FőképA 17. századi Franciaország a klasszicista kimértség, szimmetria és elegancia hazájának számított, ahol a színpadon a zenének szinte kizárólag díszítő funkció jutott. Igaz volt ez az udvari balettben is, ahol az entrée-k, a táncfüzérek sokszor énekkel együtt festették alá a táncosok geometrikus alakzatokba rendezett mozdulatait, és igaz volt a Moliere-rel közösen készített táncos komédiákra, a comédie-ballet-kre is.
 
Ám míg operáiban a franciáknál is franciább talián, az opera megújítójának számító Lully a recitativókra bízta a cselekmény bonyolítását, és eme szilárd alapépítmény pilléreit töltötte ki gáláns áriákkal és táncokkal, addig a vígjátékokban értelemszerűen a moliere-i szöveg vitte a prímet, amely így önmagában is megáll, a teljes értékű élményhez mégis rengeteget hozzátesz a fenséges, és nem egyszer a commedia dell’arte míves bővérűségét és eltúlzott gesztusait idéző muzsika.
 
Szemben tehát a terjedelmesebb és mindvégig hangszerrel együtt, vagy helyenként kizárólag instrumentálisan megszólaltatott operákkal, e szvitekben – lényegében magától értetődően – kizárólag áriákkal, kórusokkal és zenekari betétekkel találkozhatunk. Az 1670-ből származó Úrhatnám polgár tökéletes példája ennek: maga a Comédie-ballet a karikírozással, a túlzáson alapuló komikummal szórakoztat, és ha lehetséges, Lully ezt még tovább fokozza a dobokkal és csengőkkel kiegészített zenekar által megszólaltatott Cérémonie Turque-ben, a szólista és kórus hosszú perceken át zajló „párbeszédében”, melynek minden gesztusa, szinte minden hangja derűt fakaszt, és ténylegesen képtelenség nem odafigyelni rá.
 
A Ballet des Nations ugyanakkor – akár később, a klasszikus balettek – zenés utazásra invitál, s így hallhatunk benne könnyed madrigálra emlékeztető kórusokat, olaszos áriákat (ráadásul olaszul), miképpen spanyolul megszólaló, gyönyörködtető dalt is. Ugyancsak itt hallhatók a leginkább szívhez szóló, érzelmes, ámde mindvégig a gáláns udvari stílus keretei között megmaradó áriák, melyekre mintegy az idegen vidék adja a felmentést és az ürügyet ebben a tipikusan francia zenei környezetben.
 
Az André Campra sikerét és elismerését meghozó opéra-ballet-ben, A gáláns Európában a lullyi hagyományok továbbvitelével szembesülhetünk, ezzel együtt azonban egy újabb tradíció megszületésének is tanúi lehetünk, hiszen ez a mű adta a mintát a 18. században, többek között Jean-Philippe Rameau által is kedvelt, voltaképp cselekmény nélküli, inkább élőképek sorához hasonlítható színpadi darabokhoz. A hangsúly tehát a különböző karakterű táncokra és áriákra helyeződik a történet és a mondanivaló helyett – így színtiszta szórakoztatást találhatni e műfajban, amely a mai napig frissnek érződik finomsága, elegáns szépsége miatt.
 
A Lully udvari zenekaráról elnevezett, eredetileg csupa holland és belga zenészekből verbuválódott La Petite Bandnál kevés jobb és hitelesebb előadót lehetne találni e művek előadásához. Visszafogottak, mégis mérhetetlen energiával és derűvel muzsikálnak, és semmit sem játszanak túl. Sigiswald Kuijken és Gustav Leonhardt neve önmagában garanciát jelent, míg a dalokat megszólaltató énekesek – akiket felsorolni is nehéz lenne, de köztük van a ma már karmesterként is számtalan elismerést kapott René Jacobs is – hallható élvezettel adják elő e valóban időtálló remekműveket.
 
Előadók:
La Petite Bande
Sigiswald Kuijken – koncertmester
Gustav Leonhardt – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
Jean-Baptiste Lully – Jean-Baptiste Moliere: Le Bourgeois Gentilhomme LWV 43
CD 1
1-9. Comédie-Ballet 1670
10. La Cérémonie Turque
11-13. Ballet des Nations: Premiere Entrée – Troisieme Entrée
 
CD 2
1-3. Ballet des Nations: Quatrieme Entrée – Sixieme Entrée
 
André Campra: L’Europe Galante, Ballet représenté en l’an 1697
4. Prologue. Ouverture
5. Air.La Discorde et Vénus
6-8. La France
9-12. L’Espagne
13-16. L’Italie
17-19. La Turquie