Himaruya Hidekaz: Hetalia - Tengelyhatalmak 3.
Írta: Galgóczi Tamás | 2011. 05. 30.
Főzzél tésztát, ne háborúzz! – John Lennon legendás jelmondatának Hetáliás változatát természetesen Olaszországgal társítom, aki ellentétben ősével, az ókori Római Birodalommal, nem éppen harci képességeiről híres. Legjobb példa erre, amikor barátjával(!), Németországgal becserkészik az ellenséget. Gondolom felesleges leírnom mi lesz a sztori vége. Ja, pontosan az.
Egyszóval semmi sem változott, a sorozat harmadik kötetében tovább ismerkedünk a világ országainak viselt dolgaival, akik a végletekig leegyszerűsített vonásokkal képviselik népüket, s a szerző elképzelésének megfelelően ismeretterjesztés helyett inkább szórakoztatják az olvasót, miközben élik mindennapi életüket. Ami, akárcsak egy menő szappanoperában, cseppet sem problémamentes, és szokás szerint a felek egymáshoz való viszonyával van baj.
Himaruya a sorozat rajzolása közben beutazta Európát, és rengeteg élménnyel/tudással a tarsolyában tért haza, amiket szép lassan meg is rajzolt. Ezek egy részét láthatjuk a hármas számot viselő kötetben, így ne csodálkozzon senki, ha immáron nem csak a II. világháború, vagy az ókori Róma, hanem bizony a középkor is szóba, illetve papírra került.
A legújabb sztár (terjedelem szerint legalábbis) Litvánia, aki külsőre csendes, rendes, de ha harcra kerül sor, kifejezetten veszedelmes ellenfél. Neki köszönhető például a Német Lovagrend csúfos veresége a Grünwaldi (Tannenbergi) csatában, aminek egyik következményeként Lengyelországot szomszédai csak pár száz év múlva osztották fel egymás között.
Számomra meglepő módon hazánk ismét szerepel a mangában. Ezúttal serpenyő nélkül, nem sokkal az 1526-os mohácsi csatavesztés után látjuk, amint sebekkel borítva üldögél egy fa alatt, és az éppen arra járó Poroszország próbál segíteni rajta. A rajongók körében szerintem a legnagyobb sikert a skandináv brigád aratja, elvégre ez az ötös (Izland az ötödik) valóban mókás és szerethető figurákból áll, akik tisztára családként viselkednek: hol civakodnak, hol szeretik egymást.
Sajnálatos módon ezzel elérkeztünk a jelenleg létező kötetek végére. Akit érdekel a téma, az mindenképpen ismerkedjen meg az anime sorozatokkal is, mivel azok egyrészt számtalan, le nem rajzolt történettel gazdagítják a résztvevő országok személyiségét, másrészt mert időnként európai füllel roppant mókás dalok csendülnek fel bennük. A ki tudja mikor megjelenő negyedik kötetig pedig mindenkinek javaslom a mostanság népszerű Hetáliás elfoglaltságot: tessék párosítani, vagy ha úgy jobban tetszik, szövetséget kötni két tetszés szerinti ország között.
Egyszóval semmi sem változott, a sorozat harmadik kötetében tovább ismerkedünk a világ országainak viselt dolgaival, akik a végletekig leegyszerűsített vonásokkal képviselik népüket, s a szerző elképzelésének megfelelően ismeretterjesztés helyett inkább szórakoztatják az olvasót, miközben élik mindennapi életüket. Ami, akárcsak egy menő szappanoperában, cseppet sem problémamentes, és szokás szerint a felek egymáshoz való viszonyával van baj.
Himaruya a sorozat rajzolása közben beutazta Európát, és rengeteg élménnyel/tudással a tarsolyában tért haza, amiket szép lassan meg is rajzolt. Ezek egy részét láthatjuk a hármas számot viselő kötetben, így ne csodálkozzon senki, ha immáron nem csak a II. világháború, vagy az ókori Róma, hanem bizony a középkor is szóba, illetve papírra került.
A legújabb sztár (terjedelem szerint legalábbis) Litvánia, aki külsőre csendes, rendes, de ha harcra kerül sor, kifejezetten veszedelmes ellenfél. Neki köszönhető például a Német Lovagrend csúfos veresége a Grünwaldi (Tannenbergi) csatában, aminek egyik következményeként Lengyelországot szomszédai csak pár száz év múlva osztották fel egymás között.
Számomra meglepő módon hazánk ismét szerepel a mangában. Ezúttal serpenyő nélkül, nem sokkal az 1526-os mohácsi csatavesztés után látjuk, amint sebekkel borítva üldögél egy fa alatt, és az éppen arra járó Poroszország próbál segíteni rajta. A rajongók körében szerintem a legnagyobb sikert a skandináv brigád aratja, elvégre ez az ötös (Izland az ötödik) valóban mókás és szerethető figurákból áll, akik tisztára családként viselkednek: hol civakodnak, hol szeretik egymást.
Sajnálatos módon ezzel elérkeztünk a jelenleg létező kötetek végére. Akit érdekel a téma, az mindenképpen ismerkedjen meg az anime sorozatokkal is, mivel azok egyrészt számtalan, le nem rajzolt történettel gazdagítják a résztvevő országok személyiségét, másrészt mert időnként európai füllel roppant mókás dalok csendülnek fel bennük. A ki tudja mikor megjelenő negyedik kötetig pedig mindenkinek javaslom a mostanság népszerű Hetáliás elfoglaltságot: tessék párosítani, vagy ha úgy jobban tetszik, szövetséget kötni két tetszés szerinti ország között.