Főkép Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy Adrian Mole figurája sok fiatal életében meghatározó volt. A kissé esetlen, rossz szociális helyzetben és kulturálisan igen ingerszegény környezetben élő, ámde meglehetősen határozott elképzelésű angol srác sokunk társa volt hosszú (és gyakran gyötrelmes) kamaszéveink alatt. Gyerekként olvasva a köteteket, Adrian Mole-ra igazi társként tekinthetünk, akinek sokszor mulatságos, sokszor pedig igen kétségbeejtő kalandjai számunkra is útmutatóként szolgálhatnak, kissé felnőttebb fejjel pedig, azon kívül, hogy mennyire pontosan fel tudja idézni a „kínszenvedések” által sújtott éveket, igen szórakoztató, a kamaszok még meglevő gyermeki báját és tudatlanságát bemutató könyvként tekinthetünk rá.
 
Bár az írónő, Sue Townsend sok további kötettel egészítette ki és folytatta az első két részt, úgy gondolom, hogy az első két könyvben jelenik meg Adrian Mole igazi arca, és minden további rész csak erőltetett (ámde szórakoztató) próbálkozás a kezdeti sikerek folytatására. Adrian már kamaszéveiben megismerkedik azokkal az emberekkel és különböző behatásokkal, akik és amelyek egész életét befolyásolják majd. Rögtön az első kötet elején belép az életébe a soha nem múló szerelem, Pandora. A lány, akinek lekvárszínű haja és csillogó értelme – így  írja le őt Adrian – rögtön  lenyűgözi őt, és néhány szánalmas kísérlet után, melyeket a lány meghódítására tett, el is nyeri Pandora szívét.
 
A legérdekesebb részlet azonban mégsem ez. A fiktív naplókat a hamisíthatatlan angol humor és a sokszor maró gúny teszi különlegessé, kiegészítve azzal az aprócska, ámde mégsem felejthető részlettel, hogy főszereplőnk mindössze 14 éves és egyáltalán nincs tisztában az élet dolgaival. Már igen korán elhatározza, hogy belőle bizony „intellektuel” lesz és elképzelése mellett igen sokáig ki is tart. Sokszor mondja magáról, hogy bár intellektuel, sok ésszel nem áldotta meg a sors, így keményebben kell tanulnia, mint bárki másnak. Ez meg is látszik írásain: költeményei (hisz Adrian Mole botcsinálta költő) hemzsegnek a rossz stílusárnyalatú szavaktól és gyermeteg ötletektől, műveltsége, akármennyire is szeretné önmagát generációja legműveltebb tagjaként beállítani, a legtöbb ponton még nagyon hiányos (és ahogy ezt a későbbiekben megtapasztalhatjuk, sok fejlődést nem is mutat).
 
Az a gőg azonban, amellyel generációját, sőt, az egész angol társadalmat szemléli, néha azt az érzést kelti az olvasóban, hogy ez a srác nem több, mint egy szerencsétlen „balfék”, aki nem is méltó az emberek figyelmére. Adrian Mole-ban azonban több van ennél, és ezt sokszor csak azt értheti, aki együtt nőtt fel Sue Townsend világhírű köteteinek főszereplőjével. Az útkeresés és a bizonytalansággal keveredő kamaszos határozottság pontos tablója az, ami a naplókban megjelenik.
 
Adrian Mole életében egy másik fontos tényező is szerepet játszik: a család. Ellentétben a legújabb generációval, akik a családra szükséges rosszként tekintenek, ő és társai még a hagyományos értékrend szerint nőttek fel, és bár a kötetek állandó kísérője a kritika, amellyel a legkevésbé sem erkölcsös és tiszta életet élő szüleit illeti, sosem érezzük azt, hogy túlmegy egy bizonyos – mára már elfogadottnak vélt – határon. Adrian állandó szenvedésnek van kitéve otthon: a szülei félévente elválnak és különböző kapcsolatokba bonyolódnak a szomszédokkal, kollegákkal, a család régi barátaival, stb. Ő pedig, kissé neurotikus kamaszként, ezt nagyon nehezen viseli, és nem egyszer menekülésre adja a fejét: előfordul, hogy egészen Sheffield-ig menekül állandó társával, a kutyával, a legjellemzőbb azonban az, hogy egy Bert Baxter nevű kilencvenéves nyugdíjas istápolásában leli örömét.
 
A kamaszkor gyötrelmeinek leghatékonyabb ábrázolása tehát az, ami Sue Townsend köteteinek lapjain megjelenik: egy fiktív, kissé eltúlzott figura kínszenvedésein keresztül bemutatva mindannyiunk félelmeit és szorongásait az írónő olyan hatást tudott gyakorolni a fiatalokra, amely igazán meghatározó élményt nyújt: sokakkal megszerettette az olvasást, sokakat pedig elkísért egészen a fiatal felnőtt korig a néhány kötet, amely sajátos (és ironikus) útmutatóként szolgálhat számunkra.