FőképJelek. Úgy kelsz reggel, hogy fájnak a medencecsontjaid. Nem érzed a vállaid. Nincs hangod. Csak nyelni ne kelljen. Az orrod tele van porral. Bármely napszakban képes vagy ásítozni és ha melletted lenne egy ágy, már aludnál is. Igen, Ön Szigetlakó. Ottalvós. Bírja még?

A tegnapi nap után kicsit kómásan indult a mai. Öregszem és ez kezd egyre inkább meglátszani rajtam. Csak remélni tudtam, hogy kibírom az Európa Kiadóig. Kezdésnek úgy gondoltam, a Subscribe megfelelő lesz, bár féltem attól, hogy valami hasonló zenei katasztrófa részese leszek ismét, mint a tegnapi Helloween koncerten. Az első szám után nyílván valóvá vált, hogy félelmeim alaptalanok és hogy bírni fogom az éjszakát. A srácok ugyanis olyan fejletépős, agyrobbantós bulit csaptak, hogy még!

Mi sem jellemezheti jobban azt az elementáris energiaszintet, amivel a banda belevágott koncertjébe, minthogy Csongor Bálint énekes már a második számban lejött közénk stagediving-olni. Hihetetlen és felfoghatatlan számomra, honnan az erő bennük, hogy minden koncertjüket így tudják végignyomni. Ráadásul minden normálisan szólt, nyoma sem volt a régi gyalázatnak. A közönséggel történő kapcsolattartás egyik iskolapéldája volt, amikor az egyik számot soronként felváltva énekelte a közönség valamint Bálint és Máté, a két énekes. Azt elég hülyén hangzana, ha az írnám, örömzenélést csaptak a srácok, de nem nagyon jut eszembe jobb kifejezés. Szóval elég emberes ébresztőben lehetett részem. Köszi srácok!

A Turbo nevű formációval még tavaly a Hegyalján futottam össze. Bár nem teljesen az én világom a pszihedelikus, amivel – a progresszív és rock jelzők mellett – illetik a zenekart, viszont a srácok egy olyan sajátságos, egyéni és nem utolsó sorban fantasztikus dallamvilágot képesek teremteni, amire ritkán akad példa kis országunkban. Az MR2 Színpadon eddig nem futottam rossz hangosításba. A Turboban sem kellett csalódnom. Lendületes, karakteres zenéjük a hallgatóság minden tagját valamilyen mozgásra késztette. A számok nagyon jól egymásra épültek, nem voltak felesleges üresjáratok. Úgy gondolom, hogy a Subscribe után nagyon jól jött nekem a Turbo.

Rövid szünet után fordultam is vissza a Rock-Metal Színpad irányába, ahol a svéd illetőségű The Haunted folytatta az agypusztítást. Őszintén megmondom, nem nagyon ismerem őket, azt hiszem, egy vagy két albumukat hallottam eddig, de valahogy mindig kiestek a látókörömből. A Szigetes produkciójuk alapján úgy gondolom, hogy sürgősen pótolnom kell hiányosságaimat. A The Haunted ott folytatta, ahol az előző két zenekar abbahagyta. Iszonyatos energiák, pöpec megszólalás. Igaz, néha Peter Dolving énekes túl sokat szövegelt, de még éppen a határon volt, hogy ne kapjon piros lapot időhúzás miatt.

A tegnap este „megkoronázása” az Európa Kiadó koncertje volt. Amióta az együttes ismét aktív, szinte minden koncertje teltházas. Most is ezrek zarándokoltak az Európa Színpad elé, hogy láthassák a magyar alternatív/underground zene állócsillagát. Az bizton állítható, hogy az 1981-ben alakult együttes zenéjén és szövegein nem fog az idő. Napjainkban is időszerűek és hallgathatók. A rajongótáboruk nagy és állandó az utánpótlás. Így talán nem is meglepő, hogy nagypapa korú embertől az iskolásig bezárólag minden korosztály képviseltette magát a koncerten.

Párszor már elgyalogoltam a helyszín mellett, ahol eddig még senki nem szólt rosszul. Így biztos voltam benne, hogy most is tökéletes lesz a hangzás. Úgy is lett, hiba nem volt. Az együttesen látszott, hogy élvezi a zenélést, és tetszik nekik, hogy minden számot végigéneklünk velük. Egy kis meglepetést is tartogattak számunkra, Kiss László basszusgitáros lánya is a deszkákra lépett egy szám erejéig és az „Ez csak egy éjjel”-t a papájával énekelte el nekünk.

Az egyetlen bajunk csak az volt, hogy az együttesnek kiszabott nagyjából másfél óra rövid volt. Szívesen maradtunk volna még pár órácskát és szerintem ezt a zenekar sem vette volna rossz néven, sőt, szívesen játszottak volna még nekünk. Összességében úgy gondolom, egy igen eredményes napot sikerült zárnom a Szigeten és megint csak két centivel a föld felett járva indultam utamra a koncert után.