Főkép A Scott Pilgrim-sorozat ötödik része külsejében is tükrözi a méltán kiérdemelt kultképregény-státuszt: az aranyfényben csillogó kötet első pillantásra megdöbbentő, másodikra már egészen tetszetős. Olyan hatást kelt, mintha újrahasznosított CD-lemezekből készített papírra nyomtatták volna a borítót. Külön piros pont a magyar kiadónak, amiért az eredeti kiadáshoz hűen ők is bevállalták ezt a merész dekorációs elemet.
 
Kevésbé látványos, de hasonlóan bátor újításokkal találkozhatunk a belső oldalakon is. A szerző egyre magabiztosabban kísérletezik a képregény eszköztárával, ennek eredményeként pedig meglepően új kifejezésmódokat talál, amelyekhez hasonló csak szűk közönségnek szánt alternatív képregényekben fordul elő. A valóság és a képzelet O’Malley-nél egyetlen egységet alkot, és az abszurd elemek a világ legtermészetesebb módján épülnek bele a történetbe.
 
Ahogy az egy tisztességes utolsó előtti kötethez illik, a sztori itt éri el a drámai mélypontját (hogy aztán a Végső Órában majd minden megoldódjon). Ahogy Kanadába az ősz, úgy lopóznak be Scott és Ramona kapcsolatába a kisebb-nagyobb problémák – igen, azok a fajták, amik még a leghevesebb szerelmeket is képesek jegesre hűteni. A nagyobb problémák közé tartozik például, hogy Knives elmondja Ramonának, hogy Scott annak idején egyszerre járt mindkettőjükkel. Habár Ramona előéletét nézve ő lenne az utolsó, aki emiatt követ dobhatna Scottra, a lány bizony a szívére veszi a dolgot.
 
Eközben persze feltűnik a színen a következő két gonosz ex, Ken és Kyle. A japán ikerpár – akiket egyébként Ramona anno csúnyán átejtett – nem bízzák a véletlenre Scott sárba tiprását, és külön erre a célra fejlesztett robotokkal veretik agyon hősünket. A fizikai hadviselésen túl pedig arra is játszanak, hogy megingassák Scott bizalmát Ramona iránt. Ez sajnos nem tűnik nehéz feladatnak, mivel sorra kerülnek elő arra mutató jelek, hogy Ramona és Gideon még mindig kapcsolatban állnak.
 
Ebben a részben Kim Pine lett a kedvenc karakterem, aki a mufurc szomszéd lány szerepéből Ramona bizalmasává és egyben a sztori kulcsfigurájává lép elő. Kár, hogy már csak egy kötet van hátra, mert szívesen láttam volna hasonló bűvészmutatványt a többi szereplőtől is. Azért egy kicsit kárpótoltak a kötet végén az „így készül” oldalak, amelyeken a Pilgrim-rajongók bebocsátást nyernek a szerző kétdimenziós műhelyébe.