Főkép

Mivel a Maliban született Salif Keita már túl van a hatvanadik életévén, ideje volt egy újabb válogatásnak, ami úgymond felöleli és bemutatja munkásságát. Sajnálatos módon pályafutásának korai szakaszát csupán egyetlen szám idézi fel (igaz, a Salif Keita The Best of the Early Years éppen ezt az űrt töltötte be), ami akkor is kevés, ha nyilvánvalóan ez a legérdekesebb tétel az albumon, sőt hajlok arra, hogy főként ezért érdemes megvenni a nemes egyszerűséggel Anthology című korongot. Az 1978-ra datált „Mandjou” nem csupán azért kivételes, mert több mint tizenkét perces, s ezzel a hosszal esélye sincs a slágerlistára kerüléshez.

 

A slágerlisták egyébként nem teljesen ismeretlenek az énekes előtt, hiszen például az 1991-es Amen című lemeze hetekig vezette a Billboad world music listáját. Lista ide vagy oda, a „Mandjou” igazi gyöngyszem, ami a hosszával az afrikai dalok kitartóan ismétlődő, kifejezetten egyszerű dallamvilágát idézi fel. Keita felfelé „vékonyodó” éneke vélhetően a mandinka örökségét idézi, de zenéje túllép a népi formákon, és élvezetes módon jazzes improvizációkkal díszíti az afrikai alapot, ezáltal egy különleges, mással nehezen összetéveszthető kompozíció jön létre. Ezt tényleg muszáj több alkalommal meghallgatni, állítom, ez többarcú szerzemény, ami remekül illik különféle hangulatokhoz, és mindig meglep valami aprósággal, amit korábban még nem vettem észre. Mindezek felett még azt is meg merem kockáztatni, hogy van benne valami spirituális megközelítés is. A weben sajnos csak egy borzasztó minőségű korabeli felvételt találtam, a lemezen értelemszerűen ennél sokkal élvezhetőbb a hangminőség.
 
 
Bár őszintén bevallom, nem ismerem Keita teljes életművét, azért előzetesen volt pár ötletem, mit tennék fel a „muszáj” listára. Nos, úgy látom, volt pár jó tippem, mivel a Cesaria Evora társaságában előadott „Yamore”, valamint a 2009-es lemezről az egyik kedvencem (Seydou) más szerint is van annyira jó, hogy itt a helye. De ugyanilyen emlékezetes a gitáron előadott „Folon” is, ami, ha egy kicsit is odafigyel rá az ember, olyan borzongást okoz, amit többnyire a nagykórusok váltanak ki.
 

Mindent figyelembe véve az Anthology korrekt válogatás, mivel visszaadja azt a sokszínűséget, ami Keita életművét jellemzi, a különféle kultúrák hatását, amelyeket sikerrel beolvasztott zenéjébe. Aki kíváncsi, annak javaslom lejátszáskor időrend alapján sorba rendezni a számokat – ennek is van egy íve, kiadja a mintát, éppen milyen közegben élt, s aktuálisan mit is tartott fontosnak Salif Keita.
 
Előadó:
Salif Keita – ének
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Seydou
2. Mandjou
3. Calculer
4. Madan
5. Yamore
6. Folon
7. Lony
8. Nou Pa Bouger
9. Cono
10. La Différence
11. Bobo
 
Diszkográfia:
Soro (1987)
Ko-Yan (1989)
Amen (1991)
Destiny of a Noble Outcast (1991)
69-80 (1994)
Folon (1995)
Rail Band (1996)
Seydou Bathili (1997)
Papa (1999)
Mama (2000)
Sosie (2001)
Moffou (2002)
Salif Keita The Best of the Early Years (2002)
Remixes from Moffou (2004)
M`Bemba (2005)
The Lost Album (2006)
La différence (2009)
Anthology (2011) válogatás