Alberto Szpunberg: Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov
Írta: Galamb Zoltán | 2011. 06. 15.
Furcsa fintora a zene történetének, hogy egy valóban nagyhatású, szinte korszakos zeneszerzőt leginkább három művéről ismer a nagyközönség, melyek közül az egyik majdhogynem kizárólagosan virtuozitása miatt olyannyira érdekes, hiszen hangszeresek hatalmas tömegei igyekeznek megbirkózni szélsebes, kromatikus futamaival. Természetesen A dongóról van szó. A másik két híres darab pedig a CD-mellékleten is szereplő, mindenekelőtt a művet kísérőzeneként felhasználó balett miatt kikerülhetetlen Seherezade, valamint az asztúriai népdalok ihlette Spanyol capriccio.
Pedig, amint az a könyvből is kiderül, az orosz nemzeti muzsika megteremtésére törekvő híres Ötök tagja több szempontból is megelőzte korát. Ő használt például először rendszeresen a nyugati hangrendszerbe nehezen beleilleszthető, keleti és egyéb, különleges skálákat (ami később csak a modernizmus előretörésével vált elterjedt gyakorlattá), ő kezdte először tipologizálva gyűjteni az orosz népdalokat (módszerében megelőzve ezzel a mi Bartókunkat és Kodályunkat), és ő volt az egyik első komponista, akinek egyes műveit politikai okok (a cenzúra javaslatainak visszautasítása) miatt nem lehetett bemutatni.
A kötet – immár úgy mondhatni, szokás szerint – kellő részletességgel, sok hasznos és érdekes információval írja le a kismonográfiához hasonló keretek között Rimszkij-Korszakov életének főbb eseményeit, pályájának legfontosabb állomásait, az őt ért hatásokat, zeneszerzői és zeneelméleti tevékenységének jelentőségét és az utókorra (elsősorban két kiemelkedő tanítványára, jelesül Sztravinszkijra és Prokofjevre) gyakorolt hatását, műveinek jellegzetességeit. Mindezt két, Feuer Márta monográfiájából átemelt, a CD-mellékleten szereplő művekről szóló ismertető egészíti ki.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a Seherezade különösen kiváló interpretációban szólal meg a Barry Wordsworth dirigálta Királyi Filharmonikusok előadásában. Minden frázist, minden dallamot rendkívüli érzékenységgel adnak elő, a nagyzenekari részekben valóban szinte tündökölnek a témák, míg a hegedű- vagy az oboaszólamok előtérbe kerülésekor mind a szólisták, mind a zenekar rendkívül érzékenyen, minden rezdülésre, minden apró tempójátékra odafigyel, és csodálatosan valósítja meg a nagyszerű hangszerelés és a teljességgel természetesnek ható muzsika kínálta lehetőségeket. Interpretációjuk így a mű általam hallott legsikerültebb felvételei közé tartozik, melynek egy hagyományos CD-gyűjteményben is kiemelt helye lenne.
Már csak ezért is érdemes beszerezni a Világhíres zeneszerzők sorozat 8. kötetét. A hangfelvétel mellett a kiadói munka is külön dicséretet érdemel, mivel mind a fordítás, mind a tördelés – alapvetően nyilván a gondos szerkesztői munkának köszönhetően – könnyen olvasható és követhető, a képek, idézetek sehol sem törik meg a szöveg folyamatosságát. Még aki nem is törekszik a teljes sorozat beszerzésére, annak is érdemes – néhány más kedvencről szóló rész mellett – legalább ebbe a kötetbe beruháznia.
A CD-mellékleten elhangzó művek:
1-4. Seherezade szimfonikus szvit op. 35
5-8. Spanyol capriccio op. 34
Előadók:
The Royal Philharmonic Orchestra
Barry Wordsworth – karmester
Pedig, amint az a könyvből is kiderül, az orosz nemzeti muzsika megteremtésére törekvő híres Ötök tagja több szempontból is megelőzte korát. Ő használt például először rendszeresen a nyugati hangrendszerbe nehezen beleilleszthető, keleti és egyéb, különleges skálákat (ami később csak a modernizmus előretörésével vált elterjedt gyakorlattá), ő kezdte először tipologizálva gyűjteni az orosz népdalokat (módszerében megelőzve ezzel a mi Bartókunkat és Kodályunkat), és ő volt az egyik első komponista, akinek egyes műveit politikai okok (a cenzúra javaslatainak visszautasítása) miatt nem lehetett bemutatni.
A kötet – immár úgy mondhatni, szokás szerint – kellő részletességgel, sok hasznos és érdekes információval írja le a kismonográfiához hasonló keretek között Rimszkij-Korszakov életének főbb eseményeit, pályájának legfontosabb állomásait, az őt ért hatásokat, zeneszerzői és zeneelméleti tevékenységének jelentőségét és az utókorra (elsősorban két kiemelkedő tanítványára, jelesül Sztravinszkijra és Prokofjevre) gyakorolt hatását, műveinek jellegzetességeit. Mindezt két, Feuer Márta monográfiájából átemelt, a CD-mellékleten szereplő művekről szóló ismertető egészíti ki.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a Seherezade különösen kiváló interpretációban szólal meg a Barry Wordsworth dirigálta Királyi Filharmonikusok előadásában. Minden frázist, minden dallamot rendkívüli érzékenységgel adnak elő, a nagyzenekari részekben valóban szinte tündökölnek a témák, míg a hegedű- vagy az oboaszólamok előtérbe kerülésekor mind a szólisták, mind a zenekar rendkívül érzékenyen, minden rezdülésre, minden apró tempójátékra odafigyel, és csodálatosan valósítja meg a nagyszerű hangszerelés és a teljességgel természetesnek ható muzsika kínálta lehetőségeket. Interpretációjuk így a mű általam hallott legsikerültebb felvételei közé tartozik, melynek egy hagyományos CD-gyűjteményben is kiemelt helye lenne.
Már csak ezért is érdemes beszerezni a Világhíres zeneszerzők sorozat 8. kötetét. A hangfelvétel mellett a kiadói munka is külön dicséretet érdemel, mivel mind a fordítás, mind a tördelés – alapvetően nyilván a gondos szerkesztői munkának köszönhetően – könnyen olvasható és követhető, a képek, idézetek sehol sem törik meg a szöveg folyamatosságát. Még aki nem is törekszik a teljes sorozat beszerzésére, annak is érdemes – néhány más kedvencről szóló rész mellett – legalább ebbe a kötetbe beruháznia.
A CD-mellékleten elhangzó művek:
1-4. Seherezade szimfonikus szvit op. 35
5-8. Spanyol capriccio op. 34
Előadók:
The Royal Philharmonic Orchestra
Barry Wordsworth – karmester