Főkép Az emelt szintű magyar érettségi szóbeli tételei gyakran megrettentik a diákokat, hiszen nem egy esetben a törzsanyag elmélyültebb ismereteket kívánó szegmenseivel, esetleg a tanórákon kevésbé alaposan vagy egyáltalán nem tárgyalt szerzőkkel, művekkel kapcsolatosak. A felkészült és lelkiismeretes tanárok, vagy akár az egymással együttműködő, egymást segítő diáktársak is nagymértékben megkönnyíthetik a felkészülést, nem árt azonban, ha emellett a kezünkben tudhatunk egy célzott, vagyis kifejezetten e témakörökre összpontosító könyvet is.
 
Ilyen segédlet például az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Felvételi Előkészítő Bizottságának tagjai által összeállított kötet, amely részben a középiskolai tananyagra, részben az általános szakirodalomra támaszkodva foglalja össze a 20-20 irodalmi és nyelvi tétel legfontosabb aspektusait. A kötet ráadásul nem előzmény nélküli, ugyanis immár negyedik éve, hogy megjelenik az adott év kidolgozott tételeinek gyűjteménye.
 
A kidolgozottság sugallata persze valamelyest megtévesztő, mivel a tételek maguk inkább a kulcsszavakat, az általános elméleti hátteret és specifikus ismeretanyagot rendszerbe foglaló vázak, szerkezetek, melyekre minden diák maga építheti fel feleletét. Ugyanúgy nélkülözhetetlen azonban a tárgyalt művek alapos ismerete és természetesen a tanórákon elsajátított tudás. A vizsgáztatók ugyanis nyilván nem egyenfeleleteket, sokkal inkább alapos ismeretekkel megtámogatott, de egyéni értelmezéseket szeretnének hallani.
 
A jó felelethez mégis elengedhetetlen tisztába jönni a különböző korok, stílusok, iskolák, elméletek bemutatásához szükséges sajátos szókészlettel és fogalomrendszerrel, s hasonlóképp nem támaszkodhatunk kizárólagosan saját meglátásainkra sem, hiszen a különböző területek, írók, teóriák szakértői nem kevés időt, munkát és energiát fektettek a kiválasztott kutatási témáikban való elmélyülésre, tehát botorság lenne diákos dacból vagy önteltségből figyelembe sem venni az elgondolásaikat.
 
Különösen a jól felépített magyar nyelvi tételek könnyíthetik meg a felkészülést, az irodalom értelmezése ugyanis egyrészt szubjektívebb, nagyobb mértékben függ a befogadó személységétől és érzékenységétől, másrészt a kötet szerzői általában egy műre koncentrálva építették fel elemzéseiket ott, ahol több választási lehetőség is adott volt. Ezekben az esetekben az egyik művel kapcsolatban kifejtett gondolatokat adaptálni kell a másikra, és ez néha nehéz feladatnak bizonyulhat.
 
Az idei emelt szintű érettségire magyarból készülő diákoknak ennek ellenére kincset érhet a könyv, de a vizsgára felkészítő tanárok is haszonnal forgathatják a kötetet – ha másért nem, azért, hogy tudják, mivel érdemes kiegészíteni saját tananyagukat, s miféle súlypontokkal érdemes elsajátíttatniuk az adott művek kellő felkészültségről számot adó elemzéséhez szükséges ismereteket.