Főkép
Senki nem tudja, nagyapa mit mondott a gyerekek szüleinek; de annyi biztos, hogy egy szót sem szólt a félelmetesen veszélyes expedícióról, amely tervei szerint vélhetőleg majd összekovácsolja a társaságot, és embert farag mindannyiukból. Mindenesetre két nappal a rémséges éjszaka után, amikor a krokodil beleharapott Mina fenekébe, nagyapa és Gunilla autója már Värmland felé tartott. A tágas autó hátsó ülésén pedig ott ült Mina, Moa, Marcus és Ia.

Västerasban magukhoz vették a kutyakölyköt. Mina maga választhatott öt kölyök közül. Nem volt könnyű dolga. De az egyik odament hozzá, és könyörgő tekintettel nézett rá, és akkor Mina már tudta, hogy őt kell választania. A feje olyan volt, mint egy súrolókefe, de a keféből egyszer csak egy nyelv bújt elő, és megnyalta Mina kezét.

A kölyök az Elza nevet kapta nagyapa nagynénje, Elza néni után, aki kilencvenkét évig élt, és nagyapa mindig szerette. Érkezés után az első teendő a kutyakölyök megkeresztelése volt. Akit megkeresztelnek, arra vizet kell önteni, és közben egy varázsigét kell mondani, ami úgy szól, hogy „az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében az Elza Gilbertsson nevet adom neked, és kísérjen utadon boldogság és elégedettség az idők végeztéig”, aztán áldomást kell inni málnaszörppel, és le kell törölni a kutyakölyköt egy törülközővel.
Elzának gyönyörű bajusza, frufruja és mandulabarna szeme volt, és szorosan odabújt Misuhoz, aki sugárzott a boldogságtól. Misu úgy érezte, mintha gyereke született volna, és tetőtől talpig végignyalogatta Elzát, aki ettől teljesen csatakos lett, de tiszta. Elza időnként négy lábra emelkedett, és maga alá pisilt, amit a gyerekek megtapsoltak, de Gunilla elkomorult, és megjegyezte, hogy oroszlánszagot érez, mire nagyapa azt mondta, várj csak, fog Elza még nagyobb dolgokat is produkálni.
Az még keményebb próbára teszi majd Gunillát. Elza az autóban kakált be először, de ennek csak mustárszaga volt, mondták a gyerekek, akik ebben a kérdésben Elza Gilbertsson pártját fogták.
A Vatsjön nevű helységnél megálltak ebédelni. Nagyapa a kis Elzát bedugta a kabátja alá, és bevitte magával a vendéglőbe, ahonnan a kutyák és a dohányosok ki voltak tiltva. Hét adag fasirtot rendelt krumplipürével, de a pincérnő, aki az ételt kihozta, csodálkozva megkérdezte: “Miért hetet? Ha jól látom, csak hatan vannak.”
Nagyapa azt felelte, hogy a felesége, Gunilla gyereket vár, és a gyerek bármelyik percben megszülethet, de válaszát sem Gunilla sem a pincérnő nem találta különösebben szellemesnek. Miután a pincérnő elment, nagyapa előhúzta Elzát a kabátja alól, felültette az asztalra, és Elza nyomban falni kezdte az ételt.
És a négy gyerek követte példáját. Mind az öten megettek mindent, ami a tányérjukon volt, mert a gyerekek nem akartak rossz példát mutatni.
Elza, miután befejezte az evést, büfögött egyet. Erre a gyerekek is mind büfögtek egyet, a legnagyobbat Marcus.
Marcus ötéves volt. Kék szeme volt, szőke haja, és kicsit rekedtes hangon beszélt. Nagyapa szerint költői lélek lakozott benne, ő azonban jéghokis akart lenni. De Moát nem számítva ő volt a legkisebb gyerek, és a lányok, vagyis Ia és Mina, kicsit szerelmesek voltak belé, és ezért elnyomták, legalábbis Gunilla ezt szokta mondani, amikor a lányok Marcust püfölik, és neki kell szétválasztani őket.
O volt az egyetlen fiú az unokatestvérek között. Nagyobb volt Moánál, de kisebb a másik kettőnél, főként Iánál, a nővérénél. Ezt nagy csapásnak tekintette, mert Ia az utóbbi időben foglalkozni kezdett a nevelésével, állandóan megmondta neki, mit csinál rosszul és mit csinál jól, de főként rosszul, és ilyenkor Marcus begurult, hasba vágta Iát, és akkor Ia megverte.
A värmlandi házban az első éjszaka a földre tett matracokon aludtak, mert a gyerekek együtt akartak maradni, és senki nem akart ágyban feküdni, mert akkor nem alhattak volna Misuval és Elzával. Ez volt az első éjszaka, amikor Elza nem a mamája mellett aludt, s mikor lefekvéshez készülődtek, Elza elszomorodott és elsírta magát. Szép barna szeméből potyogni kezdtek a könnyek, s a bajusza egészen átázott. Mina a karjába vette, bebugyolálta a takaróba, és addig simogatta, amíg megnyugodott, s abbahagyta a sírást. Marcus a másik oldalon feküdt, orrát Elza hátába nyomta. Így aludt a négy gyerek a két kutyával az első éjszaka.
Mina semmit nem álmodott, mondta másnap reggel amikor felébredt, és nagyapa megkérdezte, hogy álmodott-e valamit. És egyetlen krokodil sem harapott a fenekébe. De a gyomra tájékán valami szorítást érzett, és mintha szédült volna egy kicsit.
Ezt nem mondta el senkinek. Csak Misunak. Az ő fülébe suttogta bele, mert ezt csakis egy hűséges kelet- szibériai lajka tudta titokban tartani, márpedig Misu az a fajta volt.
– Kicsit félek az expedíciótól – suttogta Mina.

A Kiadó engedélyével.