Depresszió: 10 éves jubileumi koncert (DVD)

Egészen hihetetlen, hogy újabb magyar mainstream zenekar érte el az első dekádnyi életkort. Az idő megállíthatatlanul telik, és ahogy az lenni szokott, sokaknak ez hasznára válik, míg mások megszenvedik az elrepülő perceket. Lássuk hát, hogy mi a helyzet az egyik legkedveltebb magyar metálbanda jubileumi házának táján!
 
Azt hiszem, különösebb bemutatást nem igényel a zenekar, hiszen az elmúlt 10 évben megjelent albumaik rengeteg emberhez eljutottak, és szinte nem múlt el úgy év, hogy ne lett volna turnén a banda. Mivel a tagokhoz személyes barátság fűz a kezdektől fogva, ezért testközelből figyelhettem meg, ahogy a Tankcsapda, Junkies és egyéb zenekarok bemelegítő csapatául szolgáló brigád kinövi magát, illetve azokat a kisebb klubokat, ahol pályafutását elkezdte. A töretlen lelkesedéssel megáldott tagok, és nem utolsósorban Halász Feri énekes-gitáros agilis szervező munkája és dalszerző vénája, no meg az évről-évre növekvő közönség száma mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a Depresszió jelenleg az egyik legszerethetőbb magyar metál csapat.
 
A tavalyi kerek évfordulót természetesen egy nagyszabású turné (Royal Flush) is követte, ahol négy másik bivaly zenekar társaságában zúzták végig az országot, illetve kijött a Metal Hammer magazin mellékleteként egy Best of lemez a zenekar pályafutásának legjobb dalaival, illetve két vadonatúj nótával. A születésnapot a zenekar a Petőfi Csarnokban ünnepelte, ahol nem először fordult már meg brigád, és mivel magam is jelen voltam eme nemes eseményen, joggal állíthatom, hogy látvány szempontjából a Depresszió egyik legprofibb koncertje volt. Ahogy már a koncerten sejteni lehetett (majd Feri két szám között be is harangozta), rögzült mind a hang és a kép, aminek végeredménye a jelen cikk tárgyát képező korong.
 

Felettébb ötletesre sikeredett a borító (egy nagy X szimbolizálja a 10 esztendőt), és miután bekerült a korong a lejátszóba, úgy dörrent meg a felvétel, ahogy azt az ember elvárja egy ilyen jubileumi anyagtól. A vágás és a hang is ötös, nagyon jól visszajön az élő hatás. Talán a cintányérok hangján finomítottam volna egy kicsit, mert az egyik beütő frekvenciája néhol zavaró, de ez tényleg csak egy nüansznyi apróság, mert amúgy korrektül megdörren a felvétel. Nem tudom utólag mennyit lett kozmetikázva az anyag, de abszolút egészségesen és tisztán kivehető minden hangszer, hibák alig-alig akadnak. Egy interjúban Feri említette, hogy arra törekedtek, hogy csak azok a dalok kerüljenek fel a lemezre, amelyekkel ők is maximálisan elégedettek, mert a buli hevében volt olyan nóta, amelyiket pontatlan gitározás miatt kellett lehagyni a korongról. Kár értük, mert a tökéletlenség bája kifejezetten pozitív dolog, pláne, ha egy koncertfelvételről van szó.
 
A Depresszió zenéjének, működésének az a titka, hogy a pincei mélységekbe hangolt gitárokból előcsavarodó nu-metal vagy thrash riffek mellett minden refrén könnyen énekelhető, és legalább annyi rock n’ roll- és punkhatású elem is díszíti a dalokat, amennyire súlyos a muzsika. A szövegek terén Feri több alkalommal is tanító-, szemfelnyitó jelleggel dolgozik, ami egyáltalán nem problémás, viszont ebből fakadóan inkább a fiatal korosztály muzsikája a Depresszió. Szó nincs arról, hogy egy idősebb ember ne tudna azonosulni ezzel az önkifejezési világgal, viszont úgy érzem, hogy ez a muzikális elegy inkább a 14-20 éveseket fogja meg elsősorban. Pillanatok alatt beépülnek az ember memóriájába a refrének, amelyeket a második körben már vígan együtt tudunk dalolni.
 
Amikor nem olyan régen állandó tagként bekerült a brigádba a korábban a csapat egyik technikusaként dolgozó Pálffy „Soda” Miklós (sampler, vokál), felettébb megörültem, mert a lemezeken hallható samplerek élőben hihetetlenül sokat dobnak a produkción, és ez a fajta modernizáció kifejezetten jól áll, és jót tett a Depressziónak. Soda pont annyi pluszt tol a dalokba, amennyi még nem teszi a bandát indusztriális zenekarrá, illetve ahogy az a felvételről is lejön, a kütyüs kolléga aktív headbangeléssel és elánnal zúzza végig a koncertet, vagyis látványban is abszolút hozzátesz a banda előadáshoz. Kifejezetten tetszik, hogy a refrénekben Hartmann Ádám gitáros is egyre többet vokálozik, mert a kétszólamú témák élőben történő előadása rengeteget dob a dallamos refréneken. A ritmusszekció továbbra is bitang, mind Nagy Dávid, mind Kovács Zoli maximálisan ura a hangszerének, és tökéletes alapot biztosítanak a korántsem „depis” riffeknek.
 

A DVD két új videóklipet is rejt, amelyek láttán elégedett bólogatásba kezdett a fejem. A „Nincs jobb kor”-hoz készült alkotás egy igazi művészi klip, és ha nem magyarul lenne az ének, simán elhinném, hogy valami amerikai banda dalához készült képsorarzenálba cseppentem bele. A dal is elég klassz, hűen követi a „depressziós” hagyományokat. A másik felvétel a 10 éves buli képeiből lett összevágva, ez szintén jól sikerült.
 
Egyetlen dolgot hiányoltam a lemezről, az pedig némi backstage jelenetekből összevágott elegy, interjú vagy valami olyan képi plusz, ami által személyesebb hangvételűvé válhatott volna az anyag a vásárló számára. Bár a korábbi születésnapos koncertről készült film lemezén volt ehhez hasonló, azért én erre a korongra is pakoltam volna fel némi extrát, ha már ilyen kövéren kerek az évforduló. De természetesen ez csak egy apró telhetetlenségi sóhaj, hiszen maga a koncertfelvétel nagyon jó, sorra pörögnek a Depresszió-himnuszok, amelyeket hallgatva az emberben az a fajta őszinte jókívánság fogalmazódik meg, hogy még sok 10 évig éljen ez a zenekar, és örvendeztesse meg az igényes, de mégis jól táncolható zenére kiéhezett fiatalságot.
 
Az együttes tagjai:
Halász Ferenc – ének, gitár
Hartmann Ádám – gitár, vokál
Kovács Zoltán – basszusgitár
Nagy Dávid – dob
Pálffy „Soda” Miklós – sampler, vokál
 
A lemezen elhangzó számok listája: 
1. Intro
2. Itt az én időm 
3. Hullák és fegyverek 
4. Nincs jobb kor 
5. Én azt üvöltöm
6. Itt benn 
7. Kezdjük el! 
8. A mi forradalmunk 
9. Tűzön és vízen át 
10. Az én játékszabályom 
11. Sokkold a rendszert! 
12. Néha
13. Ma éjjel 
14. Hagyjatok bízni! 
15. Lásd! (amit neked szántak) 
16. Nem akarok elszakadni 
 
Extrák:
1. Nincs jobb kor [videóklip]
2. Az én játékszabályom [videóklip]
 
Diszkográfia:
Lemezek
Messiás (demo) (1998)
Tiszta erőből (2000)
Amíg tart… (2002)
Egy életen át (2004)
Még1X - EP (2006)
Az ébredés útján (2006)
Egyensúly (2008)
Nincs jobb kor (Best of 2000-2010) (2010) DVD
 
Filmográfia:
Depi Birth DayVD (2005)
DE 3.14 Live (2008)