Főkép

Új interjúsorozatunkban olyan beszélgetések lesznek, amelyek korábban már megjelentek a Galaktikában, de csak rövidített formában. A teljes interjúkat az ekultura.hu adja közre.

 
Galaktika: Mindenek előtt érdemes a regény címével kezdeni, a Hajszőnyegszövők igen érdekes címválasztás. Mi született meg előbb, a cím vagy az ötlet?
Andreas Eschbach: Az ötlet. Olyan emberekről szerettem volna írni, akik valami különösen extrém munkával töltik egész életüket, amiről ráadásul igencsak kétséges, hogy van-e értelme egyáltalán egy életen át csinálni. Aztán valahogy megjelent előttem az emberi hajból szőnyeget készítő emberek képe, egy olyan áldozatot kívánó munkáé, amely során egyetlen szőnyeg elkészítése a legjobb esetben is egy egész emberöltőt vesz igénybe.
 
Galaktika: A regény struktúrája rendhagyó, engem leginkább Luis Buńuel A szabadság fantomja című filmjére emlékeztetett, ahol minden újonnan megjelenő karakter külön cselekményszálat kap, ami nem feltétlenül áll kapcsolatban az előzővel. A különbség az, hogy az ön szereplői mozaikja végül kiad egy nagyobb, összefüggő és megdöbbentő történetet. Miért döntött emellett a megoldás mellett?
Andreas Eschbach: A kezdetek kezdetén csak egy novellám volt, amiből később az első fejezet lett – és az ötlet, hogy írjak egy újabb történetet, ami kiegészíti az előzőt; hogy az egész képtelenségét más nézőpontból mutassam be: ez aztán később az utolsó előtti fejezet lett, az, amelyik megoldást kínál a rejtélyre.  
Aztán mikor megírtam, úgy éreztem, hogy a két történet nagyon távol áll egymástól és össze kellene kötnöm őket, néhány lépcsőt iktatva az első és a jóval átfogóbb utolsó közé. Ez adta az ötletet, hogy próbáljam ki, tudok-e írni egymástól független novellákat, amik megfelelő sorrendben olvasva egy egészen más, nagyobb történetet adnak.
 
Galaktika: Az első novelláját 1975-ben publikálta, az olvasóknak mégis 20 évet kellett várniuk az első regényére. Miért? A Hajszőnyegszövőket olvasva az embernek egyáltalán nem az az érzése, hogy első regényről van szó. Mennyi ideig dolgozott rajta?
Andreas Eschbach: Nem ez az első regényem – csak az első regényem, amit azzal a szándékkal írtam, hogy megjelenjen. A 20 évben, amely az első megjelent novellám – ami egyáltalán nem volt jó, olyan, amilyenre egy 15 éves tanulótól számíthat az ember – és a Hajszőnyegszövők megjelenése között eltelt, rengeteget írtam, többek között legalább tíz – nagyobbrészt befejezetlen – regényt. Még mindig megvannak, de sosem fogom megjelentetni őket: mert egyszerűen nem jók. Szükségem volt erre a 20 évre, hogy írói képességeimet megfelelő szintre hozzam – és hogy élettapasztalatot szerezzek, ami legalább olyan fontos egy író esetében, mint az írástechnika.
Igazából kb. másfél éve alatt írtam meg a Hajszőnyegszövőket. Nagyon egyenetlen „gyártási idő” volt, voltak olyan szereplők, akik egy nap születtek, mások kidolgozása hónapokba tellett. Emellett minden egyes fejezetet kipróbáltam abból a nézőpontból is, hogy működik-e önmagában egy olyan olvasó számára, akinek fogalma sincs a nagyobb összefüggésekről, mert azt akartam, hogy néhány fejezet önálló novella legyen. Ez a tesztelés és finomítás is eltartott jó ideig.
 
Galaktika: A Hajszőnyegszövőkaz első regénye, mégis az egyik legsikeresebb, már hét nyelven megjelent. Ön szerint mi az oka ennek?
Andreas Eschbach: Én vagyok az utolsó, aki érti ezt, de azt hiszem a regény szokatlan formája, ami eddig ismeretlen olvasási élményt nyújt az olvasónak, biztosan az okok között szerepel. És talán maga a történet is: nem merném azt mondani, hogy bármelyik jövőbeli olvasónak TETSZENI fog – de azt nagy biztonsággal megjósolhatom, hogy NEM lesz olyan olvasó, aki valaha ELFELJTI majd.

Galaktika: 2001-ben megjelentetett egy folytatást Quest címmel. Ha jól tudom, ez valójában inkább egy előzmény. Tudna pár szót mondani róla, illetve megindokolná miért kapott angol címet a könyv?
Andreas Eschbach: A Quest előzmény, de függetlenül is olvasható – sokan így is tettek, mert ez a regény még a Hajszőnyegszövőknél is sikeresebb lett. A cím egy angol szó is meg nem is – ugyanis a regény egy űrhajóparancsok történetét meséli el, akit Eftalan Questnek hívnak, aki minden idők legvakmerőbb küldetésére indul… De persze szerettem volna játszani a szavakkal is, hiszen az angol quest szó azt is jelenti, hogy mitikus utazás egy meghatározott cél felé, ami nagyon is passzol a történethez.
Valójában a két regényt összekötő szál igen vékony. A Quest 80.000 évvel a Hajszőnyegszövők előtt játszódik ugyanabban az univerzumban, így mindkét könyv erősíti a másik megértését.
 
Galaktika: Tervezi a Hajszőnyegszövőktörténetének trilógiává bővítését valamikor a jövőben?
Andreas Eschbach: Igen, valójában számos másik ebben az univerzumban játszódó regényhez van ötletem – formailag mind meglehetősen rendhagyó, de ami a science-fictiont illeti, egy másik tervem foglalt le az utóbbi években, az öt részes Marsprojekt sorozatom, egy kalandos történet fiatalok olvasóknak. Ez utóbbi – ahogyan azt az eladások is mutatják – elég hamar belopta magát a felnőtt olvasók szívébe is. Ezt a sorozatot befejeztem, épp azt mérlegelem, milyen új történetet írjak a hajszőnyegszövőkről.   
 
Galaktika: Írt egy történetet a Hajszőnyegszövő gyermeke címmel 1985-ben. Erről mesélne néhány szót, elmondaná, milyen kapcsolatban áll a Hajszőnyegszövőkkel?
Andreas Eschbach: Ez egyszerűen a regény első fejezete, a címén kívül semmit nem változtattam rajta.
 
Galaktika: Mondhatni, az utóbbi könyveiben elfordult az SF-től, de szinte mindegyik tartalmaz fantasztikus elemeket. Miért van ez?
Andreas Eschbach: Az igazat megvallva a legkevésbé sem érdekel, hogy egy regényem beleillik-e egy tematikába, vagy sem – ez legyen a kiadók gondja, ne az enyém. Az én dolgom az, hogy egy ötletből a mindenkori képességeimhez mérten megírjam a legjobb könyvet. Így nem tagadom, de nem is erősítem meg, hogy elfordultam volna az SF-től, ha így érzi, biztosan megvan rá az oka. Annyit mondhatok, hogy szerintem nem a fantasztikum jelenti az SF lényegét, hanem a TUDOMÁNYOS elemek – ezek pedig minden regényemben szerepelnek. Akárcsak a filozófiai kérdések, amik legalább annyira fontosak – hát nem az emberi lét alapvető kérdéseivel foglalkozik minden SF regény? Így az, hogy egy történet fantasztikus környezetben játszódik vagy a mai, jól ismert világunkban, sokkal inkább formai, mint tartalmi kérdés.
 
Galaktika: Mi ihleti az írásait?
Andreas Eschbach: Ó, ez olyan kérdés, amiről egy egész estén át beszélhetnék. De végül úgyis erre lyukadnék ki: nem igazán tudom. Ez kiszámíthatatlan. Többé-kevésbé tudom, mi ihletett egy konkrét regényt, de alapos vizsgálódásnál ezeknél is eljuthatunk arra a pontra, ahol már nem tudom megmondani, miért pont úgy írtam a könyvet, ahogy írtam. Alapvetően mindig olyasmi inspirál, ami valamiért izgat – ez lehet akár egy apró, furcsa információmorzsa, vagy egy konkrét téma, vagy épp egy feltételezés. Valójában, elég sok regényemet ihlették feltételezések.
 
Galaktika: 2000 után jópár ifjúsági könyvet írt. Miért döntött úgy, hogy ilyen regényeket is ír?
Andreas Eschbach: Ennek egyszerűen az volt az oka, hogy megkeresett a kiadóm: van-e kedvem ifjúsági regényeket írni? És mivel én is ilyen regényekkel kezdtem – réges-régen, mikor még fiatal voltam – egyáltalán nem jelentett problémát megírni őket, inkább egyfajta önmagamra találás volt. Ráadásul megírhattam azokat a könyveket, amiket fiatalon hiányoltam. Így – bizonyos értelemben – az ihlette a könyveket, hogy újra kapcsolatba léphettem gyermekkori önmagammal.

Galaktika: Írást tanít az interneten. Ez hogyan kezdődött?
Andreas Eschbach: Véletlenül. Amikor elindítottam a weboldalam, rengeteg levelet kaptam olyan emberektől, akik az írásról kérdeztek. Nem akartam újra és újra ugyanazokat a kérdéseket megválaszolni, így kiraktam őket a válaszokkal együtt a weboldalamra, arra számítva, hogy így megszabadulok az ilyen típusú kérdésektől.
Nos, nem ez történt, épp az ellentéte: újabb kérdések érkeztek – újak! És mivel úgy éreztem, udvariatlan dolog lenne válasz nélkül hagyni őket, a gyűjteményem nőttön nőtt…
     
Galaktika: Általánosságban véve, elégedett a tanítványai fejlődésével?
Andreas Eschbach: Nem tudom, mit kezdenek az emberek a válaszaimmal. Remélem sikerül eltanácsolnom azokat, akiknek nem írniuk kéne, hanem valami egészen mást kell kezdeniük az életükkel. Mindenesetre néhanapján belefutok olyan emberekbe is, akik már megjelentettek könyveket és emlékszem a nevükre a levélváltásainkból. Ez igazán jó érzés.
 
Galaktika: 2004-ben szerkesztett egy SF antológiát. Ön szerint mitől jó egy SF történet?
Andreas Eschbach: Szerintem egy SF történet akkor jó, ha kiterjeszti a képzeletemet és segít megérteni, egy különös elképzelés MILYEN LENNE – méghozzá szórakoztató módon. Elismerem, ez három igen kemény elvárás.

Galaktika: Olvas még SF-et? Vannak kedvenc írói, akik hatással voltak a munkáira?
Andreas Eschbach: Őszintén megvallva, nem igazán vagyok elégedett a mai SF-fel. A legtöbb – még a legelismertebb regények is – csak elcsépelt történeteket ismétel századszorra, anélkül, hogy valami újat adna hozzá. Nem is igen emlékszem olyan SF regényre a közelmúltból, ami igazán lázba hozott volna. Az utóbbi kb. 10 évben inkább a szépirodalmi könyvek keltették fel az érdeklődésemet.
Másrészt, azt is be kell valljam, hogy igen ritkán akad olyan könyv, amit igazán értékelhetőnek találok. Az utóbbi években nullán áll az „élmény-számlálóm”. Egy év már jónak számít, ha egynél több jó regényt olvasok benne. Az írók talán hajlamosabbak az ilyen erős kritikára az átlagolvasónál.
 
Galaktika: Tervez valaha visszatérni a vegytiszta SF-hez?
Andreas Eschbach: Szerintem a vegytiszta SF kifejezés értelmetlen. Mi az? Az SF, amilyen valaha volt? Az SF ne fejlődjön? Ha az a kérdés, hogy tervezek-e olyan SF regényeket írni, mint a 30 évvel ezelőttiek, a válaszom egyértelműen nem. A célom, hogy az előttünk álló századnak írjak regényeket. Egyáltalán nem érdekel, hogy valaki az SF polcra helyezi a könyveimet, vagy máshová – amíg legalább felteszik őket a polcra…