Interjú: Hidasi Judit – 2011. augusztus

ekultura.hu: Honnan jött az ötlet, hogy újra kiadjátok a Rozéfröccsöt?
Hidasi Judit: Az ötlet voltaképp tőlem származott, és szerencsés voltam, mivel találtam egy kiadót, aki ezt támogatta. Arra gondoltam, hogy a második regény megjelenése előtt bedobjuk a köztudatba, hogy volt egy ilyen, még három évvel ezelőtt, érdemes emlékezni rá. Másrészt nagyon sokszor keresik, kérdik tőlem, hogy hol van, meg miért nincs, meg hol lehet még szerezni. Harmadsorban pedig nagyon izgalmasnak tartottam azt, hogy hozzá lehet egy picit nyúlni. Mennyire ritkán adatik meg, például egy szakácsnak, hogy a kész süteménybe belerakhat még egy kis cukrot? Úgyhogy bele is nyúltam szövegileg is.
 
ekultura.hu: Hogyhogy most a saját neved alatt adod ki?
Hidasi Judit: Megváltozott a piac. Amikor annak idején, 2006-ban leadtam a szöveget az év elején, sokkal jobban ment az álnév alatt publikáló íróknak, most meg divat minden, ami magyar. Divat a bor, divat a pálinka, rengeteg magyar tervező kezd el külföldön ruhákat forgalmazni, vagy ott van Mihalik Enikő, aki szép lassan egyike lett a legkeresettebb modelleknek. A zenéinket is nagyon szeretjük – van egy csomó fiatal banda –, úgyhogy úgy gondolom, hogy izgalmas lehet megnézni, most hogyan reagál a piac. Meg szerettem volna a saját nevem alatt írni.
 
ekultura.hu: Facebookon versenyeztetted a különböző borítóterveket. Miért?
Hidasi Judit: Játék volt, és nagyon izgalmas. Nekem is van saját oldalam a Facebookon, (Hidasi Judit Hivatalos Oldal)  és az ember ugye igyekszik marketing ügyileg megtámogatni, felpörgetni. Földi Hajni tervezte az összes borítót, kitűnő munkát végzett. Igazából kettőnk ötlete volt, és elég sikeres, sokan reagáltak rá.
 
ekultura.hu: Egyezett a saját véleményed a győztes változatot kiválasztókéval?
Hidasi Judit: Én mindegyiket szerettem!
 
ekultura.hu: Milyen az új kiadód?
Hidasi Judit: Nagyon szeretem őket. Nagyon kedvesek. Fiatalok, lelkesek, és mindenben támogatnak. Ez egy friss kapcsolat. Az elején minden kapcsolat jó, és aztán jönnek a problémák, és vagy marad jó, vagy elromlik. Mi még ebben a „szerelem első látásra” fázisban vagyunk, de remélem, hogy tartósnak bizonyul.
 
ekultura.hu: Könyvesboltokban fogják árulni, vagy print on demand formában fog működni a terjesztés?
Hidasi Judit: Online rendelhető tőlük. (Underground Kiadó) Ez számomra is izgalmas dolog, mert így még nem dolgoztam, és nem ismerem ezt a fajta piacot. Illetve egy vagy két könyvesbolttal van szerződésük, ahova leteszik majd a regényt, tehát aki nagyon nem akarja ezt az internetes megoldást, az bemehet, és ott megvásárolhatja.
 
ekultura.hu: Szerinted az, hogy manapság a közösségi oldalak és általában az internet szerepe megnőtt, másféle marketinget fog jelenteni?
Hidasi Judit: Szerintem nagyon nagy lehetőség van ebben az egészben. Ahogy egyre többen gyűlnek már csak az én oldalamra is – pedig nekem nincsenek fizetett hirdetéseim, és nincs mindennap játék, mint például a kozmetikai cégek oldalain, amelyek több ezres látogatottsággal mennek –, én úgy látom, hogy ez nagyon klassz dolog. Nem tudom, mennyire fog ettől bármi változni… majd meglátjuk.
 
ekultura.hu: Azt mondtad, hogy az újrakiadás részben a második regényed marketingje. Mesélnél valamit erről az új regényedről?
Hidasi Judit: Tavaly óta készen van, csak senki sem volt hajlandó foglalkozni vele. (nevet)
 
ekultura.hu: Miért?
Hidasi Judit: Mert válság volt, meg karácsonyi piac volt, és abba már nem fért bele, aztán meg nem tudták, meg nem értették, meg „nem kell új író”. Szerintem meg kell. Legalábbis kellenének új írók. Aztán megsértődtem kicsit erre, amikor mindenhonnan az jött, hogy „nem, nem”, és félre is tettem ezt az egész dolgot, aztán amikor az Underground Kiadóval szorosabbra fűztük a kapcsolatot, és kiderült, hogy velük tudunk dolgozni, akkor úgy megkönnyebbültem.
 
Olyan szerencsés természetem van, hogy mindig mindent egyben próbálok nézni, tehát lehet csatát veszíteni, a háborút kell megnyerni, és a végére ebből ki fog sülni valami. Mindig azt gondolom erről, hogy az írónak az egyik legfontosabb az életében, hogy olyan kiadója legyen, aki tényleg törődik meg foglalkozik vele. Nem mondok neveket, hogy kik dobtak engem vissza, de lehet, hogy sokkal jobban járok velük és ezzel az egész online marketinggel, mintha odaadtam volna azok közül bármelyiknek, akik talán kinyomtak volna belőle ezerötszáz példányt, és közben nem foglalkoznak a regénnyel, mert nem szeretik, vagy nem úgy. Alázatosnak kell lenni, aztán majd jön, aminek jönnie kell.
 
ekultura.hu: Végül azt írtad meg, amit három évvel ezelőtt terveztél?Az lett a második regény sztorija?
Hidasi Judit: Nem. Ez egy szerelmi történet. És egyáltalán semmilyen szinten nem önéletrajzi regény. Nem lelhető fel benne semmi ilyen motívum. Még édesanyám sem ért tetten semmit benne… Teljesen a fantáziám szüleménye. Nem tudom, hogy miért pont ez lett, mert mindig van négy-öt téma a fejemben, és akkor egyszer csak valamelyiket előveszem.
 
Két részből áll a könyv. Az első részét tizenhat éves koromban írtam meg, és most elővettem. Még Erika írógéppel írt, hibajavítós papírokon volt. Az a lényeg, hogy van egy kisváros, ahol él egy fiú meg egy lány, és egymásba szeretnek. Első szerelem, tényleg tiszta, őszinte, a frankó, a valós, és akkor történik valami, amit nem mondhatok el, mert akkor lelőném a sztorit. A lényeg, hogy el kell válniuk egymástól.
 
Itt ér véget az első rész, és a második részben találkozunk a lánnyal, akit Verának hívnak, és Vera harminchárom éves, eltelt tizenöt év, Budapesten lakik, és teljesen elvonultan él. Gyakorlatilag se a szüleivel, se senkivel nem tartja a kapcsolatot – majd kiderül, hogy miért –, és pizzafutárként dolgozik, ahol ugye békén hagyják: dugó a fülébe, bemegy, fölveszi, lerakja, dolgozik meg alszik. És akkor egyszer csak összetalálkozik ezzel a fiúval, aki az életében az igazi szerelem volt.
 
Ez megmozgatja a dolgokat, elkezd beengedni embereket, elkezd tanulni, lesznek barátai, és szépen lassan eljön az a pont, amikor gyakorlatilag kiteljesedik mindenben. De ezeket a szálakat el kell varrni, meg kell magyarázni, hogy mi miért és hogyan van.
 
Akik eddig elolvasták, azt mondták, hogy teljesen más, mint a Rozé, de sokkal jobban szerették. Fura élmény nekem az, hogy a mostani világban milyen sok ember van, aki ennyire szeparáltan él, és nem beszél senkivel. Bemegy a munkahelyére, megcsinálja a dolgát, leteszi a munkát, hazamegy. Nem feltétlenül kell drámának történnie, hogy teljesen bezárkózzál. Egyszerűen nincs család, nincs barátság, nincsenek meg azok a mankók, amelyek nélkül nem is tudom, hogy hogy lehet élni.
 
Beleírtam olyan dolgokat, amelyekben őszintén hiszek: hogy a család az alap. Meg hogy a nő főz, bármilyen apróság is ez, fontos. Vera a pizzériában dolgozik, így aztán összebarátkozik ott az öreg szakáccsal, aki egyébként a kedvenc figurám a könyvben, és megtanítja a lányt főzni, meg mindenféle dologra, ami a nőiességnek a része. Hozzá tartozik.
 
Érdekes volt, hogy a fiú barátaim megkérdezték, hogy ezt te tényleg így gondolod? Az a baj, hogy ő meg ő meg ő, a harmadik meg a negyedik, ő nem gondolja így. Hogy lehet egy családot összetartani, ha nincsen tűzhely, meg nincsen kapaszkodó?
 
Úgyhogy egy csomó minden megint a bögyömben volt, hogy ezekről beszéljünk már. A Rozéfröccs kapcsán is azt mondtam neked, hogy beszélni szerettem volna problémákról. Most is, azon kívül, hogy van egy történet, ami egy szerelmi történet, elég sok mindent beleírtam, ami bökte a csőrömet.
 
ekultura.hu: Szóval szerinted rossz irányba megy a világ?
Hidasi Judit: Nem dönthetem el, hogy jó vagy rossz irányba megy-e a világ. Nekem nagyon fura, amikor beszélgetek a barátaimmal, és olyan párkapcsolatokban élnek, amiket nem is értek, hogy hogy tudnak működtetni. Ne kezdjük el ezt, hogy a férfi nem férfi, a nő meg nem nő, mert ez megint más dolog. De nincsenek meg azok az értékek. Több helyen megvannak, meg nagyon sok tinédzserrel is találkozom, akik jól vannak nevelve, és nincs gond velük. De amikor hazafelé jöttem a Kapcsolat koncertről az Andrássyn, nem voltam nagyon boldog. Ezzel elmondtam sok mindent. A célközönség a 12 és 18 közöttiek voltak, életemben ennyi tinédzsert nem láttam, és az életemben ennyi tinédzsert ilyen állapotban nem láttam. És ilyenkor elszomorodom. Mi sem voltunk angyalok, de ez már kicsit sok volt nekem.
 
ekultura.hu: Másképp látod most, a második regény után az írást?
Hidasi Judit: Azt gondolom, mindenkinek felelőssége, aki papírt, tollat, gitárt, harmonikát ragad, hogy kicsit rendbe kéne tenni a dolgokat. Én is meg akartam írni azt, ami szerintem nem jól van. Ezzel nyilván lehet egyetérteni, vagy egyet nem érteni, de nem biztos, hogy az a megjelenés a médiában oké, hogy egy vacsoraasztalnál megiszunk hat liter sört. Vagy nem biztos, hogy oké, hogy az a menő, ha nem dolgozol. Kevesen tudnak úgy boldogulni, hogy nem dolgoznak, mégis van pénzük. Ez így nem jó.
 
Édesanyám kollégiumban dolgozik, és ment az x valóságshow az y kereskedelmi adón, és nézték a gyerekek, és azt mondták, hogy milyen jó lenne így élni, hogy egész nap fekszel a jacuzziban meg piálsz. De nem erről szól az élet, ugye. Azt gondolom, hogy talán kicsit több társadalomkritika van ebben a könyvben. Nem szájbarágósan, hanem az én szememen keresztül és a lány szemén keresztül.
 
Technikailag? Ezt is ugyanúgy, mint a Rozét, egy hónap alatt írtam le. Évekig írtam, de leírni gyorsan ment. Ilyenkor nagyon fura állapotba kerülök. Megint begyulladt a kezem, mentem az orvoshoz, és kérdezte mi van, és mondtam, hogy napi 8-10 órát gépelek és fáj. Ez a része maradt. Most már a harmadikon gondolkodom, és megint félek, hogy nem fogok tudni gépelni.
 
ekultura.hu: Várjuk tehát az új regényt.
Hidasi Judit: Szerintem október végén jelenik meg, a karácsonyi piacra. Nagyon várom én is, izgatott vagyok a fogadtatás miatt!
 
ekultura.hu: Köszönöm az interjút.