FőképMikor majd bíbor eső esik…
 
Kicsit furában vagyok Prince-szel… Mindjárt azt is elmondom miért.
 
Összekuporgatott zsebpénzzemmel célom volt azon a bizonyos napon, amikor az osztály Budapestre kirándult a Nemzeti Múzeum egyik kiállítását megtekinteni. (Ezen a ponton 12 éves vagyok.) Jellemzően fogalmam sincs, hogy mit néztünk, hogy miért volt ennyire fontos negyven gyereket bepréselni az Ikarusba. Engem egy dolog érdekelt, tudtam, hogy a Skálában megvásárolható Prince Purple Rain című albuma. Ez volt életem első CD-je. A mai napig becsben tartom, és a mai napig azt gondolom, (mint sok-sok zenei szaklap), hogy kevés jobb lemez született a nyolcvanas években. (A Time szerint minden idők 15. legjobb lemeze…) Mindentől függetlenül azonban (és most rá is térnék, hogy miért vagyok furában Prince-szel) szerintem csinált további zseniális és összhangzattanilag is tökéletes dalokat, de ezt az albumot soha nem tudta felülmúlni.
 
Szerencsém van, hogy a recenzió szubjektív műfaj, hiszen többen anyázhatnak most, mondván, miről beszél ez a nő?!
 
Tegyük gyorsan hozzá, hogy a film, ami szintén a Purple Rain név alatt futott, annyira nem volt meggyőző. Igazán nem tudtuk hová tenni ezt a negyven kilós, zsabós ingben rohangáló, éneklés közben vicsorgó és remegő pasit. Popsztárnak túl rockos volt, rock sztárnak meg túl popos… Mindegy is, Amerika a nyolcvanas években a lehetőségek hazája volt, a távoli kontinens, ahol minden kisvárosi srácban megvolt a siker lehetősége – már ha éppen olyan tehetséges volt, mint a filmben szereplő „Kid”, aki a végén a színpadot és szerelme szívét is elnyeri azzal, hogy megírja a tökéletes dalt, azt a bizonyost, a „Purple Rain”-t, ami egyébként a nagy finálé, a lemez utolsó dala.
 
De előbb ehhez meg kellett őrülni, kellett hozzá a „Let’s Go Crazy” ami még mindig beválik, ha unalmas a házibuli, vagy ha éppen nincs kéznél a „Thunderstruck” az AC/DC-től, hogy a punnyadást beszüntessük. Végső esetben vegyünk elő egy üveg házi pálinkát. A történelmi tényekhez azért hozzátartozik az is, hogy a „Take Me with U” eredetileg az Apollonia 6 albumra született, ki is vette a részét a vokálból a hölgy rendesen. (Később ezt Sheryl Crow is megtette Prince mögött egyébként.)
 
A napokban visszahallgattam a „Beautiful Ones”-t is… Még mindig elképesztő az az energia ami belőle árad. Nyilván íróként sokszor irigyeljük a zenészeket, hogy percek alatt képesek azonnali hatást elérni. Ez a dal egyáltalán nem úgy indul, mint ahogy végződik. Ez nem nagy reveláció, és amúgy is távol álljon tőlem az okoskodás, hiszen én inkább zeneszerető ember vagyok, mint szaki. De azért ez nagyon oda van rakva. A szöveg, mely könnyed szerelmi vallomásnak indul, szinte szuicid agóniába fordul. Biztos, hogy senki más nem tudná ezt elénekelni. Csak ez a pasi, aki bár szerintem nem bővelkedik a vonzó férfiak külső adottságaival, mégiscsak levette a lábáról Kim Basingert, Carmen Electrát, és Cindy Crawfordot is.
 
A dalokat szövegíróként és zeneszerzőként is jegyző Prince valószínűleg a „When Doves Cry”-ból szedte be a legtöbb jogdíjat, az alapjait azóta kábé annyiszor hallottuk vissza máshonnan, mint a klasszikus Isley Brothers-nóták alapjait… Csak azt a fürdőkádból kimászós képet tudnám feledni… De adjunk egyet a bulvárnak is. A „Darling Nikki”, (Dave Grohl egyik kedvenc dala) miatt volt nagy botrány, meg szülői tiltás, és kereszttel fenyegetőzés, felháborodás és miegyebek. Aki ettől vérszemet kapott, nézze meg a szöveget. Sok szeretettel ajánlanám néhány celeb címlaplánynak… Az utolsó etap előtt pedig jöjjön az én személyes kedvencem, az „I Would Die 4 U”. Azt hiszem ebben a dalban minden benne van amit egy szerelmi vallomásról gondolok. És hogy közben vidám és vibráló, az még külön plusz csoki. („Make you happy when you’re sad, make you good when you are bad.”)
 
A legjobbat a mester a végére hagyta. Az 1983 augusztusában Minneapolisban élőben rögzített felvétel olyan elemi erővel rúg fejbe minden egyes alkalommal, köszönés nélkül, hogy a szívem tépi ki. Utána sem mernék számolni az alkalmaknak, hogy hány számomra fontos ember elvesztése után nyújtott segítő kezet, erőt és energiát. Csak az igazán nagyszerű dalok képesek erre. És csak az igazán karizmatikus előadók. Megalkuvást nem tűrő szöveg, kemény riffekkel, alapot meghatározó dobbal. De természetesen nem ez teszi feledhetetlenné. Még azt sem tudjuk, hogy mi az a „bíbor eső”. Nem is fontos.
 
 
Nekem ez a dal mindig arról az állapotról szólt, amikor már mindegy. Ha te nem akarsz látni, én akkor is kimondom. Odateszem, odahányom az asztalra. Most már a tiéd a szívem, csinálj vele amit akarsz. Nincs választásom. Még mindig kevés az őszinteség. Még mindig több a másolat. Pedig követésből nem születhet ilyen dal. Semmiképpen. Olyan, amit újra meg újra meg akarsz hallgatni. Push play.
 
Az együttes tagjai:
Prince – gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, zongora, dob, ének, vokál
Brown Mark – basszusgitár, ének
Lisa Coleman – billentyűs hangszerek, zongora, szitár, ének
Wendy Melvoin – gitár, ének
Dr. Fink – billentyűs hangszerek, orgona, ének
Bobby Z. – dob, ütőhangszerek
Apollonia Kotero – ének (2)
David Coleman – hegedű
Suzie Katayama – hegedű, brácsa
Novi Novog – hegedű, bárcsa
Andy Zaltzman – hang
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Let’s Go Crazy
2. Take Me with U
3. The Beautiful Ones
4. Computer Blue
5. Darling Nikki
6. When Doves Cry
7. I Would Die 4 U
8. Baby I’m a Star
9. Purple Rain
 
Diszkográfia:
For You (1978)
Prince (1979)
Dirty Mind (1980)
Controversy (1981)
1999 (1982)
Purple Rain (1984) – filmzene
Around The World In A Day (1985)
Parade (1986) – filmzene
Sign O’ The Times (1987)
Lovesexy (1988)
Batman (1989) – filmzene
Graffiti Bridge (1990) – filmzene
Diamonds And Pearls (1991)
Love Symbol Album (1992)
Come (1994)
The Black Album (1994)
The Gold Experience (1995)
Girl 6 (1996) – filmzene
Chaos And Disorder (1996)
Emancipation (1996)
Crystal Ball / The Truth (1998)
The Vault: Old Friends 4 Sale (1999)
Rave Un2 The Joy Fantastic (1999)
The Rainbow Children (2001)
One Nite Alone… Live! (2002) – koncert
N.E.W.S. (2003)
Musicology (2004)
3121 (2006)
Planet Earth (2007)
Indigo Nights (2008) – koncert
Lotusflow3r / MPLSound (2009)
20Ten (2010)