FőképHa nincs MTV, valószínűleg soha nem kedvelem meg Prince zenéjét. Ha a nyolcvanas évek közepén nem nyomatják szinte folyamatosan a „Purple Rain”-t, biztosan fel sem figyelek még magára a számra sem. De újra meg újra hallanom és látnom kellett, és megfogott benne a fura, cingár figura túláradóan érzelmes gitárjátéka, és ettől fogva voltaképp elvesztem: Prince megnyert magának, még akkor is, ha korábban sosem hallgattam tisztán soul és R&B alapú zenét, sőt a mai napig nem teszek fel saját jószántamból ilyen lemezeket. Az albumaival persze továbbra is csak barátoknál ismerkedtem, a Batman filmzene hallatán pedig egyenesen meg is rémültem attól, miféle irányt vett a jazz-zenész családból származó, minneapolisi fiú karrierje.
 
Aztán jött 1991, és az új album megjelenésekor újfent az MTV-ben leadott két első videoklip – nem is annyira a buja „Cream”, mint inkább a kvázi-dobkiállást lélegzetelállító táncos képekkel aláfestő „Diamonds and Pearls” – tett rám akkora hatást, hogy immár úgy éreztem, mindenképp magaménak kell tudnom egy példányt a nagylemezből. És nem is csalódtam. Még a legelvetemültebben fekete, rappel durvított számok is abszolút bejöttek, és végképp eldöntöttem magamban, hogy ezt a zseniális zenészfiút nem szabad nem nagyra becsülnöm.
 
Ám már előtte, amikor a boltban a kezembe fogtam a CD-t, majd’ leesett az állam. Az eredeti hologramos borító egyrészt a Uriah Heep Look At Yourselfjét idézte, ugyanakkor a szembenézésre kényszerítő tükörfelület helyett a jövővel, a 3D-t előrevetítő technológiával kacérkodott. Tökéletesen illett egy annyira kísérletező és összegző művészhez, mint amilyennek addigra Prince-et megismertem. Mert a zenéje valóban a kor fontosabb stílusainak egészen egyedi keveréke, igazi unikum, amihez foghatót talán senki másnak nem sikerült azóta sem összehoznia.
 
A „Thunder” a keveréssel ütött. A nyitó akkordokat követő, már-már bruckneri generálpauzákban ugyanis először hallottam teljes csendet lemezen. A melegebb hangú LP-k korában még felesleges lett volna ilyesmivel próbálkozni, a lemezjátszó alapzaja, bármily csekély is volt, nem tette lehetővé az abszolút elnémulást. A CD ellenben igen. Emellett már ebben a számban megmutatkozik a rock, a jazz és a soulból, rapből, rhythm and bluesból összegyúrt pop elegyítésére tett próbálkozás sikere. A dobok nem élesen, inkább kongára vagy jazz-ütősökre emlékeztetően szólnak, a dallamok néha keletiesen fülbemászóak, a basszus és a gitár rockba hajlik, a díszítések és variációk pedig néhol kifejezetten jazzesek, másutt pedig funkos elemeket lehet felfedezni bennük. Amolyan nem etno-jellegű világzene ez – a globalizált kultúrák legmagasabb szintű frigye.
 
Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy Prince a hatásvadászat mestere is. A „Diamonds And Pearls” középrésze, melyben pár pillanatra minden hangszer kiemelt szerepet kap, a bombasztikusba hajló, mégis mindvégig az igényesség és ízlésesség határain belül maradó fokozás utánozhatatlan példája. Ezzel szemben a makacsul lépegető ostinato basszusra felépített „Strollin’” (vagyis, stílusosan: „Séta”) tipikus huszadik század végi retro szving, tele jobbnál jobb jazzes futamokkal. És a dal hangulatához tökéletesen illő módon a gitárhangzás is visszafogott, torzítatlan, kellemesen telt és kerek.
 
Minden számról elmondhatnám, mennyire eltalált és ötletes, mennyire tökéletesen kezelik hangszerüket a New Power Generationnek elkeresztelt zenekar muzsikusai, és mennyire élvezetes a sokadik meghallgatáskor is addig észre nem vett finomságokra bukkanni. Ám a végén mégiscsak oda lyukadnék ki, hogy a Diamonds And Pearls a kilencvenes évek elejének egyik legjobban eltalált albuma, amelyen minden, de tényleg minden a helyére került, és a csillagok különösen szerencsés együttállásának köszönhetően olyanokat is lenyűgözött, akiknek máskülönben eszébe sem jutott volna efféle, tagadhatatlanul fekete alapokon nyugvó – bár ez esetben tényleg egyetemes – zenét hallgatnia.
 
Az együttes tagjai:
Levi Seager, Jr. – ritmusgitár, vokál
Tommy Barbarella – Purpleaxxe szempler, billentyűs hangszerek
Sonny T. – basszusgitár, vokál
Rosie Gaines – ének, vokál, Purpleaxxe szempler, orgona
Michael B. – dob
Tony M. – rap, vokál
Kirk Johnson – vokál, ütőhangszerek
Damon Dickson – vokál, ütőhangszerek
Prince – ének, gitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Thunder
2. Daddy Pop
3. Diamonds And Pearls
4. Cream
5. Strollin’
6. Willing And Able
7. Gett Off
8. Walk Don’t Walk
9. Jughead
10. Money Don’t Matter 2 Night
11. Push
12. Insatiable
13. Live 4 Love
 
Diszkográfia:
For You (1978)
Prince (1979)
Dirty Mind (1980)
Controversy (1981)
1999 (1982)
Purple Rain (1984) – filmzene
Around The World In A Day (1985)
Parade (1986) – filmzene
Sign O’ The Times (1987)
Lovesexy (1988)
Batman (1989) – filmzene
Graffiti Bridge (1990) – filmzene
Diamonds And Pearls (1991)
Love Symbol Album (1992)
Come (1994)
The Black Album (1994)
The Gold Experience (1995)
Girl 6 (1996) – filmzene
Chaos And Disorder (1996)
Emancipation (1996)
Crystal Ball / The Truth (1998)
The Vault: Old Friends 4 Sale (1999)
Rave Un2 The Joy Fantastic (1999)
The Rainbow Children (2001)
One Nite Alone… Live! (2002) – koncert
N.E.W.S. (2003)
Musicology (2004)
3121 (2006)
Planet Earth (2007)
Indigo Nights (2008) – koncert
Lotusflow3r / MPLSound (2009)
20Ten (2010)