Főkép Marék Veronika számos gyerekirodalmi klasszikus szerzője. Olyan, generációk egész sorának örök emléket jelentő sorozatok kapcsolódnak a nevéhez, mint a Kippkopp, a Kockásfülű nyúl, a Laci és az oroszlán, valamint a Boribon és Annipanni. Fura és jó belegondolni, hogy ezen mesék egyik-másikát már a szüleim is szerették, nekem is mesélték, s most én is a saját gyerekeimnek – s hogy az 1937-ben született írónő mindmáig alkot. Cikkem tárgya pedig a legújabb kötet a Boribon történetek között.
 
A sorozat a ’70-es években indult (ha nem számítom ide az 1958-as Boribon, a játékmackó-t, ahol medvénk még nem egészen olyan volt, mint amilyenné később lett), öt részt ért meg, de 2005 óta újabbakkal bővült. Ha jól számolom, ez az új kötet a 10. a sorban. S persze mindaz megvan benne, amiért eddig szerettük. Marék Veronika kedves, jellegzetes rajzai, az egyszerű, érthető szöveg (amit a 2-4 évesek pár végighallgatás alatt simán megtanulnak), és az ugyanezen jelzőkkel leírható történet. Mely utóbbi se nem szájbarágós, se nem élet-idegen vagy szirupos.
 
Boribon szeretné, ha Annipanni felolvasna neki az új képeskönyvéből, ám a lány nem ér rá, túl sok a dolga, el is siet vásárolni. Boribon megtalálja Annipanni rajzos listáját, és kitalálja, hogy azon a tennivalók szerepelnek. Míg a lányka távol van, ő elvégez mindent, ám mikor hazaér, hiába kéri újra, hogy olvasson neki, Annipanni inkább kiabálni kezd vele. A lány ugyanis nem tudja, hogy a mackó közben mindent megcsinált, de aztán bocsánatot kér tőle, kibékülnek, s végül Boribon is megkapja, amit szeretett volna.
 
Ennyi. Nem sok?! Ó, dehogy is nem! Nem pusztán nevelő célzatú, de realista is – ugyan, tegye már fel a kezét, akinek a szülei még sosem voltak valamiért idegesek, vagy aki még sosem beszélt indulatosan, felemelt hangon a gyerekével! Marék Veronika itt nem csak azt meséli el, hogy a gyerekek is segíthetnek a nagyobbaknak, meg hogy szép dolog rendet rakni magunk után, arról is szól, hogy van, hogy a felnőtteknek túl sok a dolguk, és ettől ingerlékenyek, de attól még létezik megbocsátás, és ha minden munkát jól elvégzett az ember, akkor jöhet a szórakozás. És így tovább. Különösebb túldimenzionálás nélkül is csak azt mondhatom, bármily’ kicsiny könyvecske is ez, igen sok bölcsesség kapott benne helyet.
 
Kívánok jó egészséget és minden jót az írónőnek! Önzésből is, persze, hiszen okos és szerethető kis könyveire nagy szükségünk van, kicsiknek és szülőknek egyaránt.