FőképKönyvsorozatoknál a második kötet általában a széria próbája, ilyenkor mindig félek attól, hogy sikerül-e az új résznek elérnie az első színvonalát. A Nightshade-sorozat esetében felemásra sikerült az eredmény.
 
Az első kb. 160 oldal gyakorlatilag katasztrofális, pár oldalban össze lehetne foglalni az eseményeit; mindenki veszekszik és/ vagy verekedik valakivel, Calla állandóan kivicsorítja a fogát és Shay-jel felváltva féltékenykednek. Szerencsére később a történet túllendült a holtponton és az írónőnek egy-két alkalommal sikerült meglepetést okoznia, ráadásul a befejezés ún. függővég, azaz az éppen folyamatban lévő esemény nem zárul le. 
 
Az egyesülés éjszakán történt zavaros események után Calla Tor esküdt ellenségei, a keresők bázisán találja magát. A farkaslány teljesen elveszítette a lába alól a talajt; jól ismert világa összeomlott, biztosnak hitt jövője semmivé vált, most pedig azokkal készül szövetséget kötni, akiknek a meggyilkolására képezték ki. A Shay-jel való kapcsolatában is problémák adódnak: a fiú igazi mivolta éket ver közéjük, ezen kívül Calla képtelen elfelejteni Rent, aki mindezidáig a jegyese volt.
 
Mivel ebben a kötetben a sorozat világának másik oldalát ismerjük meg, rengeteg új szereplővel találkozunk, közülük néhányan elég haloványak maradnak, viszont pár embert alaposabban bemutat Andrea Cremer: a morózus Monroe-t, aki a keresők egy csapatát irányítja, a lányát, Ariadnét, aki nagyon értékes az ellenállók számára, ugyanis szövőként ő nyitja meg a portálokat és társaival együtt képesek a Vándorakadémiának nevezett központot elköltöztetni a világon bárhová. Emellett Adne bővíti féltékenységi négyszöggé Ren-Calla-Shay hármasát, ez a gyatra szerelmi szál volt az, amiből sokkal kevesebbet szerettem volna olvasni a történet során. Megismerjük továbbá Connort, aki állandóan flörtöl a lányokkal, folyamatosan viccelődik, de természetesen van komoly oldala is, Ethan pedig az a karakter, aki feszültséget kelt maga körül, Calla többször konfliktusba keveredik vele. Az új szereplők bemutatása mellett kiderül néhány meglepő dolog egy-két, az előző kötetből már ismert karakterről.
 
Összességében ez a rész gyengébbre sikerült, mint a Nightshade – Az őrzők, de szerencsére néhány fordulat pótolta az IQ-gyilkos mozzanatokat, pl. ezt: „A szoba átmenet volt egy kollégiumi szállás és egy luxuslakosztály között.” – a kettő között általában zongorázni lehet a különbséget, nem pedig köztes dolgot érzékeltetni.
 
A harmadik, elvileg befejező rész, a Bloodrose magyar megjelenése 2012. februárjára várható.