FőképSzerencsére elég sok jazz produkcióval volt alkalmam találkozni az idei év eddig eltelt hónapjai alatt, vagyis van egyfajta viszonyítási alapom az eddigi felhozatal alapján, így bátran kijelenthetem, hogy a lengyel származású jazzénekesnő, Beata Pater most bemutatásra kerülő új albuma, a Blue egyértelműen a Top 5-be került nálam.
 
Rendkívül szimpatikus az a hozzáállás, ahogy az énekesnő összeállította a repertoárt, ugyanis nem más tutaján igyekszik beevezni a sikeres „vizekre”, hanem - vállalva a kockázatot - bátran támaszkodik a saját képességeire. Az új album 13 számából 9-et a zongoristájával, Mark Little-vel közösen írt, a fennmaradó számok közül kettőt, a „Southbound Train”-t és a „No Go Sleep”-et a nálunk is közkedvelt filmrendező, Roman Polanski „házi filmzeneszerzője”, Krzysztof Komeda komponált és csupán a maradék kettő tartozik a nagy klasszikusok közé. Az egyik az az „Afro Blue” (Mongo Santamaria), ami előbb vagy utóbb minden magára valamit is adó vokalista lemezén feltűnik, a másik pedig Miles Davis „Blue in Green”-je. A két örökzöld gyakorlatilag keretezi az albumot.

A nyitás az „Afro Blue”-val egyértelműen jól sikerül, és Pater hozta a kötelezőt. Ezzel már azt hiszem, el is árultam, hogy vannak sokkal izgalmasabb dalok is ezen a korongon. Az egyik kedvencem a jamaicai reggae alapokon nyugvó „3” című szám. A latin temperamentum minden ismertetőjegye azonosítható ebben a műben, a könnyedség és az energia egyszerre sugárzik a számból. Az ember akár 3-4 alkalommal is képes meghallgatni egymás után, mindenféle ráunás veszélye nélkül.

A másik kedvenc a „Mr. Tadd”, amelyet amikor először hallottam, még elképzelni sem tudtam, hogy hova fogunk kilyukadni a szám végén, ugyanis a dal Carl Roessler didgeridoo szólójával indul. Ami, valljuk be, nem egy gyakori kezdés jazz berkekben. A szám végére kiderült, hogy az énekesnő és az őt kísérő zenészek nagyon jó kis történetet kerekítettek az egészből: kicsit elmerengős, de nagyon személyes hangvételű felvétele ez a lemeznek.
 
Kifejezetten jót tesz a korongnak, hogy szinte valamennyi kompozíció más stílusú (és ezért más és más énekesi kvalitásokat követel). Így egyrészt Pater megmutathatja, hogy mi mindent tud kihozni a hangjából, másrészt pedig a sokszínűségnek köszönhetően az album „megunhatatlanná” válik. Azt nem tudom, hogy vajon mi lesz a következő szín az énekesnő palettáján, mivel a 2006-os Black-et követve a Blue már a második színes album a repertoárban, de bízom benne, hogy minél hamarabb láthatjuk (hallhatjuk)...
 
Az énekesnő diszkográfiájából kiderül, hogy ő nem az a kifejezetten „lemezelős” művész, ő sokkal inkább az élő fellépésekre helyezi a hangsúlyt. Remélem, hogy az új lemez a hazai koncertszervezőkhöz is eljut, és Beata Pater valamelyik magyar színpadon is feltűnik valamikor.
 
Előadó:
Beata Pater – ének
 
Közreműködnek:
Mark Little – zongora
Jon Evans – nagybőgő
Scott Foster – gitár
Renzel Merritt – dobok
Celia Malheiros – ütősök
Josh Jones – ütősök
Darius Babazadeh – szaxofon és fuvola
Mikole Kaar – szaxofon, fuvola és klarinét
Carl Roaessler – didgeridoo
David Sturdevant – harmonika
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Afro Blue
2. 3
3. West Wind
4. Freedom Song
5. Groove Ensemble
6. Southbound Train
7. Mr. Tad
8. Rokminoff
9. No Go Sleep
10. The Little Prince
11. Fly Strip
12. Sludgekee
13. Blue in Green
 
Diszkográfia:
Duet (1998)
Blackout (2003)
Black (2006)
Session (2010)
Blue (2011)