FőképNem kis fejtörést okoz ez az alig nyolcvan oldalas könyv. Amikor kézbe vettem, azt gondoltam, hogy hangsúlyosan Buonarroti Michelangelo festészetéről olvashatok benne és csak érintőlegesen kap majd szerepet az építészet és a szobrászat. Nos, az építészet ténylegesen (képekkel együtt) tizenkét oldal és ez tényleg érintőleges. A Michelangelo szobrászatával foglalkozó rész azonban ötven oldalt foglal a könyvben, így mindössze huszonnégy oldal (ebből nyolcon csak rajzok kaptak helyet) az, ami konkrétan a témával foglalkozik.

Mindezek után azt hiszem jogos lehet a kérdésem, hogy akkor ez most hogy is van? De mégsem teszem fel ezt a kérdést. Ennek pedig az az egyik egyszerű oka, hogy a könyv szöveganyaga nagyon jó. Tömör, de nem száraz, informatív és közérthető. Pont olyan, amilyennek az ember egy ilyen kiadványt elképzel. Röviden, gyorsan minden lényeges információt megtudhatunk belőle a művészről. A főbb művei mellett pedig még egyéb – kevéssé ismert – alkotásai is helyet kapnak.
A másik ok szintén egyszerű. A könyv egy világhíres művészről szól, akinek nevét – és legalább egy-két alkotását – mindenkinek ismernie kéne a világon. Művészete máig meghatározó, kikerülhetetlen, etalon. A Michelangelo általa készített szobrok, épületek, festmények – ha csak valami eget rengető nem történik – szinte a végtelenségig velünk maradhatnak eredetijükben.

Mindezek fényében elengedhetetlenül szükségesnek érzem, hogy a ma embere tisztában legyen azzal, ki is volt az a Buonarroti Michelangelo és „mit tett le az asztalra”. Erre a célra pedig kiválóan alkalmas ez a könyv. Nyomon követhetjük benne a művész pályafutását - születésétől kezdve egészen a haláláig. Az alkotók részletesen kitérnek minden fontos és meghatározó momentumra. Láthatjuk, hogy Michelangelo tanuló éveiben mikor, mely művésznél tanult; itt mely műalkotásokat készítette. Továbbá nyomon követhetjük, hogy nem kevéssé kalandos élete során merre „fújta a szél”, hogyan állt a Medici pápák szolgálatába, nekik milyen megrendeléseket teljesített, milyen remekművek kerültek ki a kezei közül.

Sajnos – akárcsak a sorozat többi kötetére jellemzően – itt sem ússzuk meg lapozgatások nélkül. Egy-egy műalkotásról néha öt-tíz oldallal hátrébb található képanyag, ami egy kicsit ronthat az összképen. Illetve van még egy apró – lehet, hogy csak nekem nem tetsző – dolog. A könyv végén „ömlesztve” találunk pár oldalnyi részletrajzot, ami szerintem egy kicsit kilóg a könyv szerkezetéből és leginkább úgy tűnik, hogy ellenpontozni kívánja a szobrászattal foglalkozó részt. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a Michelangelo hiányt pótló darab, ott kéne lennie a könyvespolcon és nagyon jó alapnak szolgál, ha részletesebben meg akarunk ismerkedni a művésszel és munkásságával.