FőképMióta nálunk is hozzáférhetővé váltak a felvételeik, különös érdeklődéssel követem a feröeri Týr együttes pályafutását, és eddig minden egyes zenei megnyilvánulásukkal megleptek és lenyűgöztek. Így történt ez a legutóbbi opusszal is, amely minden kétséget kizáróan még inkább bővíteni fogja a banda rajongóinak táborát.
 
Az új dalokból, talán a címadó „The Lay Of Thrym” kivételével, egyre inkább hiányzik a korai albumok epikus íve, amit – bár kissé ironikusnak tűnhet ebben a kontextusban használni ezt a szót – tradicionálisabb heavy metal riffek váltottak fel, miközben a Týr zenéje megőrizte a néhol kelta elemekkel kevert viking folk alapokat, melyek a pogány metal utánozhatatlan energikusságával és lendületével párosulnak, s így szinte minden dal himnikus magasságokba emelkedik.
 
Ugyan a szövegeket tekintve mindössze két szám, a „Konning Hans” és az „Ellindur Bóndi Á Jadri” őrzi továbbra is a feröeri hagyományokat, a saját kultúra mégis ugyanúgy beépül a kompozíciókba, hiszen Heri Joensen minden dallamát eredeti, ezer esztendőn át szájról szájra, nemzedékről nemzedékre örökített viking népdalokból kölcsönzi. Ezt az egészet pedig olyan vad és kemény metalba csomagolja, amihez foghatót csak ritkán hallani. Heri Joensen hangszeres játéka kizárólag a legnagyobb gitármágusokéval összevethető, a ritmusalapok pedig kivétel nélkül mindenütt elképesztően szilárdak és izgalmasak. Mindehhez fogós riffek, azonnal együtténekelhető dallamok és fülbemászó refrének társulnak, és meg is van a biztos sikerrecept.
 
A régi rajongókat valószínűleg épp az imént említett két szám fogja elsőre megfogni, már csak azért is, mivel a feröeriség tudata nem kizárólag a szövegekben, hanem az albumon szereplő mindegyik más dalénál autentikusabbnak tetsző melódiákban is megnyilvánul. Az „Ellindur Bóndi Á Jadri”-ban ráadásul képletesen mintha skót harci dudák is megszólalnának (persze gitárokon), és az egész számot egy csatába induló sereg elszántsága hatja át. A szédületes tempójú, szélsőségesen virtuóz gitárszóló tökéletesen illeszkedik az eleve mérhetetlenül lendületes, eszeveszett vágtatást idéző tempóhoz.
 
Új híveket szerezni viszont minden valószínűség szerint az első öt nóta fog (ami húsz-harminc éve még a nagylemez első oldalának felelt volna meg). A „Flames Of The Free”-től a „Hall Of Freedom”-ig kivétel nélkül minden szám kegyetlenül odacsap, és zsigeri erővel szippant magába rögtön az első meghallgatáskor is. És bár kiemelni igencsak nehéz lenne bármelyik számot, a legmeghökkentőbb mégis a németesen zakatoló „Shadow Of The Swastika”, amely, mint azt a címe is sugallja, keményen és mellbevágóan mai problémával foglalkozik.
 
Bármennyire hihetetlenül hangzik, nekem mégis úgy tűnik, hogy Heri Joensen és csapata nem csupán egyenletesen magas színvonalon produkálja az újabb és újabb albumokat, hanem egyszerűen képtelenek hibázni is. Nincs egyetlen gyengébb számuk sem, és ha lehet, a hangszeres játékuk is egyre lehengerlőbb – annak ellenére is, hogy a szerzeményekben az évek előrehaladtával fokozatosan visszaszorult a skandináv, folkos bonyolultság, és mindinkább a letisztult riffek kezdtek dominálni. Így nem hinném, hogy akadna akár egyetlen komoly metal-kedvelő is, aki fogást találhatna ezen a kifogástalanul megalkotott zenén.
 
Az együttes tagjai:
Heri Joensen – ének, gitár
Terji Skibenas – gitár
Gunnar H. Thomsen – basszusgitár
Kári Streymoy – dob
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Flames Of The Free
2. Shadow Of The Swastika
3. Take Your Tyrant
4. Evening Star
5. Hall Of Freedom
6. Fields Of The Fallen
7. Konning Hans
8. Ellindur Bóndi Á Jadri
9. Nine Words Of Lore
10. The Lay Of Thrym
 
Diszkográfia:
How Far To Asgaard (2002)
Eric The Red (2003)
Ragnarok (2006)
Land (2008)
By The Light Of The Northern Star (2009)
The Lay Of Thrym (2011)