Alberto Szpunberg: Frédéric Chopin
Írta: Galamb Zoltán | 2011. 04. 02.
Talán furcsának tűnhet, hogy egy világhíres zeneszerzőket bemutató sorozat a minden idők legnagyobb komponistájaként a köztudatban élő Johann Sebastian Bach életének és munkásságának ismertetése után rögtön a romantika egyik jellegzetes, ám tipikusságában is ellentmondásos egyéniségének, Frédéric Chopinnek pályáját választja ki. Pedig ahogy azt a kötetből megtudhatjuk, sokkal több szál fűzi a francia származású, de részben épp a lengyel függetlenség elkötelezettjeként ősei hazájába kényszerült zongoraművész-zeneszerzőt kiváló elődjéhez.
Chopin többek között híres prelűdjeit komponálta Bach hasonló darabjainak tanulmányozása után, emellett a szigorú rendre, rendszerre törekvésük szintén egyfajta szellemi rokonságot mutat. A polonézeivel és mazurkáival a lengyel nemzeti romantika egyik megteremtőjeként számon tartott Chopinre persze sokan hatottak még: virtuozitásával Paganini, páratlan zsenijével Mozart, a noktürn specifikusan zongorára kidolgozott változatának megteremtésével a ma már kevésbé ismert, ír John Field.
A kötetből megtudhatjuk, hogyan hatott Chopin művészi egyéniségére az Aurora Dupin de Dudevant bárónővel – ismertebb nevén George Sand-nal – folytatott viszonya, az írók és gondolkodók állandó jelenléte a társaságukban, ahogy arra is fény derül, hogy míg Mendelssohnnal kölcsönösen tisztelték egymást, Chopin nem tartotta különösebben nagyra a muzsikájáért őszintén rajongó Liszt Ferencet. A legérdekesebb adalék pedig valószínűleg George Sand beszámolója Chopin látomásairól, valamint a víziók és a valóság elmosódásáról a vélhetően túlérzékeny művész elméjében.
A CD-melléklet a chopini életmű legjellegzetesebb darabjaiból válogat. Bár a zeneszerző komponált két zongoraversenyt, énekes darabokat és cselló–zongora szonátákat is, emléke mindenekelőtt szólózongorára írott művei révén maradt fenn. Ki ne ismerné a játékos „Perc” keringőt, vagy a nagyszabású Asz-dúr „hősi” polonézt, és bár a b-moll szonáta sokszor Gyászindulóként emlegetett lassú tétele nem hallható a válogatáson, az itt egybegyűjtött művek kétségkívül reprezentatívnak mondhatók.
A sorozat második kötetén még inkább érezhető, hogy nem egyszerűen fordítást, hanem alaposan átgondolt adaptációt vehetünk a kezünkbe, hiszen a magyar történelmi események kiemelt helyet kapnak a kronológiában, és általában véve hangsúlyosak a magyar vonatkozású tények, adatok. Ahogy a Bachról szóló kötet, ez is informatív, jól illusztrál mind képileg, mind zeneileg – egyszóval igazi élmény kézbe venni, forgatni a könyvet, miközben a CD-mellékletet a lejátszóba téve Chopin csodálatos muzsikáját hallgathatjuk, méghozzá egyáltalán nem csapnivaló előadásban.
A CD-mellékleten elhangzó művek:
1. h-moll scherzo op. 20
2. cisz-moll polonéz op. 26 no. 1
3. Desz-dúr „Perc” keringó op. 64 no. 1
4. cisz-moll keringő op. 64 no. 2
5. a-moll mazurka op. 59
6. f-moll fantázia op. 49
7. cisz-moll noktürn op. 27 no. 1
8. Desz-dúr noktürn op. 27 no 2.
9. Asz-dúr „hősi” polonéz op. 53
Előadó:
Ronan O’Hora – zongora
Chopin többek között híres prelűdjeit komponálta Bach hasonló darabjainak tanulmányozása után, emellett a szigorú rendre, rendszerre törekvésük szintén egyfajta szellemi rokonságot mutat. A polonézeivel és mazurkáival a lengyel nemzeti romantika egyik megteremtőjeként számon tartott Chopinre persze sokan hatottak még: virtuozitásával Paganini, páratlan zsenijével Mozart, a noktürn specifikusan zongorára kidolgozott változatának megteremtésével a ma már kevésbé ismert, ír John Field.
A kötetből megtudhatjuk, hogyan hatott Chopin művészi egyéniségére az Aurora Dupin de Dudevant bárónővel – ismertebb nevén George Sand-nal – folytatott viszonya, az írók és gondolkodók állandó jelenléte a társaságukban, ahogy arra is fény derül, hogy míg Mendelssohnnal kölcsönösen tisztelték egymást, Chopin nem tartotta különösebben nagyra a muzsikájáért őszintén rajongó Liszt Ferencet. A legérdekesebb adalék pedig valószínűleg George Sand beszámolója Chopin látomásairól, valamint a víziók és a valóság elmosódásáról a vélhetően túlérzékeny művész elméjében.
A CD-melléklet a chopini életmű legjellegzetesebb darabjaiból válogat. Bár a zeneszerző komponált két zongoraversenyt, énekes darabokat és cselló–zongora szonátákat is, emléke mindenekelőtt szólózongorára írott művei révén maradt fenn. Ki ne ismerné a játékos „Perc” keringőt, vagy a nagyszabású Asz-dúr „hősi” polonézt, és bár a b-moll szonáta sokszor Gyászindulóként emlegetett lassú tétele nem hallható a válogatáson, az itt egybegyűjtött művek kétségkívül reprezentatívnak mondhatók.
A sorozat második kötetén még inkább érezhető, hogy nem egyszerűen fordítást, hanem alaposan átgondolt adaptációt vehetünk a kezünkbe, hiszen a magyar történelmi események kiemelt helyet kapnak a kronológiában, és általában véve hangsúlyosak a magyar vonatkozású tények, adatok. Ahogy a Bachról szóló kötet, ez is informatív, jól illusztrál mind képileg, mind zeneileg – egyszóval igazi élmény kézbe venni, forgatni a könyvet, miközben a CD-mellékletet a lejátszóba téve Chopin csodálatos muzsikáját hallgathatjuk, méghozzá egyáltalán nem csapnivaló előadásban.
A CD-mellékleten elhangzó művek:
1. h-moll scherzo op. 20
2. cisz-moll polonéz op. 26 no. 1
3. Desz-dúr „Perc” keringó op. 64 no. 1
4. cisz-moll keringő op. 64 no. 2
5. a-moll mazurka op. 59
6. f-moll fantázia op. 49
7. cisz-moll noktürn op. 27 no. 1
8. Desz-dúr noktürn op. 27 no 2.
9. Asz-dúr „hősi” polonéz op. 53
Előadó:
Ronan O’Hora – zongora