Helloween: 7 Sinners (CD)
Írta: Galgóczi Tamás | 2011. 03. 07.
Nem is tudom, mikor hallottam utoljára olyan Helloween albumot, ami igazán tetszett. Az biztos, hogy nem mostanában volt, inkább valamikor az ezredforduló táján (The Dark Ride), éppen ezért derült fel a képem első belefüleléskor, mivel azonmód nyilvánvaló volt, hogy ez egy jól sikerült album, amelyen ugyan nincsenek olyan első hallásra is lehengerlő slágerek, mint mondjuk a „Mirror, mirror” vagy az „If I Could Fly”, ellenben sokkal metalosabb, mint az utolsó lemezek; valamint kellőképpen változatos, ami részben annak köszönhető, hogy ezúttal az egy szám egy szerző elv alapján dolgozott a tagság. S mivel ugye vannak ízlésbeli eltérések köztük, érthető módon a zenéjük is eltérő lett.
Továbbra is megmaradtak a rájuk jellemző fogós dallamok, no meg a közönségénekeltető refrének, de ettől függetlenül a 7 Sinners egy erőtől duzzadó metal lemez, ami azt példázza, hogy huszonegynéhány évvel az indulás után is van még mondanivalója az együttesnek. Időnként olyan érzésem volt, hogy ugyanazt az egyensúlyt sikerült elérniük, mint a korai klasszikus lemezeken; vannak gyors, és vannak lassabb számok, de az egész mégis egységes, egy percig sem unalmas.
Az mindenképpen tiszteletre méltó, hogy ilyen múlttal a hátuk mögött is képesek a fejlődésre, hiszen az olyan „durvulások”, mint például a „Raise the Noise” korábban elképzelhetetlenek voltak korongjaikon. Most meg olyan könnyedén hozzák ezeket a témákat, mintha mindig ezt csinálták volna. S akkor még nem is említettem a mintegy mellékesen beépített fuvolaszólót.
Egyetlen furcsasága van a lemeznek: többszöri nekifutásra sem találtam rajta a többi fölé magasodó nótát (még a klipes dal sem az), egységesen erős anyagról van szó, amelynek minden tétele jó, vagyis szó sincs töltelékszámokról.
Ha meg kéne neveznem a fenti, pozitív változásokért felelős személyt, akkor leginkább az új dobosra (Dani Löble) mutogatnék, mert szerintem főként az ő fergeteges játékának köszönhető ez a változás, valamint kisebb részben a másik „újonc”, Sascha Gerstner gitározásának. Mellettük persze Andi Deris az, akinek hangja ugyan mintha már nem tépkedné a csillárokat, de kellőképpen erős és férfias, s megadja a jellegzetesen Helloween-hangzást.
További pozitívum, hogy bár a zenészek életkoruk alapján már nem számítanak fiatalnak, mindez nem érződik a lemezen, hiszen szó sincs nyugis gitározásról, még mindig képesek energiát, lendületet adni a produkciónak. Nem semmi. Az meg kiváltképp dicséretes, hogy 15 nagylemez után még mindig friss riffekkel és dallamokkal tudnak telepakolni egy albumot.
Az ötletgazdagságra talán legjobb példa a záró „Far in the Future”, ami több mint hét perces időtartamával nem csupán a leghosszabb tétel a lemezen, hanem mintegy összegzése mindannak, amit 2010-ben (és persze 2011-ben is) jelent a Helloween, de nyugodtan említhetem a nyitó tételt is (Where the Sinners Go), ami gyakorlatilag felér egy váratlan pofonnal, és kíméletlenül belesulykolja a hallgatóba, hogy a Helloween létezik és ereje teljében van.
Az együttes tagjai:
Andi Deris – ének
Michael Weikath – gitár
Sascha Gerstner – gitár
Markus Grosskopf – basszusgitár
Dani Löble – dob
Matthias Ulmer – billentyűs hangszerek
Eberhard Hahn – fuvola „Raise the Noise”
William "Billy" King és Olaf Senkbeil – kórus
Ron Deris – háttérvokál „Far in the Future”
Biff Byford – bevezető szöveg „Who is Mr. Madman?”
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Where the Sinners Go
2. Are You Metal?
3. Who is Mr. Madman?
4. Raise the Noise
5. World of Fantasy
6. Long Live the King
7. The Smile of the Sun
8. You Stupid Mankind
9. If a Mountain Could Talk
10. The Sage, The Fool, The Sinner
11. My Sacrifice
12. Not Yet Today
13. Far in the Future
Diszkográfia:
Helloween Mini LP (1985)
Jericho (1985)
Judas (1986)
Keeper Of The Seven Keys I. (1987)
Keeper Of The Seven Keys II. (1988)
Live In UK (1989)
Pink Bubbles Go Ape (1991)
Chameleon (1993)
Master Of The Rings (1994)
The Time Of The Oath (1996)
High Live (1996)
Better Than Raw (1998)
Metal Jukebox (1999)
The Dark Ride (2000)
Rabbit Don’t Come Easy (2003)
Keeper Of The Sevent Keys III. – The Legacy (2005)
Gambling With The Devil (2007)
Unarmed - Best of 25th Anniversary (2009)
7 Sinners (2010)
Továbbra is megmaradtak a rájuk jellemző fogós dallamok, no meg a közönségénekeltető refrének, de ettől függetlenül a 7 Sinners egy erőtől duzzadó metal lemez, ami azt példázza, hogy huszonegynéhány évvel az indulás után is van még mondanivalója az együttesnek. Időnként olyan érzésem volt, hogy ugyanazt az egyensúlyt sikerült elérniük, mint a korai klasszikus lemezeken; vannak gyors, és vannak lassabb számok, de az egész mégis egységes, egy percig sem unalmas.
Az mindenképpen tiszteletre méltó, hogy ilyen múlttal a hátuk mögött is képesek a fejlődésre, hiszen az olyan „durvulások”, mint például a „Raise the Noise” korábban elképzelhetetlenek voltak korongjaikon. Most meg olyan könnyedén hozzák ezeket a témákat, mintha mindig ezt csinálták volna. S akkor még nem is említettem a mintegy mellékesen beépített fuvolaszólót.
Egyetlen furcsasága van a lemeznek: többszöri nekifutásra sem találtam rajta a többi fölé magasodó nótát (még a klipes dal sem az), egységesen erős anyagról van szó, amelynek minden tétele jó, vagyis szó sincs töltelékszámokról.
Ha meg kéne neveznem a fenti, pozitív változásokért felelős személyt, akkor leginkább az új dobosra (Dani Löble) mutogatnék, mert szerintem főként az ő fergeteges játékának köszönhető ez a változás, valamint kisebb részben a másik „újonc”, Sascha Gerstner gitározásának. Mellettük persze Andi Deris az, akinek hangja ugyan mintha már nem tépkedné a csillárokat, de kellőképpen erős és férfias, s megadja a jellegzetesen Helloween-hangzást.
További pozitívum, hogy bár a zenészek életkoruk alapján már nem számítanak fiatalnak, mindez nem érződik a lemezen, hiszen szó sincs nyugis gitározásról, még mindig képesek energiát, lendületet adni a produkciónak. Nem semmi. Az meg kiváltképp dicséretes, hogy 15 nagylemez után még mindig friss riffekkel és dallamokkal tudnak telepakolni egy albumot.
Az ötletgazdagságra talán legjobb példa a záró „Far in the Future”, ami több mint hét perces időtartamával nem csupán a leghosszabb tétel a lemezen, hanem mintegy összegzése mindannak, amit 2010-ben (és persze 2011-ben is) jelent a Helloween, de nyugodtan említhetem a nyitó tételt is (Where the Sinners Go), ami gyakorlatilag felér egy váratlan pofonnal, és kíméletlenül belesulykolja a hallgatóba, hogy a Helloween létezik és ereje teljében van.
Az együttes tagjai:
Andi Deris – ének
Michael Weikath – gitár
Sascha Gerstner – gitár
Markus Grosskopf – basszusgitár
Dani Löble – dob
Matthias Ulmer – billentyűs hangszerek
Eberhard Hahn – fuvola „Raise the Noise”
William "Billy" King és Olaf Senkbeil – kórus
Ron Deris – háttérvokál „Far in the Future”
Biff Byford – bevezető szöveg „Who is Mr. Madman?”
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Where the Sinners Go
2. Are You Metal?
3. Who is Mr. Madman?
4. Raise the Noise
5. World of Fantasy
6. Long Live the King
7. The Smile of the Sun
8. You Stupid Mankind
9. If a Mountain Could Talk
10. The Sage, The Fool, The Sinner
11. My Sacrifice
12. Not Yet Today
13. Far in the Future
Diszkográfia:
Helloween Mini LP (1985)
Jericho (1985)
Judas (1986)
Keeper Of The Seven Keys I. (1987)
Keeper Of The Seven Keys II. (1988)
Live In UK (1989)
Pink Bubbles Go Ape (1991)
Chameleon (1993)
Master Of The Rings (1994)
The Time Of The Oath (1996)
High Live (1996)
Better Than Raw (1998)
Metal Jukebox (1999)
The Dark Ride (2000)
Rabbit Don’t Come Easy (2003)
Keeper Of The Sevent Keys III. – The Legacy (2005)
Gambling With The Devil (2007)
Unarmed - Best of 25th Anniversary (2009)
7 Sinners (2010)