Főkép Luis Sepúlveda chile-i író, bár számos pontján élt már a világnak, egy időben (pl. midőn ezt a könyvét írta) Németországban is, ám manapság Spanyolországban lakik. Ezen kívül egyetlen könyve jelent meg magyarul, Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott, és azt nagyon szerettem. Meg ezt is, pedig nagyon más. Az elején, talán csak a német vonatkozások miatt, még Michael Ende is eszembe jutott róla – sokkal inkább, mint más latin-amerikai írók.
 
Ez egy kedves mese, aminek már a címe is mindent elmond, már ami a történetet illeti. A címbéli, nagy, kövér fekete macskát Zorbásznak hívják, Hamburgban él, és egy nap egy sirály hullik elé az égből. Csupa olaj a szerencsétlen, mert egy balul sikerült tengeri merüléskor egy olajfoltban találta magát. Hamarosan meghal, de előbb Zorbász szavát adja neki, hogy felneveli a tojásából kikelő fiókáját. Ehhez azonban macskánknak további macskák segítségére lesz szüksége, és persze mindegyikük külön fazon: az olaszul is beszélő Ezredes, az enciklopédiákat bújó Mindentudor, és így tovább. Különféle kalandokba keverednek, hogy a kis sirályt tényleg megtanítsák repülni, és persze mindennek fontos és mély mondanivalója is van. Ami egyfelől feketén-fehéren (és színesben, tekintve Medve Zsuzsi mókás rajzait) ott van a könyvben, másfelől mégsincs túllihegve. Ki-ki annyit vesz ki belőle, amennyit épp neki mond. Ahogy az már lenni szokott.
 
Nekem pl. azt is mondja, hogy nem csak az a nagy dolog, ha valaki képes összeszedni a bátorságát, hogy megtanuljon repülni, de az is, ha valaki más képes segíteni valakinek megtanulni repülni, dacára annak, hogy ő nem tud, és tisztában van vele, hogy sosem lesz képes. Ez kicsit olyan, mint a szülők és a gyerekek esetében: a szülő nyilván a legjobbat kívánja a gyerekének, és sokszor szeretné, ha a gyereknek kijutna mindaz a jó, ami a szülőnek nem jutott – de a saját álmainkat nem a gyerekeinkkel kell valóra váltatni… És Sepúlveda az elengedésről is ír. Meg toleranciáról, meg környezetvédelemről. Meg arról, hogy lehet ám csak úgy, szimplán, tök egyszerűen is segíteni a másik lényen, minden pátosz, érdemrend, érdek nélkül.
 
S mindeközben ez csak egy nyilvánvalóan nagy-nagy szeretettel megírt (és fordított), bájos kis történet jópofa macskákról és egy szerencsétlenül járt sirály szerencsés fiókájáról. Gyereknek, felnőttnek csak ajánlani tudom.