Főkép Ki ne ismerné a Diótörő, a Csipkerózsika és A hattyúk tava balettzenéinek szerzőjét (akinek eddig valamiért nem sikerült róla, a Fekete hattyú című film világsikere után már bizonyosan találkozott a nevével), azt azonban vélhetően sokkal kevesebben tudják, mennyire rögös volt az út, amely elvezetett az elismertségig, ahogy arról sem hallhattak sokan, Csajkovszkijnak miféle személyes problémákkal kellett megküzdenie.
 
Rögtön a komponista életútjának kezdete számtalan érdekességgel szolgálhat, a nyelvek iránt különös affinitást mutató, a dallamokat hallás után hónapokig felidézni képes, szinte betegesen túlérzékeny Csajkovszkijból ugyanis könnyen éppúgy csodagyereket nevelhettek volna, mint példaképéből, az összehasonlíthatatlanul szerencsésebb körülmények között felnövő Mozartból. A 19. századi Orosz Birodalom atmoszférája azonban nem kedvezett a művészeteknek, így az ifjú tehetséget inkább lebeszélték a zenészi pályáról, s hivatalnoknak nevelték.
 
Mozart nyilvánvaló hatása ráadásul kiváltotta az akkoriban kibontakozó orosz nemzeti romantika, különösen az Ötöknek nevezett csoport határozott rosszallását. A szintén nyugati – főként német és francia komponistákhoz köthető – rokokó leplezetlen szeretete, valamint a gyakran wagneri hangszerelési megoldások sem javították a fiatal zeneszerző renoméját. Fel nem vállalt – hiszen akkoriban még felvállalhatatlan – homoszexualitása ráadásul nem csupán magánéletét keserítette meg, hanem ha el nem fojtja, az elkerülhetetlen szóbeszéd miatt akár szakmai sikereit is alááshatta volna.
 
A sors furcsa fintora, hogy a hazájában klasszicista beállítottsága miatt nemzetietlennek és kozmopolitának bélyegzett Csajkovszkijt nyugaton sokan éppen, hogy túlságosan orosznak, vagyis durvának, vadnak és közönségesnek ítélték. Az sem használhatott a zeneszerző önbecsülésének, hogy nem egy darabját eljátszhatatlannak tartották a hangszeres művészek, mégpedig nem egyszer éppen azok, akiknek dedikálta volna.
 
Ugyanakkor elismerésből sem szenvedett hiányt, s maga a cár is kifejezte személye és művei iránti nagyrabecsülését, egy a zeneszerzővel különös kapcsolatot fenntartó mecénásnak köszönhetően pedig sokáig anyagi gondjai sem voltak.
 
Minderről, valamint Csajkovszkij stílusának és műveinek általános elemzéséről részletesebben olvashatunk a Világhíres zeneszerzők sorozat harmadik kötetében, melynek hiányosságaként mindössze az róható fel, hogy a CD-mellékleten a két eleve jól ismert balettszvitet hallhatjuk, pedig a szerző kamarazenéje, operái és szimfóniái éppily nagyszerű és jellemző alkotások (s sajnos a műveket felvezető rövid recenzióban még elgépeléssel is találkozhatunk). Az apró hibák ellenére azonban éppoly hasznos olvasmány e rövid kötet, mint a sorozat korábban megjelent két része.
 
A CD-mellékleten elhangzó művek:
Diótörő – balettszvit
1. Kis nyitány
2. Induló
3. Spanyol tánc
4. Arab tánc
5. Kínai tánc
6. Trepak
7. Nádsípok tánca
8. Bohócok
9. Cukorka-tündér tánca
10. Virágkeringő
11. Pas de deux
12. Finálé
 
A hattyúk tava – balettszvit (részletek)
13. Jelenet
14. Keringő
15. A hattyúk tánca
16. Jelenet
17. Magyar tánc – csárdás
 
Előadók:
Royal Philharmonic Orchestra
Jurij Szimonov – karmester