Főkép

Az ilyen koncerteken általában két rossz dologba futhat bele az ember; mindig vannak páran, akik későn érkeznek, és a műsor egyszer véget ér. Ennyit a negatívumokról.
 
Szóval. Átvettem a jegyem, leültem a bal oldali lelátóra, és vártam. Nem tartott sokáig; kevéssel fél kilenc előtt felsétált a zenekar, majd Dominic Miller bozontos üstökét rajzolta ki a háttérvilágítás. Utána jött Jo Lawry, akit – bevallom – sokáig követtem a szememmel, majd cselesen jobb oldalról felsétált az Angol Úr, az Englishman, ezúttal, in Budapest.
 
A koncert fergetegesre sikerült. Ahogy felcsendültek a stúdiólemezről és a korábbi évekből ismert dalok, egyszerűen képtelen voltam letörölni a képemről azt a bamba vigyort, ami az egész koncert alatt ott is maradt. Sting kopaszra nyíratta a kobakját, kihagyta a dalok előtti kommentárokat, és a színpad fölött lógó, fényt árasztó kockák is eltűntek, de más, esztétikai változást nem találtam. Láthattuk viszont azt a kis, kék, talán indiai asztalkát, ami már a 2008-as The Police turnéra is elkísérte – most innivalót tartott rajta.
 
A Budafoki Dohnányi Zenekar pazar munkát végzett. A Sarah Hicks karmester energikus („veszélyes”, ahogy Sting fogalmazott) vezénylete mellett játszó csapat olyan profizmussal hozta a dalokat, ami – szerintem – felülmúlta a The Royal Philharmonic Orchestrát. Kiemelném a három szólistát: Nyers Alex klarinéton kísérte az „Englishman in New York”-ot, Kalla-Tóta Hajnalka (akinek a nevével Sting tisztességgel megküzdött) hegedült a „Whenever I Say Your Name” alatt, Csatos Ferenc pedig az „All Would Envy” alatt trombitált egy akkorát, hogy majd’ lerepült a fejem. Nincs abszolút hallásom, és a komolyzenéhez sem konyítok túl sokat, de egyetlen félrecsúszott hang nem sok, annyit sem tudtam felfedezni a játékukban.
 
A közönség az elején kissé nehezen engedett fel, bár ez nem Sting hibája. Ő nagyon aranyos és udvarias volt; magyarul üdvözölt minket, megköszönte, hogy eljöttünk, majd a mi nyelvünkön jelezte a szünet előtti utolsó dal előtt a húsz perces pihenő közeledtét. Amúgy az egész előadás alatt végtelenül laza és profi volt, ahogy azt várhattuk. Ismétlem magam, és másokat is, de szeretnék így kinézni a hatodik X küszöbén.
 
Az „Every Little Thing”-gel nyitottunk, hatalmas éljenzés közepette; később a „Roxanne” mintha kissé elsikkadt volna, de ott volt; a „Russians” betonkemény ütemei megrengették az Arénát; a „Next To You”pedig még egy kicsit mindenkit felrázott a szünet előtt. A pihenő után nagyjából a „King Of Pain” alatt dönthetett úgy a küzdőtéren ülő nézősereg, hogy előrenyomul a színpadig, és hozza azt a hangulatot, amit egy „klasszikus” Sting-koncerten már megszokhattunk.
 
Ez a hangulatváltozás aztán a „Desert Rose”-ban csúcsosodott ki. A zenészek valami olyan légkört teremtettek, ami szavakkal már-már leírhatatlan. Az arab ritmusok mindenkit megvadítottak, a lelátókon ülők is felugrottak, teli torokból énekeltek és tapsoltak. Őrjöngtünk, ahányan csak voltunk.
 
Ezután következett a „Fragile”, majd mindenki elhagyta a színpadot – kivéve Sting, aki néhány fürge szökkenéssel gitárt ragadott, játékosan elmélázott kissé, és egymagában – no meg persze a közönséggel – eljátszotta még a „Message In A Bottle”-t. Hiába no, az egyik legnagyobb slágerének a szövegét mindenki tudta, így bátran ránk bízhatott teljes sorokat: nem akadtunk el. Ezt követően aztán tényleg véget ért a koncert, én pedig angolosan távoztam…
 
Előadó:
Sting – ének, gitár, szájharmonika
 
Közreműködtek:
Dominic Miller – gitár, vokál
Jo Lawry – vokál, ütőshangszerek
Ira Coleman – nagybőgő, basszusgitár
Rhani Krija – ütősök
 
Budafoki Dohnányi Zenekar – vezényelt: Sarah Hicks
 
Szólót játszottak:
Nyers Alex - klarinét (Englishman In New York)
Kalla-Tóta Hajnalka - hegedű (Whenever I Say Your Name)
Csatos Ferenc - trombita (All Would Envy)
 
A koncerten elhangzott dalok listája:
1. Every Little Thing She Does Is Magic
2. If I Ever Lose My Faith In You
3. Englishman In New York
4. Roxanne
5. Mad About You
6. When We Dance
7. Russians
8. I Hung My Head
9. Why Should I Cry For You?
10. Whenever I Say Your Name
11. Fields Of Gold
12. Next To You
13. Shape Of My Heart
14. This Cowboy Song
15. Moon Over Bourbon Street
16. End Of The Game
17. All Would Envy
18. King Of Pain
19. Every Breath You Take
20. Desert Rose
21. Fragile
22. Message In A Bottle