FőképA tavaly ősszel elsőként megjelent yaoi, a Tiltott szerelem szigete után másodikként a Vázlatok című mangát vehettük kezünkbe a FUMAX Kiadó jóvoltából. A yaoi-ik, avagy boy’s love mangák (magyarul tudtommal még nincs szalonképes szakkifejezés rájuk) elsősorban a tizenéves lányokat illetve a fiatal felnőtt nőket célozzák meg, közülük is a fokozottan romantikus lelkeket. Mindenki másnak csak bugyuta szépfiúk rózsaszín cukormázzal leöntött szenvelgésének tűnhetnek – azt hiszem, ez az a műfaj, amelynek minden kötetére nyugodtan rányomhatnák, hogy „csak rajongóknak”.
Hinako Takanaga kötete ráadásul még a műfajon belül is különösen szirupos – ahogy azt ő maga is elismeri az utószóban, hozzátéve, hogy alapból hajlamos ilyeneket írni. Egyébként három történet bontakozik ki a kötet lapjain: a négy fejezetből álló Vázlatok, a két részes Az első szerelemről és a Kívánj egyet! című rövidke képi novella.

A Vázlatok egy képzőművészeti iskolában kezdődik, ahol a fiatal, zárkózott Nagi modellként dolgozik. Míg nappal a festőtanulóknak áll modellt, esténként egy transzvesztita bárban dolgozik, hogy elég pénzt gyűjtsön össze a tervezett műtétjére. Nagi ugyanis meleg, és ezt senkinek nem meri bevallani, nem meri felvállalni az érzelmeit, minden vágya, hogy egyszer igazi lány legyen – mígnem megismerkedik az iskola egyik növendékével, a tehetséges festő Kajival. Kaji beleszeret a fiúba, és könyörög neki, hogy ne akarja átoperáltatni magát, ám szerelmük csak jó sok bonyodalom és intrika után teljesedhet be.

Az első szerelemről egy furcsa párocska gimnáziumi barátságának keserédes története – Kamota és Tori jó barátok, ám egy félreértés következtében eltávolodnak egymástól, és csak évekkel később, egy osztálytalálkozó után vallják be maguknak, hogy többet éreztek egymás iránt barátságnál. 

A Kívánj egyet! a hullócsillagokat övező hiedelmet lovagolja meg – jelesül, ha hullócsillagot látunk, és kívánunk valamit, az teljesül. A mangaka szavait idézve: igyekezett „gyönyörűvé és szívhez szólóvá tenni” e hiedelmet - a szokásos fiú szeret fiút és egyikük sem meri bevallani a másiknak módon. 

A történetek többsége eredetileg a Rutile Sweet magazinban jelent meg, és valóban, ahogy a mangaka is írja, különösen csöpögősre sikeredtek. A kiadót dicséret illeti, hiszen jól eltalálták a könyv külsejét, a beltartalom is épp olyan, mint a borító: idegesítően nyálas, túlnyomórészt rózsaszín, gyerekes, bugyuta. A rajzok stílusa is olyan aranyos – híján van minden eredetiségnek, a szereplők egyikének sincs igazi egyénisége, alig különböztethetők meg egymástól, a panelek zsúfoltak és túltengenek az érzelmek. Nagyon gyerekes ez a kis kötet, megjelenése és a történetek alapján kora tizenéveseknek ajánlanám, viszont helyet kapott benne néhány erotikus jelenet, ami az idősebbeket célozza – közülük viszont tényleg csak az elszánt rajongókat.