FőképA legtöbben hajlamosak vagyunk a design fogalmát a méregdrága luxuscikkekkel azonosítani, és elképzelni sem tudjuk, hogy mindennapi életünkben folyamatosan jelen vannak ikonikus designer-tárgyak, éljünk bár egy puccos villában vagy épp egy lakótelep kilencedik emeleti panellakásában. Pedig így van! Hétköznapi használati tárgyaink nagy része évtizedek óta az ipari formatervezés világából kerül ki, a nagyáruházakban olykor fillérekért megkapható bútorok, konyhai eszközök, játékok mind-mind a designer-darabok másolatai. A design velünk él, akár akarjuk, akár nem, és a használat szempontjából teljesen mindegy, hogy valamelyik tervező eredeti darabja van-e a kezünkben, vagy annak egy tömegtermelésben gyártott verziója.
 
De mi is a design? A fogalom pontos meghatározásával a legtöbbször bajban vagyunk, gyanítom, nincs is rá pontos magyar kifejezés – többnyire a formatervezéssel azonosítjuk, de ez nélkülözi azt a többlettartalmat, amivel a design rendelkezik: ami nem más, mint a forma, a funkció, és az esztétika tökéletes összhangja. Leginkább egy esztétikai minőséget jelöl, a használati tárgyaknak és a minket körülvevő funkcionális tereknek ad egy olyan többletet, amelynek köszönhetően azok használatuk során vizuális élményt is jelentenek. Minden vadhajtásával együtt – nyilván vitatható, hogy valóban szükség van-e minden évben több száz új evőeszköz-kollekcióra, hiszen a villa akkor is csak villa marad – a design szépséget visz hétköznapjainkba, ezzel hozzájárulva egy esztétikusabb, harmonikusabb környezet kialakításához.
 
A modern design kezdetei a huszadik század elejére tehetők, a Bauhaus mozgalom megalakulása körüli időkre. „Nincs lényegi különbség művész és kézműves között” – hangzottak Walter Gropius szavai 1919-ben, és ezzel vette kezdetét az a mozgalom, amely létrehozta a formatervezés, a tárgykultúra, az építészet és a művészet egy új, minden addigitól különböző ágát. Korábban a művészet és a kézművesipar markánsan elkülönült egymástól, ahogy a gyönyörködtetésre szolgáló tárgyak is elkülönültek a mindennapi használati tárgyaktól. Azonban az iparosodás, az egyre terjedő tömeggyártás és a mind kifinomultabb gyártási technikák már lehetővé tették, hogy a legmagasabb művészi minőséget képviselő tárgyak belopózzanak a szélesebb rétegek mindenapjaiba.
 
Ehhez persze az is kellett, hogy a tervezők folyamatosan reagáljanak a történelmi, társadalmi és tudományos változásokra. Azzal, hogy megjelentek új technikák, új iparágak, mint például az elektromosság, vagy az autógyártás, szükség volt új szakemberekre és új tervezőkre, akik megtervezik például, hogy is nézzen ki egy autó. Az újítás, a régi klisék felszámolása a korban az élet szinte minden területére kiterjedt – ahogy például az emancipáció kiszabadította a nőket a fűzőből, a világháború pedig munkába kényszerítette őket, úgy követelt teljesen új irányt a divattervezőktől. De tetten érhető ez a megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodás a lakberendezésben is, ahol a szűkösebb körülmények és a társadalmi változások a nagyléptékű terek és reprezentatív bútorok helyett a használhatóbb, kényelmesebb berendezések tervezését követelték meg.
 
Ez a rendkívül igényes kivitelű, reprezentatív album a design születésétől kezdődően mutatja be a legfontosabb irányokat, hét területen – Bútor, Világítás, Divat, Konyhafelszerelés, Távközlési eszközök és háztartási kisgépek, Autótervezés, Palackok és vázák – a legfontosabb tervezők munkáit felsorakoztatva. Minden fejezet megérne egy külön kötetet, ahogy valószínűleg minden tervező is; mégis, így, egymás mellé rakva alkalmasak arra, hogy lássuk azt az ívet, amin az egymást követő trendek végigvonulnak, és figyelemmel kísérhessük a különböző területek egymásra hatását. Gyakorlatilag a kezdetektől napjainkig kapunk egy összefoglalót a legfontosabb designerek ikonikus tárgyairól.
 
Ami meglepetésként ért – a kötet monumentális mérete mellett – az a szöveg szinte teljes hiánya: a képleírásokon és a fejezeteket bevezető rövidke összefoglalón kívül csak a képek vannak, az album így nem helyettesít egy alapos kézikönyvet, ellenben remek kiegészítője lehet annak. A téma iránt minimálisan is érdeklődők minden bizonnyal találnak benne számtalan olyan ikonikus tárgyat, amiről már hallottak, amit szeretnének birtokolni, vagy épp ami megvan az otthonukban – ilyenkor elégedetten hátradőlhetünk a fotelben, hogy igen, jól választottunk, amikor kinéztük azt a teáskannát. És persze vannak olyan tárgyak, amik akkor is ismerősek lesznek, ha sosem érdekelt minket a design – az IKEA egyik legnépszerűbb foteljétől Philippe Starck kultikus citromfacsaróján és a sokfunkciós svájci bicskán át a Rubik kockáig.
 
Szinte reménytelen vállalkozás lenne felsorolni azokat a jelentős tervezőket, akik egy vagy több tárggyal szerepelnek a kötetben, nyilván nem is marad meg minden egyes kép ugyanolyan intenzitással az emlékezetben. Azonban megismertem jó néhány olyan designert, akinek munkásságáról a látottak után szívesen forgatnék akár egy önálló könyvet is, illetve az album mellé szívesen odatennék egy olyan kézikönyvet, ami megismertet a főbb irányzatokkal. És persze, ahogy az egy ilyen album többszöri végiglapozása után elkerülhetetlen, a környezetemben lévő tárgyakban önkéntelenül figyelem az árulkodó jeleket, azt a többlettartalmat, amitől nem csak a funkcióját tölti be az adott tárgy, de ránézni is jó.