Főkép

2011. június 26-án a budapesti Művészetek Palotája HEY JUNE! programjának keretén belül került megrendezésre a Magna Cum Laude akusztikus koncertje. Meglepő fordulat, hiszen a zenekar koncertjeit rendszeresen látogatók, a nagyfesztiválok, klubok és a füstös kocsmák zsúfolt tömegét szokták meg. Izgatott kíváncsisággal találgattam, vajon hogyan lehet egy pop-rock együttes autentikus a Bartók Béla Hangversenyteremben?
 
A Magna Cum Laude zenekar 1999 nyarán indult útjára Mezőtúrról. A banda négy remix, valamint négy stúdióalbumot készített, mely közül a Minden állomás című lemez 2006-ban a Fonogram díjátadón az „Év Pop albuma” és az „Év Szövegírója” kategóriában is elismerést szerzett. 2009-ben a banda jubileumát 999 című albumával, valamint a Pecsa szabadtéri színpadán megrendezett nagykoncertjével ünnepelte. 2010-ben a MCL a rendezvények és fesztiválok kiemelt fellépőivé, míg dallamos, fülbemászó számaik a rádiók és a zenecsatornák állandó szereplőivé váltak. Még ugyanebben az évben került megrendezésre a Magna Karácsony a Syma csarnokban, pazar pálinka kóstolóval és disznótorossal egybekötve.
 
Ha koncertre megyek, akkor kérdés nélkül már a megérkezés körülményei, továbbá a koncert helyszíne alapozza meg a hangulatomat.  A MÜPA-t említve, valahogy már a hely szellemétől megilletődöm. Mondjuk a parkoló meredek lehajtóin haladva azon jártak a gondolataim, vajon hogy lehet innen a koncert végeztével kihajtani? Főleg azt követően, hogy a biztonsági őrök a garázs mélyére érve a legutolsó sorba passzíroztak be. Rendben, alapvetően úgy terveztem, hogy maradok a koncert végéig, de most már biztos, hogy nem tudok ellenállni a marasztalásnak.
 
A MÜPA pont olyan volt, mint pár évvel ezelőtt, amikor a megnyitó keretein belül utoljára láttam. Letisztult, igényes, stílusos. A hostessek kedvesek és segítőkészek, hamar megtalálom a helyem. Figyelem, ahogy az emberek a hangversenyterembe érkeznek. Eltérően az eddigi MCL koncertektől, a nemek aránya határozottan kiegyenlítettnek tűnik. Meglepő, hogy az idősebb és az igencsak fiatal korosztály képviselői is jócskán megjelentek. A nézőtér majdnem teljesen megtelik. Az eddigi koncertlátogatási tapasztalataimtól eltérően, a kiírt időpontban kezdődik a koncert. Valójában nem vagyok ehhez hozzászokva, de határozottan tetszik.
 
Elsötétül a nézőtér, a színpad is. Csak pár háttérfény világít, alig kivehető, mi történik a színpadon. De a lelkes rajongók szeme elől elbújni nem lehet, azonnal tapssal és hangos éljenzéssel köszöntik a sötétben érkező zenekari tagokat. Fény gyúl és elegáns fehér szmokingban, fekete csokornyakkendőben pompázik a MCL négy tagja. Meglepő és stílusos belépő. A zenészek elfoglalják a székeiket és kezdetét veszi a Magna Cum Laude akusztikus koncertje.

Stefo rockzenész barátommal rendszeresen szoktunk beszélgetni koncertélményeinkről. Sokszor említette, hogy mennyi szórakozóegység nem alkalmas koncertek megrendezésére, hiszen a belső kialakításuk miatt megölik a hangzást. Ahogy felcsendült az első dal, az „Ide Elég Lesz Ez A Sor”, el voltam ájulva a hely akusztikájától. Gyönyörűen, tisztán és élesen szólt minden akkord, Mező Misi hangja pedig új értelmet nyert számomra. A kábulatból magamhoz térve már kezdtem realizálni az egymást követő ismert számokat: „Minden állomás”, „Vidéki sanzon”.
 
Azt mindig is szerettem a MCL koncertekben, ahogy Mező Misi megtalálja a hangot a közönséggel. A második számot követően felkapcsoltatta a nézőtér fényeit, hogy lássa, kiknek is játszanak aznap este. Így lettünk mi, a közönség visszavonhatatlanul aktív szereplői az estének. Szerencsére ez így is maradt a koncert végéig. Fokozatosan, a felcsendülő ismert dalokban többszólamú vokállá olvadtunk a nézőtéren. Imádtam „cuki pofa” lenni, hogy Misit idézzem.
 
Már számos MCL koncerten jártam, de nem volt olyan alkalom, hogy Mező Misi a „Vidéki sanzon” éneklése közben ne indult volna felderítő útra, a lelkesen éneklő közönség sorai közé. Hát, így történt itt is. Csak ugye egy kicsit visszafogottabb formában. Volt ott kézfogás, lelkes pacsizás, pusziszkodás és fejsimogatás. Hát így szokott ez lenni. Nem is volt meglepő az sem, hogy Szabó Tibi már a koncert bevezető számai során, állva játszotta a gitár szólóját. Az egyre oldottabb légkörben Mező Misi igazítva toalettjén, laza mozdulattal megvált a csokornyakkendőjétől. Ki tudja hogyan, de Frank Sinatra-nak és Paul Anka-nak ment az éneklés ebben a szettben. Tiszteljük ezért őket. Nincs kétség, ezek a fiúk szerencsére ugyanazok a fiúk, akiket megismerünk annyi rendezvény alkalmával, ruha és helyszín ide vagy oda.
 
Szokásomhoz híven nem tájékozódtam részletesen a várható programról, így hatalmas meglepetésként ért a közreműködő ABS Big Band szimfonikus zenekar szereplése. A katonai egyenruhás zenészek éles kontrasztot nyújtottak a fehér szmokingos négyes mögött. A „Színezd újra” új értelmet nyert, amikor a közkedvelt sláger ámulatba ejtő verziójának részesei lehettünk.
 
Azt is megszokhattuk, hogy a MCL koncerteken vendégénekes is részt vesz. Ez alkalommal Lovasi András (Kiscsillag, Kispál és A Borz) „Kultur rock sztár” közreműködésével hangzott el a „Gondatlanságból Elkövetett Emberölelés” című szám. Aztán a klasszikus „Emese” című dal csendült fel. Pazar, nagyon pazar.
 
A közreműködő és a vendégszereplő produkcióját követően a MCL négyese vette át a stafétát és játszotta el pár közismertebb dalát, ezt követően ízelítőt nyújtottak 2011. szeptember végén megjelenő stúdió albumunkról. A szimpatikus előzetest követően pár MCL klasszikusnak számító dal következett: „Visszhang”, „Hatalmas a szíved”, „Ne félj Mama”. A koncert végén az ABS Big Band és Lovasi András közreműködésével eljátszották „A Főnököm” című legújabb népszerű számukat.

Mező Misi a koncert végéig bevonta a közönséget az örömzenélésbe. Mert annak ellenére, hogy a MÜPA-ban voltunk, és annak dacára, hogy egy akusztikus koncerten vettünk rész, ezt a koncertet mind az előadók, mind a közönség roppantul élvezte. Nem is volt csoda, hogy Misinek csak egyszer kellett kérni a nagyérdeműt, hogy álljon fel… aztán felcsendült a „Pálinka Dal” első pár szólama és mindenki széles mosollyal az arcán pattant fel a székéből. Fieszta volt ez a javából.
 
Azt gondolom, hogy a szervezők remekül választották meg a közreműködő ABS Big Band és a vendégénekes Lovasi András személyében. A Magna Cum Laude rajongók megkapták közkedvelt számaikat egyedi hangzásban, különleges hangszereléssel, melyek pazar élményt nyújtottak. A zenekar tagjai nagyon összeszokottan, a hely szelleméhez igazodva, páratlan, „halk” koncertet adtak. Élmény volt a hangok finom rezdülését is kivenni a játékukban, ezt a kifinomult megnyilvánulást lehet elvárni egy akusztikus koncerttől. Kétségtelenül pont ugyanezt kaptuk. Egy élmény volt minden perce, örülök, hogy részese lehettem.
 
Magna Cum Laude
Mező Misi – ének
Szabó Tibi – gitár
Kara Misa – basszusgitár
Kilián Imi – dob
 
Közreműködők:
ABS Big Band
Lovasi András