Főképwww.klasszikcd.hu
 
A 20. század nagyjából első két harmadát a kiemelkedő szólisták és karmesterek uralták, akik – bárhogy is nézzük – saját képükre alakították az általuk előadott műveket. Nem riadtak vissza attól sem, hogy belenyúljanak a darabokba és kisebb-nagyobb változásokkal „javítsanak” azokon. Valójában feldolgozások születtek egyszerű értelmezések helyett, ami nem is lett volna baj, ha sokan nem képzelik úgy, hogy ez az egyedül üdvözítő megoldás, különösen a régebbi korok rengeteg előadói szabadságot megengedő kompozícióinak esetében.
 
Az utóbbi évtizedekben azonban elterjedtté vált az eredeti kéziratok, első kiadású kották tanulmányozásának, a különféle autentikusnak tekinthető és kalóz kiadások összevetésének gyakorlata, mely a zeneelméleti kutatásokkal és rengeteg kísérletezéssel kiegészülve kifejezetten friss és gyönyörködtető koncertekhez és nagyszerű hangfelvételek megszületéséhez vezetett. A gondos előkészítésnek és az alázatos elmélyedésnek köszönhetően ráadásul, némileg ironikus módon, sokszor összehasonlíthatatlanul egyedibb értelmezések jöttek létre a romantizáló tradícióban fogantaknál.
 
Ezt a dicséretes hagyományt folytatja Bruno Cocset is, aki Luigi Boccherini csellószonátáinak és concertóinak felvételéhez nem csupán a korabeli dokumentumok segítségével igyekezett rekonstruálni a komponista saját maga által vezetett műjegyzékéből furcsamód kihagyott, ám kétségtelen szerzőségű kompozíciókat, hanem a tökéletes hangzás érdekében a cselló és a viola bastarda kombinálásával a magas fekvésekre írott passzusok felhangdús és tetszetős megszólaltatásához alkalmas hangszert is építtetett. Talán említenem is felesleges, hogy az eredmény egy kifogástalan és kizárólag szuperlatívuszokban magasztalható lemez.
 
A hangszerelési megoldásokra éppily sok gondot fordított Cocset, aki a versenyművek előadói apparátusát a lehető legszükségesebb instrumentumokra redukálta le, minek következtében mindössze a continuo és egy szólócsellóval felálló – nem klasszikus értelemben vett – vonósnégyes szólaltatja meg a darabokat. A szonáták esetében ugyanakkor a változatosság volt a döntő szempont, így hallhatunk két csellón vagy cselló-csembaló-gitár kísérettel megszólaltatott szonátát, és jóval teltebb, nagybőgő és gitár alkotta continuóval felcsendülő művet. Ám mindenképp a kamarazenei jelleg dominál, és ez lehetőséget ad Cocsetnek, hogy – legalábbis hangulatában – elénk idézze az 1760–70-es évek csellóvirtuózának hangversenyeit.
 
Ezek az itáliai muzsika tündöklését a spanyol vidék ritmusaival és érzelmességével ötvöző kompozíciók minden valószínűség szerint a világlátott Boccherini legintimebb kompozíciói közé tartoznak, melyekben önnön lelkének legmélyét tárja elénk, Bruno Cocset és a Basses Réunies páratlan előadásában pedig feledhetetlen élményt nyújtanak. Még szerencse, hogy e CD meghallgatásával bármikor újra megélhetők a csoda és varázslat e nemes és lélekemelő pillanatai.
 
Előadók:
Les Basses Réunies
Bruno Cocset – szóló cselló
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1-3. Concerto en la majeur
4-6. Sonate n°7 en si bemol majeur
7-9. Sonate en do majeur
10-12. Concerto en sol majeur
13-15. Sonate n°6 en la majeur