FőképHa egy régóta létező és remek muzsikát produkáló zenekar pályafutásának követésébe valaki később kapcsolódik be, és nincs ott a kezdetektől, annak megvan a pozitív és negatív oldala is: hátránya, hogy megfosztotta magát ettől a kiváló zenei élménytől, másfelől viszont jó, mert így legalább nem kell mindig éveket várnia egy-egy új stúdióalbumra, mert a régebbiek megismerése és emésztgetése megfelelő időtöltés lesz az albummentes időszakokban. Én is így voltam a Rise Against-tel…
 
Az amerikai punk-rock banda átütő sikere, a kezdeti független évek után, 2004-ben kezdődött meg, amikor bejelentkeztek egy nagykiadóhoz, a Geffen-hez. Az, és az azt követő két albumuk is platina lett Kanadában és arany az USA-ban, vagyis több mint félmillió talált belőlük gazdára az Egyesült Államokban. A kezdeti hardcore/punk zenéjük, amelyre mindig is jellemzők voltak a méregerős dallamok, az évek folyamán fokozatosan „puhult”, és inkább a refrének nagyívűségére és kidolgozottságára koncentráltak, és a nyers, harapós hardcore lassan háttérbe szorult. Mindennek az eredménye nem is maradt el: lemezeladási sikerek, növekvő népszerűség, a régebbi fanok fanyalgása... de ez általában így történik, ezért nem is kell fennakadni rajta, hiszen nem lehet mindenkinek megfelelni…
 
Én először a „Ready To Fall” című daluk kapcsán találkoztam velük, nagyjából 5 évvel ezelőtt. A klip megtekintése és némi kutatómunka után kiderült, hogy a zenekar vegetáriánus és emellett ki is állnak az állatok jogaiért (PETA tagok), védik őket, valamint a környezetüket is. Emellett szívesen véleményt nyilvánítanak politikai és háborús kérdésekben és ügyekben, és nyíltan vállalják, hogy melyik politikai oldallal szimpatizálnak. Talán ebből is kiderül, hogy viszonylag ritkán írnak habkönnyű, cukormázas dalszövegeket. És akkor az új dalok…
 
Ellentmondást nem tűrően robban be a nyitó „Architects”, melynek sodró lendületére nem lehet panaszunk, remekül indítja útjára a lemezt és adja meg az alaphangot, és szinte szünet nélkül „folyik át” az első kislemezes dalba, a „Help Is On The Way”-be. Ez egymagában pompásan foglalja össze, hogy milyen zenére is számíthat az, aki eddig még nem ismerte a bandát. A dal néhány héttel a lemez tavaszi megjelenése előtt kikerült a rádiókhoz, és azóta le is horgonyzott a Billboard rocklista élmezőnyében.
 

 
A következő klip a „Make It Stop (September’s Children)”-re készült, amelyben a fiatalkori öngyilkosság elleni harcra igyekeznek felhívni a figyelmet, vagyis ez a kisfilm sem egyszerű néznivaló…
 

 
Némi hardcore kapkodás kis üvöltéssel megspékelve, kicsit visszakanyarodva a régi irányba, talán így lehetne körülírni a „Disparity By Design”-t. A tempóból nem vesznek vissza az egyik nagy kedvencemben, a „Satellite”-ban sem.
 

 
A „Midnight Hands” egyértelműen a keménykötésű szerzemények sorát gyarapítja, morcosabb gitártéma, riffelés, üvöltés, agyonvokálozott refrén. Amikor pedig már azt hinné az ember, hogy ennél gyorsabb dalra nem lehet számítani, még erre is rálicitálnak a „Survivor Guilt” szélvész iramában, megfejelve mindezt egy olyan fogós refrénnel, amely szinte elképzelhetetlen, hogy ne ragadjon bent a mélyen tisztelt hallgatóság hallójárataiban hosszú időre. Ezek után a „Broken Mirrors” középtempójában jól is esik megpihenni egy kicsit, de megint ki kell emelni az óriási refrént.

Egy dolog van, amit hiányolok erről az albumról, az pedig az a fajta „egyszálakusztikusgitáros” dal, mint volt az előzőkön pl. a „Hero Of War” vagy a „Swing Life Away”. A „Wait For Me” indulásakor még azt gondoltam, hogy ez lesz az a nóta, de a kezdeti visszafogottság a zenekar bejövetelével meg is szűnik és kiteljesedik a szerzemény, majd egy nagyívű énektémával megtámogatott líra kerekedik ki belőle, olyan szívből jövő énekkel, hogy minimum minden egyes szavát elhiszem Tim McIlrath énekesnek. A fazonnak amellett, hogy nagyon jó hangi adottságokkal rendelkezik, olyan érzelem van a hangjában, hogy az bizony párját ritkítja.

A finom hangulat egyből tova is száll, amikor belecsapnak a srácok az „A Gentlemen`s Coup” eleji gitárkínzásba, és megint a súlyosabb témáké lesz a domináns szerep, valamint nagyon tetszik az, hogy ilyen hirtelen és váratlanul lesz vége a dalnak. A „This Is Letting Go” újfent punkos a maga ooh-ooh-zós refrénjével, és hey-heyy-zős kiállásával. A szintén gyors címadó szerzemény zárja a kiadványt, amelyre szintén igaz, hogy príma refrénnel büszkélkedhet.
 
Az, hogy idehaza mekkora a csapat rajongótáborának mérete, érdekes kérdés… A néhány évvel ezelőtti teltházas klubkoncertjükből arra következtetek, hogy nem csekély, de hogy az idei Sziget fesztivál egyik húzónevei lettek, azon speciel meglepődtem. Félreértés ne essék, nincs ezzel semmi bajom, sőt örülök, hogy jönnek, többek között az ő jelenlétük is komoly indok számomra, hogy kimenjek a fesztre, de kétlem, hogy ha önálló arénaturnén lennének, akkor pl. a Papp László arénában játszanának… persze mindez már más téma, és ennél jóval szövevényesebb és bonyolultabb.
Lényeg, hogy mindenképp érdemes lenne megnézni őket augusztusban, egyedül a híres illetve inkább hírhedt nagyszínpadi hangosítástól félek egy kicsit, de ne legyünk rosszmájúak, hátha idén ezzel sem lesz baj.
 
Összegzés
Megint nem tudott hibázni a csapat, haladnak tovább a megkezdett útjukon, és ismét egy remek lemezzel rukkoltak elő. Aki bírja, hogy ha egy alapvetően gyors dinamikájú zene olyan óriási és hatalmas refrénekkel is rendelkezik, amelyek azonnal ragadnak és dúdolhatóak, nyugodt szívvel tegyen próbát az új Rise Against albummal.
 
Az együttes tagjai:
Tim McIlrath – ének, ritmusgitár
Joe Principe – basszusgitár, vokál
Brandon Barnes – dob, ütős hangszerek
Zach Blair – gitár, vokál
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Architects
2. Help Is on the Way
3. Make It Stop (September`s Children)
4. Disparity by Design
5. Satellite
6. Midnight Hands
7. Survivor Guilt
8. Broken Mirrors
9. Wait for Me
10. A Gentlemen`s Coup
11. This Is Letting Go
12. Endgame
 
Diszkográfia:
The Unraveling (2001)
Revolutions per Minute (2003)
Siren Song of the Counter Culture (2004)
The Sufferer & the Witness (2006)
Appeal to Reason (2008)
Endgame (2011)