Főkép






„Ébresztő Paganini! Engedd a húrokat sírni!
Támadj fel! Még egyszer! Ébresztő Paganini!”
(Exotic)
 
Egy csodálatos nyári estén egy ifjú tehetség, David Garrett (született: David Bongartz) előadására gyülekeztek az igényes, modern hegedűzene rajongói. 4 évesen, amikor az első hegedűjét kapta és azon muzsikálni kezdett, már megmutatkozott, hogy a srác géniusz, de csak a lázadó korszakában kapott rá a rockzene ízére, és legyen hála istennek, ezt a jó szokását nem nőtte ki, sőt sikert kovácsolt belőle, ezáltal pedig elnyerte a zenerajongók elismerését.
 
David arról híres, hogy nagyon jól kombinálja a különböző stílusokat, ezen az estén pedig bombasztikus formában volt. Valahonnan a közönség soraiból elindulva kezdett rá a Led Zeppelin nótájára, a „Kashmir”-ra – mosolygó nagymamák, fiatal tini lányok és fotómasinák csillogó tekintetétől követve sétált fel a monumentális színpadra. A kezdő dalt ezután még 27 különböző stílusú etűd követette, összesen 126 percnyi fülbemászó muzsika.


 

Az óriás színpadon felsorakozott a Frankfurti Filharmonikusok Zenekara, valamint David saját zenekara (Jeff Allen – basszusgitár, Jeff Lipstein – dob, Marcus Wolf – gitár, John Haywood – billentyűs hangszerek).
 
Rögtön a második tételként Brahms 5. magyar táncának örülhettünk, szinte felpezsdül az ember vére, ahogy érzi a lüktető tempót, ami nem lankad a harmadik etűdben sem, ami A Karib-tenger kalózai című film betétdala. A Paul McCartney szerzemény, a „Live And Let Die” közben szerpentineső hullott, látványos pirotechnikai megoldások jöttek, és megvallom, a dal engem jobban emlékeztetett egy Guns N’ Roses feldolgozásra, de nagyon élveztem. Ezután kis pihenést és szusszanást jelentett Schubert „Szerenád”-ja.
 
David és Franck Van Den Heijden Jota Navarra spanyolos temperamentumát idézte fel Pablo De Sarasate művében, majd ezután az egyik kedvencem, a Nirvana „Smells Like Ten Spirit” című dala következett a megfelelő átéléssel – még a filharmonikusok sorai között is fel lehetett fedezni a kemény magot. A „Csárdás”-t, jó magyarsággal kiejtve, cigány táncként aposztrofálva és felvezetve kezdik el, amolyan „sírva vígad a magyar” módra, és úgy pörgetik fel, hogy azt egy vérbeli cigányprímás is méltán irigyelheti meg, majd lassít – gyorsít, egy pillanatra leáll, hihetetlenül csalogatva a dallamokat a hangszerből, kis mókázásra is kitér… kétségtelenül katartikus élmény látni és hallani is.
 
Mindezek után egy picit lassítva majd felpörgetve következik a „Duelling Banjos” című tétel, vérbeli mexikói feelinggel, majd a szintén eseményszámba vehető, basszus aláfestéssel és lábdobbal induló „Mission Impossible” című filmsláger David Garrett féle átirata. Ha már Rock Symphony, akkor Aerosmith „Walk This Way”. A dalt nem éreztem annyira jónak, mint a Nirvana feldolgozást, de kétségtelenül egyedi hangnemben hallható és látható, amolyan örömzeneképpen. A „Smooth Criminal” egy Michael Jackson feldolgozás, amit már a The Bates is feldolgozott, ezentúl már mindkét verziót a kedvencemnek tudhatom.
 

 
Néha meglepődünk a felvételek folyamán, hogy David hová tűnik, és honnan kerül elő, például a „Child’s Anthem”-ben a színpad alól tűnik fel. Kétségtelenül odafigyeltek a látványelemekre is, hogy aki kicsit belefáradna a zene ilyen mértékű töménységébe, az is felocsúdjon egy-egy ilyen megoldás láttán.
A „Vocalise” című darab egy kis pihenést biztosít a zenekar(ok) számára, andalítón altatva, de csakis azért, hogy Vivaldi Négy évszak című szerzeményének „Nyár” című etűdjében teljes lendülettel és energiával tudjon tarolni és hengerelni, amit a hálás közönség minden szólónál tapssal jutalmaz. Ezt a művet egyébként hasonló formátumban Vanessa Mae Storm című lemezén is megcsodálhattuk.
 
Következik Grieg „Peer Gynt” című műve egyedi hangzásban, ami inkább a klasszikus zene rajongóit szórakoztathatja, engem annyira nem nyűgözött le. Hihetetlen, hogy a Queen „Bicycle Race” című 1978-as dala hogyan tud ennyire másképpen megszólalni, feledtetve, hogy rockzenéről van szó, szívesen hallgatnék bonyolultabb Queen műveket is. „Zorba tánca” – vastaps kísérte e népszerű görögös művet, amit láthatóan a zenészek is élveztek, valamint Dvořák „Humoreszk”-je is elvarázsolta a nagyérdeműt, mert bár némely szerző és műve ismeretlenül cseng előttünk, de amint meghalljuk, pontosan tudjuk, hogy mi is következik.
 
Jimmy Hendrix valószínűleg mosolyog a „Little Wing” ilyetén való feldolgozásán, amikor először hallottam, kíváncsian vártam, hogy mi lesz még, de természetesen a tiszteletet megadva megszólalt a Gibson Marcus Wolf kezében, mégis helyénvalóbb lett volna egy balkezes Fender, ahogy anno Jimmy is nyomta. Az „Asturias” című dalt nem tudtam magamban hova tenni, az eredeti Albinéz szerzeményt még soha nem hallottam. Hallottam viszont a Metallica „Master Of Puppets” című örökbecsűjét, amit megvallom, sohasem gondoltam volna, hogy bárki is hegedűn fog játszani, mégiscsak egy kőkemény thrash számról van itt szó!!! Hát, James Hetfield bizonyára dob egy hátast, ha meghallja, meglátja!
 
Egy ilyen kemény zúzás után nyugtatóan hatott, ahogy felcsendültek az „I’ll Stand By You” című dal hangjai, a közönség is örömmel vette. Hogy egy kicsit rock ’n’ roll berkekben is járjunk, David eljátszotta közönségének a „Rocking All Over The World”-öt, amire a nagyérdemű is rákapott.
 
AC/DC „Thunderstruck”. A dal eleve egyedi felvezetésű, de ebben az előadásban… lángnyelvek, egy szőke szemüveges hölgy pogózni kezdett… a színpad majdnem olyan képet mutatott, mintha maguk Angus Youngék lépnének fel. Fantasztikus! A közönség pedig üvölti, hogy „THUNDER” – óriási taps a szám végén. „Notthing Else Matters”, „A dongó”, „Hey Jude” – ezek már a ráadás dalai, mindegyik remekmű a maga nemében, méltó befejezése egy gyönyörű nyári hegedűestnek. Emberek! Paganini visszatért!!!
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Kashmir (Led Zeppelin)
2. Brahms: 5. magyar tánc
3. A Karib-tenger kalózai
4. Live And Let Die (Paul & Linda McCartney)
5. Szerenád (Schubert)
6. Jota Navarra (Sarasate)
7. Smells Like Teen Spirit (Nirvana)
8. Csárdás (Monti)
9. Duelling Banjos
10. Mission Impossible
11. Walk This Way (Run DMC & Aerosmith)
12. Smooth Criminal (Michael Jackson)
13. Child’s Anthem; Vocalise (Rachmanyinov)
14. Nyár (Vivaldi)
15. Peer Gynt (Grieg)
16. Bicycle Race (Queen)
17. Zorba tánca
18. Humoreszk (Dvořák)
19. Little Wing (Jimi Hendrix)
20. Asturias (Albéniz)
21. Master Of Puppets (Metallica)
22. I’ll Stand By You
23. Rocking All Over The World (Fogerty)
24. Thunderstruck (AC/DC)
25. Nothing Else Matters (Metallica)
26. A dongó (Rimszkij-Korszakov)
27. Hey Jude (Beatles)
 
Diszkográfia:
Free (2007)
Virtuoso (2007)
Encore (2008)
David Garrett (2009)
Classic Romance (2009)
Rock Symphonies (2010)
Rock Symphonies (2011) DVD koncert