Főkép

 
Kiben ne merült volna még fel a kérdés – főleg, ha történetesen gimnazista az illető –, hogy mi értelme irodalmi műveket elemezni. Nem puszta belemagyarázás az egész? Honnan tudhatná bárki is, hogy mit gondolt az író, amikor megalkotott egy adott szöveget? És ha ez nem tudható, akkor minek a felesleges agytorna, miért nem elég, ha egyszerűen élvezzük, amit olvasunk?
 
Az efféle kérdések első ránézésre bármennyire jogosak, sokkal inkább félelemből, mint megalapozott érvekből fakadnak. Az ösztönös erkölcsi és szépérzékkel rendelkező átlagolvasó ugyanis úgy érezheti, saját értelmezése pontosan megfelel neki – és ebben voltaképp igaza is van –, és feleslegesnek érzi mások előtt bizonygatni vélt igazát; az érettségire készülő nebulónak pedig fogalma sincs róla, miként kellene nekiállnia az elemzésnek. Félünk tehát az önmagunkon kívüli világtól, attól, hogy mások másként, esetleg nálunk intelligensebben dolgozhatják fel ugyanazt, másrészt – a megfelelő eszköztár hiányában – félünk a művek megfoghatatlanságtól is.
 
Ezen segíthet, méghozzá meglehetősen, Vass Judit novellaelemző kötete, mely először is a műfaj történetét, fejlődését, tipológiáját ismertetve teszi lehetővé bárki számára, hogy képes legyen elhelyezni egy adott művet mindenekelőtt a különféle (például romantikus–realista, narratív–dialogikus) pólusok között, majd a szakterminológia és a novellaelemzés menetének tisztázásával lényegében hiánytalanul kezünkbe adja azokat az eszközöket, melyeknek segítségével immár bárki megbirkózhat a tanórai vagy az érettségi dolgozat részeként választható feladattal.
 
Ám hogy ne lógjon a levegőben az egész, ne kizárólag száraz elmélettel találkozzunk a könyvben, a szerző – aki a Teleki Blanka Gimnázium tanára, tehát gyakorló pedagógus, és így tökéletes rálátása nyílik a problémákra és a sikeres módszerekre egyaránt – előbb maga mutatja be a gyakorlatban is, miként közelíthetünk ehhez a rövid, ámde összetett és mély műfajhoz. Az elemzésekhez a magyar novellairodalom legkiválóbbjaitól, a klasszikus novellától egészen a posztmodernig válogat jellemző, témájukat és megoldásaikat tekintve változatos szövegeket, melyeket egész terjedelmében közöl az elemzések előtt, és ezzel nagyban megkönnyíti mind a tanítás, mind az elsajátítás menetét.
 
A kötet végén hasonló módon oldja meg a tanulói elemzések közlését is. Ebben a részben ismételten kronologikusan haladunk a múlttól a jelen, a klasszikustól a kortárs felé, a diákok munkái pedig egyediségük, az érzelmi és intellektuális közelítésmódjukban tapasztalható eltérések ellenére is jól mutatják, hogy a megfelelő eszközök alkalmazásával kifejezetten magas színvonalú, érezhetően összeszedett írásműveket képesek produkálni akár 17 éves diákok is.
 
Persze nem szabad abba a hibába esni, hogy a könyvben szereplő értelmezéseket „szentírásnak” vegyük, hiszen minden interpretáció elkerülhetetlenül szűkít, és ami valakinél esetleg mellékes elem, másnál könnyen a figyelem központjába kerülhet. Vagyis nem létezik egyetlen felülírhatatlan olvasat, legfeljebb érvényes olvasatok korlátozott sokasága. Ugyanakkor e kötetből elsajátítható szilárd alapokkal melléfogni mégsem lehet, és kellő szorgalommal, nyitottsággal és odafigyeléssel bármelyik diák jó eredménnyel teljesíthet a magyar érettségin.
 
A kötet szerzője által elemzett novellák:
Mikszáth Kálmán: A fekete folt
Krúdy Gyula: Szindbád útja a halálnál
Móricz Zsigmond: Tragédia
Csáth Géza: A kis Emma
Kosztolányi Dezső: Fürdés
Kosztolányi Dezső: Paulina
Kosztolányi Dezső: Az utolsó felolvasás
Déry Tibor: Szerelem
Sánta Ferenc: Isten a szekéren
Spiró György: Apámmal a meccsen
Part Nagy Lajos: A hét asszonya
 
A diákok által elemzett novellák:
Mikszáth Kálmán: Szegény Gélyi János lovai
Petelei István: A könyörülő asszony
Csáth Géza: A kút
Sánta Ferenc: Kicsik és nagyok
Parti Nagy Lajos: Szende
Lázár Ervin: Csapda