Főképwww.klasszikcd.hu
 
IX. Vilmos aquitániai herceg, akit gyakran Trubadúr Vilmosként is említenek, 1071-ben ugyan Franciaország egyik leggazdagabb családjának sarjaként jött világra, szüleinek közeli vérrokonsága okán az egyház mégis törvénytelen gyermekként kezelte, ám apja egy római zarándokúttal végül elnyerte a pápai áldást házasságára, és így fia teljes jogú nemesi státusához is. Jóllehet Vilmos maga is ellenállt a pápai hatalomnak és megtagadta, hogy részt vegyen a keresztes háborúkban, kalandvágya végül arra hajtotta, hogy seregével később egészen Jeruzsálemig eljusson. Az egyház kétszer is kiközösítette, előbb pénzügyi, másodszor szerelmi összetűzés miatt, és hosszabb kasztíliai és léoni tartózkodás után 1126-ban, rövid betegség következtében hunyt el.
 
Az első ismert trubadúrt a provanszál irodalmi nyelv megteremtőjeként és Európa első nemzeti nyelvű költőjeként tiszteljük. Tizenegy fennmaradt művében a katar eretnekségtől „megfertőzött” lovagi költészet jellegzetes megnyilvánulását fedezhetjük fel: bennük a nyers érzékiség összemosódik a magasztos szerelemmel, a közönségességig szabados szókimondás az allegorikus virágnyelvvel. Témáit tekintve Vilmos a bujaságtól a bűnbánatig széles skálán alkotott, briliáns csokorrímei páratlan műveltségről és nyelvi leleményről tanúskodnak. A „Farai un vers de dreyt nien” (Verset írok a semmiről) csupa tagadás, és kizárólag akkor kezd értelmet nyerni, ha mindent – vagyis amit értelem szerint érdemes – az ellenkezőjére fordítunk. Játék ez, de talán nem teljesen komolytalan.
 
Nagyjából ennyi az, amit akár az irodalomkönyvekből is megtudhatunk Trubadúr Vilmosról, de mindez csak száraz, színtelen elméleti tudás. A középkori provanszál költészetnek ugyanis meg kell szólalnia ahhoz, hogy ténylegesen felfedezhessük értékeit, s hogy élettel teljen meg. Hiszen a világi vers akkoriban még nem puszta szókirakó volt, ami kinyomtatva is élvezhető, hanem kísérettel előadott zene, a lírai önkifejezés leghatásosabb eszköze.
 
És pontosan ez: a zene a bökkenő. Trubadúr Vilmos verseinek melódiáit ugyanis egyetlen töredék kivételével nem őrzik kódexek; ahogy a lázadó herceg emlékét, talán zenéjét is éppily következetesen igyekeztek kitörölni a krónikákból. Rekonstrukcióiban Brice Duisit a zeneelméleti kutató tudományos átgondoltságát ötvözte a muzsikus átélt, érzelmektől vezérelt ösztönösségével, így az eredmény korhű, mégis mai, vagyis olyféle hihető hamisítvány, amely a 21. századi hallgatót ugyanúgy képes megszólítani. A költemények azonban kétségtelenül eredetiek, még ha a tizenegyből kettőnek a szerzősége kétséges is, és ebben a mesterien elkészített köntösben elénk vezetve szerfelett izgalmasak és tanulságosak.
 
Előadók:
Brice Duisit – ének, viele a archet (középkori hegedű)
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Companhon farai un vers qu’er covinen
2. Companho tant ai agut d’avols conres
3. Interlude instrumental
4. Ben vuelh que sapchan li plusor
5. Companho non puosc mudar qu’eo no m’effrei
6. Pus vezem de novelh florir
7. Mout jauzens me prec en amar
8. Farai un vers de dreyt nien
9. Farai chansoneta bueva
10. Ab la dolchor del temps novel
11. Farai un vers pos mi soneilh
12. Pos de chantar m’es pres talens
13. Postlude instrumental