Főkép Kedvenc Moszad ügynökünk már visszavonult, az esküvője is megvolt. Idilli körülmények között hódol „igazi” hivatásának, ami egy kicsit sem ügynökös. Titokzatos lakója egy villának, ahol egy festmény restaurálásával foglalkozik. Ennél unalmasabb kémsztorit gondolom nem is tudunk elképzelni. Bizony megöregszik mindenki, felette sem múlt el nyomtalanul a sok hajsza meg lövöldözés, ideje megpihenni.

Naná. Erről fog szólni ez a könyv, hiszen a vászonra felvitt festék összetétele baromi izgalmas. Milyen mázli, hogy egy moszkvai újságíró pont vele, pont Rómában akar találkozni. Szegény ismeretlen újságíró földi pályafutását pont szegény titkosügynökünk karjai közt fejezi be. Ebből nehéz lesz kimaradni. Nem is sikerül.
Tényleg, isti-bizi tök utoljára még egyetlen egyszer – és aztán igérem nem kérek soha semit többet! – szolgálatba kell állnia, hogy megoldja az ügyet és megmentse hazáját, meg talán a világot is egy kicsit.

Szokás szerint ilyenkor elfajulnak a dolgok. Otthon is. Eleve butaság volt megigérnie, hogy soha többet, de be nem tartani talán még nagyobb. Így jár, aki megszegi, amit a feleségének igért. Végig üldözik a fél világon – jó inkább ő üldöz –, jól megverik és még otthon is magyarázkodhat.
Mindezt moszkvai szabályok szerint. Hogy ez mit is jelent? Nagyjából azt, hogy semmiben nem szabad megbízni. Meg senkiben, de azt a kémek úgyis tudják. A helyszín az oligarchák uralma alatt álló Oroszország, ahol a KGB még mindig hatalmon van, csak már nem úgy hívják. Nem egyszerű a helyzet. Persze sosem az.
 
Mivel a veszély megint világméretű, egy ügynökség nem elég, és a fiúk a múltkor úgyis olyan jól összemelegedtek. Már-már vígjátékba illő, ahogy bevonódnak az előző alkalommal –finoman szólva is – kijátszott szolgálatok. Most persze együtt kell működni, úgyhogy feszült és kényszeredett mosoly lepi el mindenki arcát.
És még el sem értünk a könyv feléig! Egy dolog biztosani kijelenthető. Kevés ember van, aki ilyen hatékonyan tud belekeveredni „dolgokba”. Még a kémregényhősök között is. Szép lassan eljutunk a műveletig is. A könyv erről szólna ugye.
 
Megkezdődik tehát a tégla kimenekítése és a főbűnöző lefülelése. Minden olajozottan megy, hiszen előre kiszámítottak mindent. Figyelembe vettek minden esehetőséget. Mesteri, ahogy minden részletre gondoltak, de tényleg.  Ahogy zárul az olló, úgy hatalamasodik el rajtunk a „valami történni fog” baljós érzése. Pedig tényleg minden nagyon jól halad.
Persze, hogy nekünk van igazunk. Ha valami el tud romlani, az persze el is romlik. Nem kell mindennek félresiklania, elég egy apróság, pár perc és a remek tervnek annyi. Még szép, hogy kedvenc ügynökünk marad az események sűrűjében. Nem lesz kevesebb sebhelye most sem.
 
Mindig, amikor már azt gondolnánk, hogy talán most megoldódik végre valahára, akkor aztán nem, és a végén már reménykedni sem tudunk ilyesmiben.