Főkép

A Depresszió az elmúlt 10 évben sikert sikerre halmozva építette fel karrierjét, és jelenleg az egyik legkedveltebb rock/metál bandaként vannak jelen hazánk zenei palettáján. Vilkó a brigád tavalyi jubileumi koncertjéről készült DVD, illetve a jövőbeli tervek kapcsán ült le Halász Ferivel egy kis beszélgetésre a Zöld Pardon Szeparéjában.
 
Először is engedd meg, hogy gratuláljak a DVD-tekhez, ami a megjelenést követően első helyen nyitott a MAHASZ eladási listáján! Ez nem kis eredmény, ti számítottatok erre?


Köszönjük szépen! Számunkra is meglepetés volt a hír, az pedig még több örömmel töltött el minket, hogy a megjelenést követő hetekben is az élmezőnyben tanyázott a korong. Óriási dolog, hogy a zenekarnak 2011-ben van egy olyan tábora, amely ezáltal támogat minket, hogy a letöltés helyet a legális utat választja, és megtisztel minket azzal, hogy eredeti verzióban vásárolja meg a kiadványt.
 
Elégedettek voltatok/vagytok a felvétellel?


Teljes mértékben. Látvány- és hangzás tekintetében mindenképpen egy olyan DVD-t szerettünk volna kiadni a kezünk közül, amit később is bármikor elégedetten vehetünk le a polcról.
 
Mennyire volt számotokra stresszes ez a koncert? Jubileum, Petőfi csarnok, többezer ember, felvételkészítés?


Természetesen volt bennünk egy ilyenkor teljesen normálisnak mondható drukk, de 3-4 dal után a zenekar feloldódott, és onnantól kezdve már csak a bulira koncentráltunk, minden más elemet kizárva.
 
Minden dal felkerült a végső változatra?

 

Voltak olyan nóták, amik a buli hevét megsínylették, és úgy gondoltuk, hogy csak azokat a számokat pakoljuk rá a korongra, amelyek minden követelménynek megfelelnek.
 
Az extrák között az eddigi DVD-itekkel ellentétben most nem található backstage jelenet, ökörködés, turnékról összegyűjtött anyag. Ez koncepció volt?

 

Igen, ez most valóban lemaradt, aminek két oka is van. Az egyik, hogy a lemezkiadás és a felvétel költségei egy bizonyos kereten belül mozogtak, amibe egy ilyen speciális képsor sajnos már nem fért bele, úgyhogy ez alkalommal inkább zenei részre fókuszáltunk. Aki kíváncsi rá, hogy miként zajlik egy Depresszió turné, az megtalálja a korábbi kiadványainkon. Viszont az „Én játékszabályom” című dalhoz készült videóklipben a jubileumi koncert előtti/alatti/utáni képsorok láthatóak, úgyhogy ilyen tekintetben most is próbáltunk némi színpadon kívüli extrával kedveskedni a rajongóknak.
 
A zenekar immáron öt tagot számlál.


Igen, Soda (Pálffy Miklós – sampler, billentyű, vokál) már egy jó ideje tagja a bandának. Ő egy olyan ember, aki szinte a kezdetek óta velünk van, így nem kellett klasszikus módon beilleszkednie, hiszen mielőtt a zenekar teljes értékű tagja lett, roadként, majd fénytechnikusként járta velünk az országot.
 
Ő hogyan fogadta a tényt, hogy a zenekar tagjává avanzsálódik? Meglepetés volt számára a felkérés?

 

Természetesen nagyon örült neki, és ahogy mi észrevettük, ezzel úgymond egy álma teljesült, hiszen egy ismert zenekar egyenjogú tagjává lett, és mivel már a korábbi lemezeinkhez is sok elektronikus témát játszott fel, ezeket neki is öröm élőben előadni. Egy ilyen hosszú barátság után nyilvánvalóan teljesen más volt a szituáció emberi oldala, de miután a bulikon is bevált az új felállás, ezért mi is hasonlóan örülünk ennek a lépésnek. Sokan kételkedtek, furcsállták ezt a váltást, de mi úgy gondoltuk, hogy művészetileg, zeneileg tesz annyit a produkcióhoz, hogy ezzel újabb szintre tudunk lépni.
 
Idén jelenik meg az új lemezetek, amelyekhez már javában készülnek a nóták. A dalszerzési metódus mennyivel lett másabb Soda által? Belefolyik ő is a komponálásba, vagy inkább a kész témákhoz hozza az extrákat?


Mindkettőre volt példa. Voltak olyan nóták, amelyek esetében csak az elkészült verzió után tette hozzá a maga dolgait, viszont akadt olyan is, amely teljesen az ő ötlete alapján született. Hozott egy kiváló zongoratémát, átnéztük az akkordokat, azokat némileg átültettük gitárra, és azt kell mondanom, hogy talán ez az egyik legerősebb dal a készülő új lemezünkön.
 
Marad az eddigi zenei világotok, vagy elkalandoztok netán más irányba is?

 

Továbbra is Depresszió lesz, csak „több”. Több és jobb. Többen tudjuk ezáltal elmondani, amit a világ felé kívánunk üzenni, és bár ez megváltoztatja némileg egy zenekar muzikális arculatát, azért a Depresszió marad Depresszió.
 
Az elmúlt 10 esztendőben rengeteg emléket, élményt őriztek magatokban. Van-e olyan számodra ezek közül, amelyik neked többet jelent?


Ha nagyon röviden akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy az egész 10 év a legkedvesebb élmény. Annak is megvolt a maga bája, amikor a kis rocker srác lelkendezve örült, ha 100-an eljöttek a zenekarának a koncertjére. Majd az is hatalmas élmény volt, amikor először megtapasztalhattuk, hogy milyen profi körülmények között zenélni olyan bandák turnéin vendégzenekarként, akiken mi is felnőttünk. Én azóta is minden koncertet úgy élek meg, hogy maximálisan tudok annak örülni, hogy színpadon állhatok, és mindig arra gondolok, hogy megérte a sok befektetett energiát, és ez a mai napig így van, mert nem aprózzuk el a banda dolgait. Ugyanolyan jó érzés volt anno kis borospincékben játszani, mint amilyen jó érzés mondjuk a Korn, Marilyn Manson vagy a Machine Head előtt fellépni. Számomra az is borzalmasan megtisztelő volt, hogy két éve a Hegyalja fesztiválon a Testament énekese, Chuck Billy miután megnézte a bulinkat, kért a DVD-nkből egy példányt. A nagy, monumentálisabb események mellett az sem elhanyagolandó, hogy a mai napig imádok kisebb helyeken játszani, ahol testközelből látom, hogy az emberek ugyanúgy vesztik el a fejüket a zenénkre, ahogy anno én tettem a saját kedvenceim koncertjén.
 
A zenekaron belül Ádámnak (Hartmann Ádám - gitár) is, Dávidnak (Nagy Dávid – dob) is van projektje. Vannak olyan zenei ambícióid, amik kívül esnek a Depresszión?

 

A mostani lemezhez is rengeteg az olyan ötlet, ami nem kifejezetten illik a Depresszió zenei világához, és remélem, hogy egyszer majd ezek is valamilyen szinten alakot öltenek kész nóták formájában, de ahogy mondani szoktam, egyelőre nekem a Depresszió a side-projectem (nevet).
 
Mennyire követed figyelemmel a jelenlegi zenei történéseket?

 

Követem, amennyire tudom, hiszen egyrészt kötelességemnek is érzem, másrészt meg érdekel is, hogy merre tart a zenei világ kiszélesedése. Persze az ember egy idő után rájön arra, hogy a zene determinált, megvannak a keretei és szabályai, és ekkor veszek egy kanyart az én gyökereimhez. Ettől függetlenül nem zárkózom el az újdonságoktól, de inkább a rock világában utazgatok.
 
Popzene?

 

Azt is próbálom követni, de ott inkább azon szoktam elagyalni, hogy milyen szinten képes az imidzs előtérbe kerülni, és elvinni a hátán a produkciót. Az emberek odáig vannak Lady Gagától, ami tényleg tökéletesre van hangszerelve, de annál a produkciónál a háttérmunka, a felépített körítés legalább annyira fontos.
 
Az új lemezről mit lehet még tudni? Van-e már címe?

 

Szeptember 5-én fog megjelenni. Konkrét cím még nincsen, de már elkezdtünk ötletelgetni. Nekem nagyon tetszik az például, hogy „Ezen az állomáson”. Ez így önmagában kicsit üresnek vagy sablonosnak tűnhet, de a dal szövege úgy szól, hogy „ezen az állomáson a zene a vallomásom”, és így talán már mindenki értheti, mire gondoltam. Meg persze körítést (értsd: zene) is hallani kell hozzá (nevet).
 
Te, mint zenész miként látod a zeneipar jövőjét? CD vs. mp3?

 

Nem nagyon akarnék jóslásokba bocsátkozni, mert pontos választ majd az idő fog adni. Ami viszont biztos, hogy előtérbe kerül az élő fellépés, hiszen ma már mindenki tud zenét felvenni otthon, és az ember képtelen mindent befogadni. Olyan tehetséges, hiteles előadókra van szükség, akik élőben is megállják a helyüket.
 
Te intézed a zenekarban a szöveg- és zeneírás mellett a tetemes háttérmunkát is. Jut időd pihenésre, kikapcsolódásra?

 

Muszáj erre is időt szakítani. Főleg a filmekre vagyok rákattanva, rengeteget nézek belőlük, ezenkívül igyekszem minél több időt tölteni a barátaimmal, a kedvesemmel. Ilyenkor tudok igazán pihenni. Két hajtós időszak között minden ilyen pillanat ajándék.
 
Az elmondottak alapján akkor egy olyan emberrel készítettem most interjút, aki boldog?

 

Maximálisan az.
 
Depresszió diszkográfia:
Messiás (demo) (1998)
Tiszta erőből (2000)
Amíg tart… (2002)
Egy életen át (2004)
Még1X - EP (2006)
Az ébredés útján (2006)
Egyensúly (2008)
Nincs jobb kor (Best of 2000-2010) (2010)
 
Depresszió filmográfia:
Depi Birth DayVD (2005)
DE 3.14 Live (2008)
Depresszió – 10 éves jubileumi koncert (2011)