Stephen King: Állattemető
Írta: Galgóczi Tamás | 2011. 05. 06.
Talán ez a legnehezebben kiadásra került King regény. A visszaemlékezésekből kiderül, a történetet Stephen King már 1979-ben megírta, azonban túlságosan rémisztőnek találta(!), és nem kapott sokkal jobb besorolást az első számú minőségellenőrtől, a feleségétől sem, aki utálta a szöveget. Hasonló véleményen volt Peter Straub is (akit ekkor már baráti szálak fűztek a családhoz) - ő egyszerűen iszonyatosnak találta és szintén ellenezte a kiadást.
King egyet is értett velük, s talán a világ meg is menekült volna az Állattemető borzalmaitól, ha nincs egy rosszul megfogalmazott szerződés. Ám mivel King akkori kiadója ennek köszönhetően nem akarta kifizetni a szerzőt megillető tiszteletdíjat, a viszonyuk nem volt éppen felhőtlen. Mivel nem kis pénzről volt szó, és a felek nem tudtak megegyezni, King akkori ügynöke kompromisszumos megoldásként azt javasolta, hogy a kiadó kap még egy könyvet, cserébe viszont fizessék ki a visszatartott pénzt. A megállapodás megköttetett, a „martalékul” odahajított könyv pedig az Állattemető lett. Ami így mégis megjelent, s 1983-ban nagy sikert aratott a rajongók között.
Aki elolvassa a könyvet, az biztosan nem fog közömbösen beszélni róla, hiszen King ismét bebizonyítja benne, hogy egy egészen egyszerű, hétköznapi alapötletből is képes olyan félelmetes történetet kerekíteni, hogy leesik az állunk. Döbbenet, hogy miközben szeretteink elvesztéséről, ennek feldolgozásáról és hatásairól olvasunk, a közelebbről meg nem nevezett, ezáltal időtlenné és egyetemessé tett gonosz a számára kívánatos végkifejlet felé tereli az eseményeket. Mi tagadás, zseniális húzás.
Utólag belegondolva ez történet valóban kilóg King életművéből (legalábbis az általam olvasott darabok közül mindenképpen). Természetesen ennek a sztorinak is elkészült a moziváltozata (1989), kevésbé ismert szereplőkkel és rendezővel (Mary Lambert). Nem lett annyira rossz, bár igazából jó sem, talán mert hiányzott belőle az a hangulat, ami a regényben megvan. Íme a Ramones által a filmhez írt nóta videóklipje – inkább vicces, mintsem ijesztő.
Kapcsolódó írások:Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
A halálsoron (DVD)
Lisa Rogak: Kísértetszív. Stephen King élete
A szerző életrajza
Magyar Stephen King HQ
King egyet is értett velük, s talán a világ meg is menekült volna az Állattemető borzalmaitól, ha nincs egy rosszul megfogalmazott szerződés. Ám mivel King akkori kiadója ennek köszönhetően nem akarta kifizetni a szerzőt megillető tiszteletdíjat, a viszonyuk nem volt éppen felhőtlen. Mivel nem kis pénzről volt szó, és a felek nem tudtak megegyezni, King akkori ügynöke kompromisszumos megoldásként azt javasolta, hogy a kiadó kap még egy könyvet, cserébe viszont fizessék ki a visszatartott pénzt. A megállapodás megköttetett, a „martalékul” odahajított könyv pedig az Állattemető lett. Ami így mégis megjelent, s 1983-ban nagy sikert aratott a rajongók között.
Aki elolvassa a könyvet, az biztosan nem fog közömbösen beszélni róla, hiszen King ismét bebizonyítja benne, hogy egy egészen egyszerű, hétköznapi alapötletből is képes olyan félelmetes történetet kerekíteni, hogy leesik az állunk. Döbbenet, hogy miközben szeretteink elvesztéséről, ennek feldolgozásáról és hatásairól olvasunk, a közelebbről meg nem nevezett, ezáltal időtlenné és egyetemessé tett gonosz a számára kívánatos végkifejlet felé tereli az eseményeket. Mi tagadás, zseniális húzás.
Utólag belegondolva ez történet valóban kilóg King életművéből (legalábbis az általam olvasott darabok közül mindenképpen). Természetesen ennek a sztorinak is elkészült a moziváltozata (1989), kevésbé ismert szereplőkkel és rendezővel (Mary Lambert). Nem lett annyira rossz, bár igazából jó sem, talán mert hiányzott belőle az a hangulat, ami a regényben megvan. Íme a Ramones által a filmhez írt nóta videóklipje – inkább vicces, mintsem ijesztő.
Kapcsolódó írások:Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
A halálsoron (DVD)
Lisa Rogak: Kísértetszív. Stephen King élete
A szerző életrajza
Magyar Stephen King HQ