Főkép Antonio Lucio Vivaldiról igencsak nehéz újat mondani, a ritka hajszínéről „vörös pap”-nak elnevezett komponista életéről ugyanis vajmi kevés megbízható adat maradt ránk. Még az sem egészen bizonyos, hogy valóban március 4-én született; mindössze az év, vagyis 1678 egyértelmű, a dátumra csupán egy keresztelési bejegyzés utal. Ám ha tényleg e napra tehetjük világra jöttének időpontját, születése komoly földrengéssel esett egybe, amit mintegy jelképesnek tekinthetünk, hiszen ha a komponista alapjaiban nem is rázta meg a zene világát, hatása jóval messzebb mutat a megszokottnál, voltaképp még ma is érezhető.
 
Ki ne ismerné ugyanis az op. 8-as, „A harmóniai találékonyság erőpróbája” címmel publikált gyűjtemény concerto ciklusát, A négy évszakot? A programzene e korai példája vélhetően minden idők legtöbbször hanghordozóra rögzített klasszikus műve, a hegedűművészek kedvelt darabja, hiszen előadásukkal mind virtuozitásukat, mind érzékenységüket, érzelmi gazdagságukat bizonyíthatják. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a CD-mellékleten is ez a négy hegedűverseny szerepel – méghozzá értő és gyönyörködtető interpretációban.
 
Ugyanakkor a kötet olvasása közben elénk tárulkozó életművet ismerve számtalan darabból választhattak volna még. Önmagában a versenyművek mennyisége kápráztató; a könyvben idézett korabeli beszámolók szerint Vivaldi gyorsabban komponált, mint ahogy a kottamásolók dolgozni tudtak volna. És még szó sem esett a legalább negyven-egynéhány, de talán még ennél is több – többségében elveszett vagy töredékben fennmaradt – operáról, valamint a pap-zeneszerző amolyan „munkaköri kötelességeként” komponált szakrális műveiről.
 
Különösen érdekes az egyházi és világi szerepek keveredésének leírása, a legmegdöbbentőbb mégis az, hogy az egykor népszerű, versenyműveit uralkodóknak és vagyonos, nemesi mecénásoknak ajánló, s cserébe jelentős jutalmakban részesített komponista elfeledetten, lényegében nincstelenül halt meg Bécs városában, és ugyanabban a köztemetőben hantolták el, ahol később a pályáján hasonlóképp tündöklő, ugyanakkor komoly anyagi gondokkal küzdő, a világból betegen és nyomorogva távozó Mozartot is.
 
A Vivaldi életével és munkásságával, avagy általában véve a barokk muzsikával behatóbban foglalkozni kívánóknak nem sok új információval szolgálhat a kötet – a művekkel foglalkozó fejezetben ráadásul néhol meglehetősen csapongónak érződik a szöveg, és a sorozatban először tapasztaltam fordítói bizonytalankodást –, a komolyzenével még csak most ismerkedőknek ugyanakkor valóságos kincsesbánya, melyből a korról, az akkoriban divatos stílusokról és Vivaldi kortársairól is rengeteg érdekfeszítő adatot lehet a felszínre hozni.
 
A CD-mellékleten elhangzó művek:
A négy évszak, Op.8 No. 1–4
1-3. E-dúr hegedűverseny, „A tavasz”
4-6. g-moll hegedűverseny, „A nyár”
7-9. F-dúr hegedűverseny, „Az ősz”
10-12. f-moll hegedűverseny, „A tél”
 
Előadók:
Royal Philharmonic Orchestra
Jonathan Carney – hegedű, karmester