Bon Jovi: Greatest Hits – Ultimate Collection (CD)
Írta: Débali | 2011. 04. 05.
Ha egy zenekar válogatáslemezt jelentet meg, annak vagy az az oka, hogy éppen kiadót váltottak és az előző kiadó még gyorsan kihoz tőlük egy best of-albumot, vagy csak „szimplán” egy összegzési szándék, különösebb apropó nélkül... persze ha kicsit belegondol az ember, akkor rájöhet, hogy leginkább az a cél, hogy lehúzzanak még egy bőrt a dalaikról, és kiszedhetnek még egy kis pénzt a rajongók pénztárcájából...
Sokan felkaphatják a fejüket, hogy már megint egy best of album a Bon Jovitól? Igen, bár ha jobban belegondolunk, a legutóbbi és eddigi egyetlen válogatásalbumuk 1994-ben jelent meg, a Cross Road, vagyis annak már van vagy 16-17 éve, így elfér a sorban mostanság még egy. Persze ha nem számoljuk ide a 2001-es One Wild Night 1985-2001 című kiadványukat, amely leginkább egy amolyan best of album volt koncertfelvételekkel, vagyis az addigi pályafutásuk néhány fellépéséről rögzítve a legnagyobb sikerdalaikat.
Ha egy zenekar egy ilyen kiadványt jelentet meg, akkor az a jó, ha minimum dupla CD-s. Régóta rájöttek már a zeneiparban, hogy ha egy greatest hits lemezzel rukkol elő egy banda, akkor arra a jól ismert slágereken kívül fel kell még tenni plusz felvételeket is, legyenek azok addig kiadatlan számok, koncertfelvételek, remixek, demók, vagy éppen vadonatúj dalok.
Utóbbi kategóriából négy dal is megtalálható ezen a kiadványon. Érdekes volt, amikor bejelentették az album érkezését az újdonságokkal együtt, szinte csak olyan nyilatkozatokkal lehetett találkozni, hogy az új szerzemények igazi rockdalok, kemény dobok, óriási gitárszólók, és nyomokban sem tartalmaznak lírai részeket. Ehhez képest az első kislemez, a „What Do You Got?” egy balladisztikus dal, amelyben Richie kvalitásaihoz viszonyítva egy elég gyermeteg gitárszóló(cska) hallható. A szólót követően pedig a Bon Jovira olyannyira jellemző szenvedélyes, komoly vokálokkal megtámogatott énektémák következnek, és a szintén nem ritkán alkalmazott „whhoaa-yeeahh”-s részek.
Az eddig megklipesített másik dal a „No Apologies”. Az új dalok közül ez tetszik a legkevésbé, a maga britpopra emlékeztető zenei részeivel, de legalább nem lassul be, végig kitart benne a menetelős tempó, és Sambora is elereszti az ujjait.
A kettes CD-n kapott helyet a többi két vadiúj szerzemény. Ezek közül a „This Is Love, This Is Life” büszkélkedhet azzal a címmel, hogy a friss dalok közül a legkeményebb, és újra szerepel benne talkbox, vagyis szájgitár. Tetszik tudni, pl. az „It’s My Life”-ban vagy a „Livin’ On A Prayer”-ben is a „wahh-wahh” részek... a dalszöveg kissé ugyan klisés lett, de ettől függetlenül a dal jó.
A „The More Things Change” olyasmi, mintha a country-s albumuk, a Lost Highway írásakor megmaradt volna valami gitártéma a fiókban, és azt elevenítették fel. Kicsit délies ízű, kicsit vidámkodós (pl. „Who Says You Can’t Go Home”), azonban a dalszövege meglehetősen (ön)irónikus és tetszetős.
A 30 dalos válogatás összefoglalja a zenekar pályáját. Egy bánatom azonban van, ugyanis a 2002-es Bounce albumuk, amelynek dalait érthetetlen módon a koncerteken is hanyagolják, itt sem képviselteti magát egyetlen felvétellel sem. Pedig az egy combosabb rockalbum volt. Kár érte...
Akinek megvan a Cross Road című best of, annak sok újdonságot nem rejt ez a kiadvány, ugyanis nagyjából amelyik szám azon szerepel, az itt is helyet kapott. Tehát nem kellett túl nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjövendöljük, a „Livin’ On A Prayer” – „You Give Love A Bad Name” kettőssel fog indulni a dalok áradata. Az első CD-n hallhatóak a kötelező slágerek, míg a kettesen a rajongók nagy kedvencei. Persze ez utóbbival kissé vitatkoznék, de azért az mindenképpen dicséretes, hogy a These Days albumról két dal is van, a címadó mellett a „This Ain’t A Love Song”. Azt mondjuk nem értem, hogy a Lost Highway-ról szereplő két dal miért a lírai „(You Want A) Make A Memory” és a címadó. Utóbbi helyett én szívesebben hallanám az egyik nagy koncertkedvencet, a „We Got It Going On”-t.
Az első CD 14 „régi” dalából csak 4 az, ami az új évezredben készült. Ezt keveslem, ezért is tartottam volna jobb ötletnek, ha az egész greatest hits album a ’95-től napjainkig terjedő korszakot öleli fel, vagyis onnantól kezdve, ahol az előző válogatáslemez véget ért.
Legtöbb dallal, szám szerint öttel a ’88-as New Jersey lemezük képviselteti magát. Ezek közül az egyiket, a „Lay Your Hands On Me”-t valamiért négy perc alá vágták, holott eredetileg több mint hat perces a dal, és nem mintha az a bő három perc nem fért volna el a CD-n. A második legtöbb felvétel, négy, a Keep The Faith-ről van, ezek között túl nagy meglepetés nincs is. A ’86-s Slippery When Wet-ről, amely a csapat első number 1 sikere volt az Egyesült Államokban, a három kötelező dal kapott helyet. 2-2 szám van a Cross Road-ról, a These Days-ről, a Have A Nice Day-ről, a Lost Highway-ről és a The Circle-ről is, míg egy-egy az első két lemezről, Jon szólóalbumáról és a Crush-ról, utóbbiról naná, hogy a banda történetének egyik legnagyobb slágere, az „It’s My Life”.
Aki digitális formában vásárolja meg a kiadványt, bónuszdalként megkapja a „This Is Our House” című dalukat is, amely egy bulizós, partyzós, együtténeklős, aréna-rockdal, és a mostani turnéjuk első felében ez szolgált intróként a koncerteken.
Összegzés
A Bon Jovi a ’80-as évek közepe óta ontja magából a slágereket, eladtak több mint 130 millió lemezt, így volt miből szemezni erre a két CD-s válogatásra. Aki szereti a bandát, annak tökéletes gyűjtemény ez a legnagyobb sikerekből, aki pedig rajong is értük, annak nem biztos, hogy maradéktalanul kielégíti majd minden igényét az unalomig ismert slágerek sora, de legalább hallhatók rajta kevésbé ismert dalok, ritkaságok és négy új, egészen jó szerzemény is.
Az együttes tagjai:
Jon Bon Jovi - ének
Richie Sambora - gitár, vokál
Tico Torres - dob, ütős hangszerek
David Bryan - billentyűs hangszerek, vokál
Közreműködő zenész:
Hugh McDonald - basszusgitár, vokál
A lemezen elhangzó dalok listája:
CD1
1. Livin` On A Prayer
2. You Give Love A Bad Name
3. It`s My Life
4. Have A Nice Day
5. Wanted Dead Or Alive
6. Bad Medicine
7. We Weren`t Born To Follow
8. I`ll Be There For You
9. Born To Be My Baby
10. Bed Of Roses
11. Who Says You Can`t Go Home
12. Lay Your Hands on Me
13. Always
14. In These Arms
15. What Do You Got?
16. No Apologies
CD2
1. Runaway
2. Someday I`ll Be Saturday Night
3. Lost Highway
4. I`ll Sleep When I`m Dead
5. In And Out Of Love
6. Keep The Faith
7. When We Were Beautiful
8. Blaze Of Glory
9. This Ain`t A Love Song
10. These Days
11. (You Want To) Make A Memory
12. Blood On Blood
13. This Is Love, This Is Life
14. The More Things Change
15. This Is Our House (iTunes bónuszdal)
Diszkográfia:
Bon Jovi (1984)
7800° Fahrenheit (1985)
Slippery When Wet (1986)
New Jersey (1988)
Keep the Faith (1992)
Cross Road: Greatest Hits (1994)
These Days (1995)
Crush (2000)
One Wild Night Live 1985–2001 (2001)
Bounce (2002)
This Left Feels Right (2003)
100,000,000 Bon Jovi Fans Can`t Be Wrong (box set) (2004)
Have a Nice Day (2005)
Lost Highway (2007)
The Circle (2009)
Greatest Hits – Ultimate Collection (2010)
Sokan felkaphatják a fejüket, hogy már megint egy best of album a Bon Jovitól? Igen, bár ha jobban belegondolunk, a legutóbbi és eddigi egyetlen válogatásalbumuk 1994-ben jelent meg, a Cross Road, vagyis annak már van vagy 16-17 éve, így elfér a sorban mostanság még egy. Persze ha nem számoljuk ide a 2001-es One Wild Night 1985-2001 című kiadványukat, amely leginkább egy amolyan best of album volt koncertfelvételekkel, vagyis az addigi pályafutásuk néhány fellépéséről rögzítve a legnagyobb sikerdalaikat.
Ha egy zenekar egy ilyen kiadványt jelentet meg, akkor az a jó, ha minimum dupla CD-s. Régóta rájöttek már a zeneiparban, hogy ha egy greatest hits lemezzel rukkol elő egy banda, akkor arra a jól ismert slágereken kívül fel kell még tenni plusz felvételeket is, legyenek azok addig kiadatlan számok, koncertfelvételek, remixek, demók, vagy éppen vadonatúj dalok.
Utóbbi kategóriából négy dal is megtalálható ezen a kiadványon. Érdekes volt, amikor bejelentették az album érkezését az újdonságokkal együtt, szinte csak olyan nyilatkozatokkal lehetett találkozni, hogy az új szerzemények igazi rockdalok, kemény dobok, óriási gitárszólók, és nyomokban sem tartalmaznak lírai részeket. Ehhez képest az első kislemez, a „What Do You Got?” egy balladisztikus dal, amelyben Richie kvalitásaihoz viszonyítva egy elég gyermeteg gitárszóló(cska) hallható. A szólót követően pedig a Bon Jovira olyannyira jellemző szenvedélyes, komoly vokálokkal megtámogatott énektémák következnek, és a szintén nem ritkán alkalmazott „whhoaa-yeeahh”-s részek.
Az eddig megklipesített másik dal a „No Apologies”. Az új dalok közül ez tetszik a legkevésbé, a maga britpopra emlékeztető zenei részeivel, de legalább nem lassul be, végig kitart benne a menetelős tempó, és Sambora is elereszti az ujjait.
A kettes CD-n kapott helyet a többi két vadiúj szerzemény. Ezek közül a „This Is Love, This Is Life” büszkélkedhet azzal a címmel, hogy a friss dalok közül a legkeményebb, és újra szerepel benne talkbox, vagyis szájgitár. Tetszik tudni, pl. az „It’s My Life”-ban vagy a „Livin’ On A Prayer”-ben is a „wahh-wahh” részek... a dalszöveg kissé ugyan klisés lett, de ettől függetlenül a dal jó.
A „The More Things Change” olyasmi, mintha a country-s albumuk, a Lost Highway írásakor megmaradt volna valami gitártéma a fiókban, és azt elevenítették fel. Kicsit délies ízű, kicsit vidámkodós (pl. „Who Says You Can’t Go Home”), azonban a dalszövege meglehetősen (ön)irónikus és tetszetős.
A 30 dalos válogatás összefoglalja a zenekar pályáját. Egy bánatom azonban van, ugyanis a 2002-es Bounce albumuk, amelynek dalait érthetetlen módon a koncerteken is hanyagolják, itt sem képviselteti magát egyetlen felvétellel sem. Pedig az egy combosabb rockalbum volt. Kár érte...
Akinek megvan a Cross Road című best of, annak sok újdonságot nem rejt ez a kiadvány, ugyanis nagyjából amelyik szám azon szerepel, az itt is helyet kapott. Tehát nem kellett túl nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjövendöljük, a „Livin’ On A Prayer” – „You Give Love A Bad Name” kettőssel fog indulni a dalok áradata. Az első CD-n hallhatóak a kötelező slágerek, míg a kettesen a rajongók nagy kedvencei. Persze ez utóbbival kissé vitatkoznék, de azért az mindenképpen dicséretes, hogy a These Days albumról két dal is van, a címadó mellett a „This Ain’t A Love Song”. Azt mondjuk nem értem, hogy a Lost Highway-ról szereplő két dal miért a lírai „(You Want A) Make A Memory” és a címadó. Utóbbi helyett én szívesebben hallanám az egyik nagy koncertkedvencet, a „We Got It Going On”-t.
Az első CD 14 „régi” dalából csak 4 az, ami az új évezredben készült. Ezt keveslem, ezért is tartottam volna jobb ötletnek, ha az egész greatest hits album a ’95-től napjainkig terjedő korszakot öleli fel, vagyis onnantól kezdve, ahol az előző válogatáslemez véget ért.
Legtöbb dallal, szám szerint öttel a ’88-as New Jersey lemezük képviselteti magát. Ezek közül az egyiket, a „Lay Your Hands On Me”-t valamiért négy perc alá vágták, holott eredetileg több mint hat perces a dal, és nem mintha az a bő három perc nem fért volna el a CD-n. A második legtöbb felvétel, négy, a Keep The Faith-ről van, ezek között túl nagy meglepetés nincs is. A ’86-s Slippery When Wet-ről, amely a csapat első number 1 sikere volt az Egyesült Államokban, a három kötelező dal kapott helyet. 2-2 szám van a Cross Road-ról, a These Days-ről, a Have A Nice Day-ről, a Lost Highway-ről és a The Circle-ről is, míg egy-egy az első két lemezről, Jon szólóalbumáról és a Crush-ról, utóbbiról naná, hogy a banda történetének egyik legnagyobb slágere, az „It’s My Life”.
Aki digitális formában vásárolja meg a kiadványt, bónuszdalként megkapja a „This Is Our House” című dalukat is, amely egy bulizós, partyzós, együtténeklős, aréna-rockdal, és a mostani turnéjuk első felében ez szolgált intróként a koncerteken.
Összegzés
A Bon Jovi a ’80-as évek közepe óta ontja magából a slágereket, eladtak több mint 130 millió lemezt, így volt miből szemezni erre a két CD-s válogatásra. Aki szereti a bandát, annak tökéletes gyűjtemény ez a legnagyobb sikerekből, aki pedig rajong is értük, annak nem biztos, hogy maradéktalanul kielégíti majd minden igényét az unalomig ismert slágerek sora, de legalább hallhatók rajta kevésbé ismert dalok, ritkaságok és négy új, egészen jó szerzemény is.
Az együttes tagjai:
Jon Bon Jovi - ének
Richie Sambora - gitár, vokál
Tico Torres - dob, ütős hangszerek
David Bryan - billentyűs hangszerek, vokál
Közreműködő zenész:
Hugh McDonald - basszusgitár, vokál
A lemezen elhangzó dalok listája:
CD1
1. Livin` On A Prayer
2. You Give Love A Bad Name
3. It`s My Life
4. Have A Nice Day
5. Wanted Dead Or Alive
6. Bad Medicine
7. We Weren`t Born To Follow
8. I`ll Be There For You
9. Born To Be My Baby
10. Bed Of Roses
11. Who Says You Can`t Go Home
12. Lay Your Hands on Me
13. Always
14. In These Arms
15. What Do You Got?
16. No Apologies
CD2
1. Runaway
2. Someday I`ll Be Saturday Night
3. Lost Highway
4. I`ll Sleep When I`m Dead
5. In And Out Of Love
6. Keep The Faith
7. When We Were Beautiful
8. Blaze Of Glory
9. This Ain`t A Love Song
10. These Days
11. (You Want To) Make A Memory
12. Blood On Blood
13. This Is Love, This Is Life
14. The More Things Change
15. This Is Our House (iTunes bónuszdal)
Diszkográfia:
Bon Jovi (1984)
7800° Fahrenheit (1985)
Slippery When Wet (1986)
New Jersey (1988)
Keep the Faith (1992)
Cross Road: Greatest Hits (1994)
These Days (1995)
Crush (2000)
One Wild Night Live 1985–2001 (2001)
Bounce (2002)
This Left Feels Right (2003)
100,000,000 Bon Jovi Fans Can`t Be Wrong (box set) (2004)
Have a Nice Day (2005)
Lost Highway (2007)
The Circle (2009)
Greatest Hits – Ultimate Collection (2010)