Himaruya Hidekaz: Hetalia - Tengelyhatalmak 3.
Írta: Galgóczi Tamás | 2011. 05. 30.

Egyszóval semmi sem változott, a sorozat harmadik kötetében tovább ismerkedünk a világ országainak viselt dolgaival, akik a végletekig leegyszerűsített vonásokkal képviselik népüket, s a szerző elképzelésének megfelelően ismeretterjesztés helyett inkább szórakoztatják az olvasót, miközben élik mindennapi életüket. Ami, akárcsak egy menő szappanoperában, cseppet sem problémamentes, és szokás szerint a felek egymáshoz való viszonyával van baj.
Himaruya a sorozat rajzolása közben beutazta Európát, és rengeteg élménnyel/tudással a tarsolyában tért haza, amiket szép lassan meg is rajzolt. Ezek egy részét láthatjuk a hármas számot viselő kötetben, így ne csodálkozzon senki, ha immáron nem csak a II. világháború, vagy az ókori Róma, hanem bizony a középkor is szóba, illetve papírra került.
A legújabb sztár (terjedelem szerint legalábbis) Litvánia, aki külsőre csendes, rendes, de ha harcra kerül sor, kifejezetten veszedelmes ellenfél. Neki köszönhető például a Német Lovagrend csúfos veresége a Grünwaldi (Tannenbergi) csatában, aminek egyik következményeként Lengyelországot szomszédai csak pár száz év múlva osztották fel egymás között.
Számomra meglepő módon hazánk ismét szerepel a mangában. Ezúttal serpenyő nélkül, nem sokkal az 1526-os mohácsi csatavesztés után látjuk, amint sebekkel borítva üldögél egy fa alatt, és az éppen arra járó Poroszország próbál segíteni rajta. A rajongók körében szerintem a legnagyobb sikert a skandináv brigád aratja, elvégre ez az ötös (Izland az ötödik) valóban mókás és szerethető figurákból áll, akik tisztára családként viselkednek: hol civakodnak, hol szeretik egymást.
Sajnálatos módon ezzel elérkeztünk a jelenleg létező kötetek végére. Akit érdekel a téma, az mindenképpen ismerkedjen meg az anime sorozatokkal is, mivel azok egyrészt számtalan, le nem rajzolt történettel gazdagítják a résztvevő országok személyiségét, másrészt mert időnként európai füllel roppant mókás dalok csendülnek fel bennük. A ki tudja mikor megjelenő negyedik kötetig pedig mindenkinek javaslom a mostanság népszerű Hetáliás elfoglaltságot: tessék párosítani, vagy ha úgy jobban tetszik, szövetséget kötni két tetszés szerinti ország között.