Főkép

A Forgotten Realms világát csak felületesen ismerők számára úgy tűnhet, hogy egyedül Drizzt Do’Urden kalandjaiból áll ez az univerzum, pedig sok más, talán sokkal érdekesebb regénysorozat is megjelent már magyarul. Az Erevis Cale krónikái is egy ezek közül, s nem marad le sem izgalom, sem szórakoztatás tekintetében az előbb említett drow utazásainak történetétől.
 
Erevis Cale, az Árnyékúr tar papja és az Uskevren-család komornyikja elhagyni készül az eddig otthonául szolgáló Vihartornyot, amikor a kúrián rajtaütnek. A harc egy különös kvarcgömbért folyik, amelynek jelentősége még Cale előtt sem világos. Felkeresi hát régi ismerőseit, az orgyilkos Drasek Rivent és a félszerzet Jak Fleetet, hogy a segítségükkel legyőzze ismeretlen ellenségeit, ám hamarosan ráébrednek, hogy nem szokványos veszélyekkel kell szembenézniük.
 
A cselekmény kellően dinamikus, folyamatos mozgásban van, a végéig fenntartja az olvasó figyelmét. A történetvezetés kellően olvasmányos és izgalmas, habár – főleg a kötet első felében – sok a szóismétlés és a tőmondat, ami miatt olykor kizökken a lendületes ritmusból, de hamar újra magára talál és folytatódnak a kalandos események. Az alapkoncepció felépítése nem ment zökkenőmentesen, legalábbis elsőre nem mindig egyértelmű, hogy melyik szereplő milyen viszonyban van másokkal, vagy, hogy mi okozza az esetleges feszültséget, de miután jobban megismerjük az egyes jellemeket, sokkal tisztább lesz a kép.
 
A karakterek bemutatása remekül sikerült, ugyanis Kemp abban igazán tehetséges, hogy jól érzékeltesse a figurák érzéseit és fejlődését, valamint az egymás közti kapcsolataik alakulását. Elsőre Erevis tűnik a legsablonosabbnak, de az idő múlásával és az események súlyosbodásával egyre eredetibbé válik az alakja, hiszen egyre több teher rakódik reá és ennek következében folyamatosan változik a személyisége. Segítői – az ellenséges Riven, akinek a múltjában sötét dolgok lappanganak, illetve a gonosz cselekedetektől viszolygó Jak, akinek akarata ellenére mégis rossz dolgokban kell részt vennie – kitűnően megfelelnek a rájuk szabott szerepnek. Az ellenfelek szintén elég egyediek, mindegyikükben akad valamilyen vonás, amely miatt különleges jellemmel rendelkeznek.
 
Faerűn nem a vidám, könnyed univerzumok közé tartozik, sokkal inkább a sötét és komor, bár humorban gazdag hangulat uralkodik, s ezt az író kiválóan tudja ábrázolni. Mindazonáltal nem szabad megfeledkezni róla, hogy az Alkonyat is a szerepjátékos fantasy-irodalom egyik képviselője, még ha sikerül is levetkőznie műfajának gyengeségeit és rossz szokásainak nagy részét, s így egy könnyen olvasható és veszedelmekben gazdag történetet kapunk, azért túl nagy elvárásokkal nem érdemes közeledni hozzá, mert hamar csalódhatunk.
 
A könyv befejezése előtt érdemes beszerezni a trilógia második kötetét is, hiszen az utolsó oldalak közel sem zárják le a szálakat, épp ellenkezőleg, a regény egy izgalmas esemény közepén ér véget. Összességében tehát az Erevis Cale krónikáinak első része szórakoztató fantasy, melyet a szokottnál erősebb szereplők tesznek különlegessé, a műfaj kedvelői nem fognak csalódni benne.