Főképwww.klasszikcd.hu

Ha létezik olyan reneszánsz zeneszerző, akinek emléke a mai napig tényleg velünk él, minden bizonnyal Josquin lehet az. Jóllehet az iskolákban – már ahol valóban komolyan veszik a zenetanítást – inkább Lassusról és a sallangmentes stílusáról ismert Palestrináról tanítanak, a kórusok repertoárjában valószínűleg gyakrabban találni meg a 15 és 16. század tág értelemben vett fordulóján élő és alkotó franko-flamand komponista némely rövidebb művét, mindenekelőtt az „Ave Maria” című motettát.
 
Miképp Josquin miséire, e sokkal személyesebb hangvételű egyházi művekre ugyanúgy a frázisok önálló kidolgozása, a két-, három- és négyszólamúság sokszínű váltakoztatása, az ízlésesen adagolt imitáció – mindenekelőtt a kánonok – briliáns alkalmazása és természetesen a gyakran világi művekből kölcsönzött cantus firmus használata jellemző. A dimenziók ugyanakkor észrevehetően összezsugorodnak, és ami egy misében főként a tételeken végighaladó motívum, ezúttal elsősorban a különféle szólamok által átvett vagy épp egy szólamon belül, időben vagy hangmagasságban variált visszatérő elem.
 
A kánon – méghozzá a kettős kánon – csodás példáját hallhatjuk a „Salve Regina” című motettában, amely a magánáhítat tündökletes kifejezője lehet, s nem véletlen, hogy később oly sok barokk és bécsi klasszikus komponista zenésítette meg e liturgikus szöveget, s talán még ennél is kiemeltebb szerepet kapott a zenetörténetben Jacopone da Todi fájdalmas, 13. századi „Stabat Mater” című költeménye. A legemberközelibb és a legjobban a lélekhez szóló darab mégis a már mondott „Ave Maria”, melynek ugyan nem feltétlenül a leghíresebb, mégis mindenképp az egyik legszebb és legszívbemarkolóbb manifesztációjaként említhető Josquin itt rögzített motettája.
 
A korábban francia barokk motetták és Bach Máté-passiójának előadásával és hanglemezfelvételével nevet szerzett Chapelle Royale megszólaltatásában Josquin egyértelműen bárkihez közel kerülhet, hiszen a szólamok egységessége és jellegzetesen kifinomult egyensúlya csakugyan transzcendens élményben részesít. A mai gyakorlathoz képest ugyan nagyobb létszámú együttes szólaltatja meg a műveket, mégsem érezni felesleges telítettséget egyetlen frázis, egyetlen hang esetében sem.
 
Philippe Herreweghe Josquin-értelmezésének elsődleges érdeme éppen az a személyesség és alázat, amely általában véve markáns jegye interpretációinak, ám ezúttal, ha lehetséges, különösen szerencsésnek tetszik e megközelítés, és így a Josquin-motetták ezen – Herreweghe-diszkográfiában sajnos magányosan maradt – felvétele kivételezett helyet foglal el úgy az előadók repertoárjában, mint általában véve a régizenei kórusfelvételek között.
 
Előadók:
La Chapelle Royale
Philippe Herreweghe – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Ave Maria
2. Stabat Mater dolorosa
3. Salve Regina
4. Ave nobilissima creatura
5. O bone et dulcissime Jesu
6. Usquequo, Domine, oblivisceris me
7. Miserere mei, Deus