Jennifer Hudson: I Remember Me (CD)
Írta: Szélig Zsófia Réka | 2011. 07. 29.
Számomra az elmúlt időszakban az aktuális pop dívák nem okoznak kiugró meglepetést, valahogy mind olyan egyformának tűnnek. Talán egyedül Lady Gaga képez kivételt – ő a non plus ultra, a legvadabb, a legegyedibb, a legpolgárpukkasztóbb, a legenergikusabb. Lássuk be, Jennifer Lopez, Briteny Spears, Christina Aguilera vagy Rihanna még a kistáskáját sem vihetnék. Ennek ellenére nyomokban némi hasonlóság mégis felfedezhető: valahol a vad szex istennő és az őrült domina személyisége között lavírozva kerítik áhítatos bűvkörükbe a hallgatóságot.
Üdítő foltként éltem meg Jennifer Hudson második stúdió albumát, ami a minőség képzeletbeli lécét igencsak magasra rakta a könnyen emészthető instant előadók számára. Meglepően sokkal kevesebb promóciót kap ez az album, mint a mostanság populáris művészek. Nagyon nem értem az okát, hiszen nem szép dolog megfosztani a hallgatóságot a zene szépségétől.
Jennifer Hudson hét évesen egy templomi kórusban kezdte énekesi pályafutását. A közönség számára az American Idol harmadik évadában vált ismertté 2004-ben, ahol hetedik helyezést ért el. 2006-ban megkapta Effie White szerepét a Dreamgirls filmváltozatásban. Alakítását 2007-ben Golden Globe-díjjal és a legjobb női mellékszerelőnek járó Oscar-díjjal jutalmazták. Ahogy a film, a filmzene is hatalmas sikereket ért el, a legnagyobb elismerést mégis a Hudson előadásában hallható „Love You I Do” című dal érte el, amiért 2008-ban be is gyűjtött egy Grammy-díjat. Még ugyanebben az évben megjelent az énekesnő első stúdió albuma Jennifer Hudson címmel, ami a Billboard 200 második helyén debütált. Érdekes, hogy a 2011 márciusában piacra került második lemez, az „I Remember Me” is ugyanitt nyitott.
Jennifer Hudson munkásságára – saját bevallása szerint – Whitney Houston, Aretha Franklin és Patti LaBelle voltak a legnagyobb hatással. Az albumon felcsendül néhány dal, melyeknek hangulata, hangzása visszaidézi a Whitney fénykorában született, közkedvelté vált slágereket. Szerintem nem vagyok vele egyedül, amikor azt mondom, hogy az általa képviselt popzenei vonal igényes és színvonalas. Dallamos, egyedi, sosem túl sok. Úgy jó, ahogy van és pont attól jó, ami. Ilyennek tartom Jennifer Hudson második albumának dalait is, amik igazán kellemesek és fülbemászóak, a hangszerelésük remek, az énekhang pedig páratlan. Semmi túlzó vagy tolakodó.
Tény, hogy a 30 éves énekesnő bámulatos hangjában egyedi erő rejlik. Szerencsések azon zenekedvelők, akik részesei lehetnek ennek a lenyűgöző előadásának. Aki nem hiszi, annak ajánlanám a „The Star Spangled Banner” című dal alapos tanulmányozását. Merésznek tartom azt az énekest, aki a nemzeti himnusz eléneklésére vállalkozik. Jennifer a Super Bowl XLIII meccs kezdését megelőzően adta elő az Amerikai Egyesült Államok nemzeti himnuszát. Kétség nélkül lenyűgöző alakítás volt.
Jennifer a második stúdióalbum készítése során nagyobb szerepet vállalt a munkálatokban. Az elmúlt években megélt eseményei hol szerencsés, hogy sajnálatos apropót adtak a szövegírásra. Talán ennek köszönhető, hogy a szövegek tele vannak érzelmi kifejezésekkel, általuk megélhetünk mindent elsöprő szerelmi vágyakozást, lelkesítő támogatást a rossz pillanatokban, fájó elengedést és égető tépelődést egy válaszút elején. Pont ilyen az élet… a miénk is, és ezért ilyen csodaszép ez az album.
Az I Remember Me deluxe verziója egy bónusz DVD is tartalmaz, melyen az énekesnő megosztja gondolatait az album készítésével kapcsolatban. Az interjú során teljesebb képet kaphatunk a háttérmunkáról, ami a lemez készítését kísérte. Annak ellenére, hogy Ms Hudson véleménye szerint nem szeret beszélni magáról, a személyes élményeit, inspirációit megismerve az egész mégis emberközelivé válik.
Nem tudnék olyan pillanatot mondani, ami ne lenne alkalmas az album meghallgatására, hiszen általa igényes munkának, páratlan hangnak és lelket simogató daloknak lehetünk részesei. Még jó, hogy nem kazettán van meg az album, ugyanis a sok hallgatástól már húzná a szalagot a magnó.
A lemezen elhangzó számok listája:
1. No One Gonna Love You
2. I Got This
3. Where You At
4. Angel
5. I Remember Me
6. Gone
7. Everybody Needs Love
8. Why Is It So Hard
9. Don`t Look Down
10. Still Here
11. Feeling Good
12. Believe
Diszkográfia:
Jennifer Hudson (2008)
I Remember Me (2011)
Üdítő foltként éltem meg Jennifer Hudson második stúdió albumát, ami a minőség képzeletbeli lécét igencsak magasra rakta a könnyen emészthető instant előadók számára. Meglepően sokkal kevesebb promóciót kap ez az album, mint a mostanság populáris művészek. Nagyon nem értem az okát, hiszen nem szép dolog megfosztani a hallgatóságot a zene szépségétől.
Jennifer Hudson hét évesen egy templomi kórusban kezdte énekesi pályafutását. A közönség számára az American Idol harmadik évadában vált ismertté 2004-ben, ahol hetedik helyezést ért el. 2006-ban megkapta Effie White szerepét a Dreamgirls filmváltozatásban. Alakítását 2007-ben Golden Globe-díjjal és a legjobb női mellékszerelőnek járó Oscar-díjjal jutalmazták. Ahogy a film, a filmzene is hatalmas sikereket ért el, a legnagyobb elismerést mégis a Hudson előadásában hallható „Love You I Do” című dal érte el, amiért 2008-ban be is gyűjtött egy Grammy-díjat. Még ugyanebben az évben megjelent az énekesnő első stúdió albuma Jennifer Hudson címmel, ami a Billboard 200 második helyén debütált. Érdekes, hogy a 2011 márciusában piacra került második lemez, az „I Remember Me” is ugyanitt nyitott.
Jennifer Hudson munkásságára – saját bevallása szerint – Whitney Houston, Aretha Franklin és Patti LaBelle voltak a legnagyobb hatással. Az albumon felcsendül néhány dal, melyeknek hangulata, hangzása visszaidézi a Whitney fénykorában született, közkedvelté vált slágereket. Szerintem nem vagyok vele egyedül, amikor azt mondom, hogy az általa képviselt popzenei vonal igényes és színvonalas. Dallamos, egyedi, sosem túl sok. Úgy jó, ahogy van és pont attól jó, ami. Ilyennek tartom Jennifer Hudson második albumának dalait is, amik igazán kellemesek és fülbemászóak, a hangszerelésük remek, az énekhang pedig páratlan. Semmi túlzó vagy tolakodó.
Tény, hogy a 30 éves énekesnő bámulatos hangjában egyedi erő rejlik. Szerencsések azon zenekedvelők, akik részesei lehetnek ennek a lenyűgöző előadásának. Aki nem hiszi, annak ajánlanám a „The Star Spangled Banner” című dal alapos tanulmányozását. Merésznek tartom azt az énekest, aki a nemzeti himnusz eléneklésére vállalkozik. Jennifer a Super Bowl XLIII meccs kezdését megelőzően adta elő az Amerikai Egyesült Államok nemzeti himnuszát. Kétség nélkül lenyűgöző alakítás volt.
Jennifer a második stúdióalbum készítése során nagyobb szerepet vállalt a munkálatokban. Az elmúlt években megélt eseményei hol szerencsés, hogy sajnálatos apropót adtak a szövegírásra. Talán ennek köszönhető, hogy a szövegek tele vannak érzelmi kifejezésekkel, általuk megélhetünk mindent elsöprő szerelmi vágyakozást, lelkesítő támogatást a rossz pillanatokban, fájó elengedést és égető tépelődést egy válaszút elején. Pont ilyen az élet… a miénk is, és ezért ilyen csodaszép ez az album.
Az I Remember Me deluxe verziója egy bónusz DVD is tartalmaz, melyen az énekesnő megosztja gondolatait az album készítésével kapcsolatban. Az interjú során teljesebb képet kaphatunk a háttérmunkáról, ami a lemez készítését kísérte. Annak ellenére, hogy Ms Hudson véleménye szerint nem szeret beszélni magáról, a személyes élményeit, inspirációit megismerve az egész mégis emberközelivé válik.
Nem tudnék olyan pillanatot mondani, ami ne lenne alkalmas az album meghallgatására, hiszen általa igényes munkának, páratlan hangnak és lelket simogató daloknak lehetünk részesei. Még jó, hogy nem kazettán van meg az album, ugyanis a sok hallgatástól már húzná a szalagot a magnó.
A lemezen elhangzó számok listája:
1. No One Gonna Love You
2. I Got This
3. Where You At
4. Angel
5. I Remember Me
6. Gone
7. Everybody Needs Love
8. Why Is It So Hard
9. Don`t Look Down
10. Still Here
11. Feeling Good
12. Believe
Diszkográfia:
Jennifer Hudson (2008)
I Remember Me (2011)