Főkép A közelebbi olvasó ismerőseim közül egyedül én mertem megrendelni ezt a könyvet – egy könyváruház akciójának hála –, az állítólagos rossz külföldi kritikák nem riasztottak el, valamiért azt éreztem, hogy tetszeni fog nekem. A sejtésem beigazolódott, bár nem maradéktalanul.
Az elbeszélő egy tanárként dolgozó, nevén nem nevezett író, aki egy ideig alkalmazta a címszereplő lányt, így válik az ügy részesévé. Luciana gyönyörű lány volt, szerető családdal, egy kedves fiúval, egyetemre járt, mellékkeresetként pedig a titokzatos író, Kloster regényeit gépelte. Tíz évvel később Luciana szépsége megfakult, szerettei a húga kivételével sorra elhaláloztak. Luciana szerint Kloster áll a halálesetek mögött, a gyilkosságokkal őt akarja büntetni, amiért durván megsértette őt.
 
A történet tényleg sodró lendületű, ahogy a fülszöveg állítja, valósággal faltam a lapokat, ahogy Luciana elmesélte kálváriáját. A narrátor és a nő elmondása alapján a következő kép alakul ki az olvasóban Klosterről: rejtélyes, hátborzongató, már-már ördögi figura, akinek regényeiben valami elemi gonoszság rejlik.
Ezután pillantjuk meg az érem másik oldalát, magát az ördögöt – Klostert, az ő szemszögéből is végigéljük a már ismert eseményeket. Talán mondanom sem kell, hogy a férfi teljesen máshogy látja a történteket, nézőpontja Luciana véleményének tükörképe.
 
Az ellentétesség a könyv egészében fennáll, nincs egyértelműen kinyilatkoztatott írói igazság, az olvasónak kell értelmeznie az eseményeket. Guillermo Martínez a Buenos Aires-i egyetemen matematikai logikát tanít, amelynek fontos szerepe van a regényben: Luciana és Kloster története annak a kérdésnek adja a keretét, hogy létezik-e véletlen vagy logikusan, egyértelműen levezethető mindaz, ami történt? Előfordulhat-e az, hogy valami kizökkenti az események menetét és megállíthatatlan lavinává válik? Tényleg Kloster keze által (közvetve vagy közvetlenül) haláloztak el Luciana szerettei, vagy a nő eszét vesztette a gyásztól és paranoiája megszállottja lett? 
 
A névtelen narrátor is részévé válik ennek a bizarr, veszélyes, talán őrületbe taszító eseménysornak, helyzete leginkább az olvasóéhoz hasonlít: mindkét fél igazságérzete felől kétségei támadnak, ám sem befolyásolni, sem megállítani nem tudja a végzetszerűnek tűnő folyamatot, és maga sem tud a valóságnak megfelelő elméletet felállítani.
Ez a kétség, bizonytalanság volt számomra a regény legjobb eleme, valamint Luciana és Kloster visszaemlékezése, azoknak az apró mozzanatoknak az ábrázolása, amelyek jelentéktelenségük ellenére mindkettőjüknek valami mást közvetítettek, és amelyek a helyzet elfajulásához vezettek. Sajnos a befejezés ezekhez képest jóval kevésbé volt hatásos, lezáratlannak, elkapkodottnak éreztem, még bőven volt lehetőség a szálak bonyolítására.
 
Olvasói berkekben számos vádló panasz éri az Európa Könyvkiadó frissebb megjelenéseit; a kiadások külseje szép, igényes, de számos hibát tartalmaznak, gyakoriak az elütések, hibás elválasztások, emiatt szándékosan vadásztam a hibákat, de csak elvétve akadtam ilyesmikre. A kötet borítója egyszerű, mégis hatásos, aki nagy rajongója a szép női lábaknak, a fedél kihajtható részének belső felén is megcsodálhatja.