Csukás István: Festéktüsszentő Hapci Benő
Írta: Batka Dóra | 2011. 03. 08.

Az influenzajárványos időszak kellős közepén nem biztos, hogy szívesen hallgatunk történeteket holmi Hapci Benőkről. Bár Csukás István hősének egész más képesség van a birtokában, mint egy szimplán zavaró hanghatás. Inkább fogalmazzunk úgy, egy negatív tulajdonságát némi szerencsével és pár bödön festék segítségével sikerült előnyére kovácsolni. De induljunk csak az elejéről: hol volt, hol nem volt…
Pom Pom szokásos helyén ücsörgött az ágon, miközben Picurra gondolt, akinek nem akaródzott jönnie. A tudálékos szőrgombóc így nyakába vette nem létező lábait és felkereste a kislányt. Szobájába lépve szólongatta, egyre csak szólongatta, válasz helyett azonban hatalmasan morajló hapci hegyeket kapott. Szegény Picur az ágyat nyomta. Mivel a kócos zsivány mindig, minden körülmények között arra törekedett, hogy jobb kedvre derítse társalkodónőjét, most sem volt ez máshogy.
Mesébe kezdett a már fent említett figuráról, akit még véletlenül sem Benkőnek, hanem Benőnek nevezett. Nos, ez a kedves behemót lény – mert bizony mondom, kedves volt ő – egész álló nap csak prüszkölt és trüszkölt, trüszkölt és prüszkölt. Ezt a városiak kezdték megelégelni, míg egy szép napon Benő házát közös erővel melegebb éghajlatra, egész pontosan a város határáig tolták. Kiközösítették.
Ám tüsszentő barátunk nem volt egy magányos farkas, kisvártatva fogta magát és titokban visszasompolygott. Ekkor váratlan fordulat állt be. A helyi kapitány épp nagy műgonddal a kerítését festette. Benő odaérve ugyan próbálta türtőztetni magát, mégse járt sikerrel. „Óóó-haa-aap-ciii,” mindössze ennyi hallatszott, mire a deszkalécek gyönyörű vörös színben pompáztak.
A bajsza alatt mormogó kapitány nemhogy nem haragudott, hanem egyenesen kiugrott a bőréből – természetesen örömében, hisz nem kellett tovább vesződnie a kulimunkával. Hálásan ölelgette újdonsült barátját, aki most már méltán viselte a ’Festéktüsszentő’ előnevet. Ezzel vette kezdetét Hapci Benő diadalmenete, akiből a történet végére kész kis Picasso válik majd. Nekem elhihetik, műremekeit érdemes saját szemmel megszemlézni.