Főkép Amint azt a Világhíres zeneszerzők hetedik kötetének előszava is sugallja, Mozartot aligha kell bemutatni bárkinek, zenéje és szinte legendás alakja mára olyannyira mindennapi életünk részévé vált. Elég, ha Peter Shaffer Amadeusára, vagy a belőle készült Milos Forman-filmre, esetleg Puskin verses drámájára, vagy Rimszkij-Korszakov azt librettóként felhasználó egyfelvonásos operájára, a Mozart és Salierire gondolunk. A szimfonikus metal rajongói pedig többek között az Evanescence „Lacrymosa”-jában hallhatják Mozart befejezetlen Rekviemének halhatatlan hangjait.
 
A zenei karrierjét csodagyerekként kezdő, később pedig csodásabbnál csodásabb műveket komponáló virtuóz életét, művészetét és hatását már sokszor, több száz oldalas monográfiákban elemezték életrajzírók és tudósok, ezért pár tucat oldalban összefoglalni e rengeteg információt lényegében lehetetlennek tetsző vállalkozás. Dvořákéval éles ellentétben ugyanis (akiről a sorozat hatodik kötete szól) Mozart rövid élete bővelkedik eseményekben és életműve is legfeljebb Johann Sebastian Bachéval összevethető, legalábbis ami a termékenységet illeti.
 
Lévén, hogy Mozart hagyatékát ily részletességgel kielemezték, számtalan megközelítésből ismertették már a fent említett vaskos kötetekben, voltaképp újat mondani sem lehet róla. Ennek ellenére érdemes belelapozni a jelen sorozat részeként megjelent könyvecskébe, hiszen sűrítve, kiemelve mégiscsak benne van minden, ami lényeges – minden, amit feltétlenül tudni kell erről a páratlan és önfejű zseniről. És persze a komponista halála körüli mendemondákat sem hallgatja el, mindössze tisztázza a tényeket. Különösen azoknak ajánlható a kötet, akik nem óhajtanak belemélyedni sem az életút izgalmas állomásaiba, sem a több mint hatszáz kompozícióból álló életmű értékeinek és újításainak taglalásába.
 
Ahogy azt már megszokhattuk, a kötetben előbb a Mozart életében bekövetkezett legfontosabb fordulatoknak az odavágó történelmi eseményekkel kiegészített kronológiáját olvashatjuk, melyet a zeneszerző pályájának, majd alkotásainak kellően alapos, ügyesen megválasztott idézetekkel és képekkel illusztrált ismertetése követ. Fontosnak érzem, hogy a szerző nem kizárólag az operákat, szimfóniákat és zongoradarabokat tartotta eléggé figyelemreméltónak, hanem említést tesz a kamarazenéről és az egyházi művekről is.
 
A CD-mellékletre – voltaképp nem meglepő módon – a két leghíresebb szimfónia, a „nagy” g-moll és a „Jupiter” került, igaz a Figaro házassága nyitányával együtt. A Royal Philharmonic Orchestra ezúttal sem hibázik a művek megszólaltatásában – igaz ugyan, hogy a g-moll szimfónia első tétele, amely a könnyed és mesterkéletlen kidolgozás illúziójának tökéletes példája, akár fésűn és selyempapíron előadva is ugyanennyire hatásos lenne. Az a magabiztosság azonban, ahogy a jól képzett és tapasztalt muzsikusok, valamint Jane Glover (a világ kevés női karmesterének egyike) interpretálja a műveket, bárki igényeit kielégítheti.
 
A CD-mellékleten elhangzó művek:
1. Figaro házassága K492, Nyitány
2-5. g-mollszimfónia K550
6-9. C-dúr „Jupiter” szimfónia K551

Előadók:
The Royal Philharmonic Orchestra
Jane Glover – karmester
 
Mozart életrajz
 
Kapcsolódó írások:Donovan Bixley: Őszinte híve, Mozart
Maynard Solomon: Mozart
Christian Jacq: Mozart – A nagy mágus
Christian Jacq: Mozart II. – A fény fia