Főkép Tetszik nem tetszik, ettől még igaz marad a tény, miszerint a gyerekek leginkább a nagyszülőkkel találják meg a közös hangot, kivált a nagypapák azok, akik egyszerre képesek gyerekként és felnőttként is viselkedni. Az persze már megint más kérdés, hogy a szülők ezt hogyan látják és ítélik meg. Nincs ez másként a 2011-es Budapesti Könyvfesztivál díszvendégének esetében sem, hiszen Per Olov Enquist nagypapai minőségében, kimondottan az unokáinak írta ezt a mesét, ami egyrészt bűbájos történet, minden fantasztikus elem, tündérek, manók és gonosz varázslat nélkül, másrészt viszont van benne mögöttes mondanivaló, pont olyan, ami alkalmas a csemeték nevelésére, de legrosszabb esetben egy kiadós beszélgetés alapjául szolgál.
 
Igazából azt a mai napig nem tudtam eldönteni, vajon a résztvevő kiskorúak, avagy a nevén nem nevezett, csak Nagyapaként említett nyugdíjas író (aki gyakorlatilag Enquist) akarja-e jobban a címben említett hegy megmászását célzó expedíciót/kirándulást. Hajlok arra, hogy inkább az utóbbi – de ez tulajdonképpen lényegtelen, a fontos az, hogy megfelelő előkészületek után közösen kelnek útra.
 
A túrára egyébként azért kerül sor, mert a hatéves Mina egyik reggel arra ébredt, hogy alvás közben megharapta egy zöld krokodil. Ugyan a felnőttek szerint mindezt csak álmodta, a félelem, ami az élmény hatására megmaradt benne, túlságosan is valós Mina számára, így nem tudja túltenni magát rajta. Szerencsére nagyapának remek ötlete támadt félelemelűzésre, így aztán nincs más dolgunk, mint szurkolni a kiskorú csapatnak és jó utat kívánni nekik.
 
A könyv nem csupán a nagyapák és unokáik kapcsolatáról szól, hanem az állatokról is, akik szerfölött nagy számban bukkannak elő a történetben. Kezdetben ugye feltűnik egy falánk krokodil, aztán egy macska, kutya, majd kiskutya, és a felfedezők még csak el sem indultak a hegyre. Amely terv egyébként az ötéves Marcus szerint nagyon hasonlít a világ legmagasabb csúcsának tartott „Himlamaja” megmászására.
 
Persze mire a csipet csapat visszatér a felhők közül, történik még egy s más, de ez a mozgalmasság csak előnyére válik a történetnek. A könyv első ízben 2004-ben jelent meg magyarul, szóval a mostani csupán egyszerű újrakiadás, amit ezúttal is Stina Wirsén minimalista, ám a szöveggel harmonizáló rajzai tesznek teljessé.

Részlet a regényből