Főkép A tökéletes testi adottságokkal és minimális ruházattal rendelkező szexi hősnő Magyarországon még nem szerzett olyan legendás hírnevet magának, mint hazájában, de hála a Kingpin Kiadó első önálló Vampirella-füzetének, most a magyar képregény-rajongók is megismerkedhetnek vele. Vampirella múltja egészen 1969-ig nyúlik vissza, ekkor jelent meg ugyanis először képregény formájában Amerikában. Nem egy tipikus vámpír ő, hiszen saját fajtáját üldözi inkább, és harapása nyomán nem is terjeszti tovább a „vámpír-kórt”.

A Vérszomj nem éppen egy eredettörténet, de a kiadványban szereplő leírásoknak és előzményeknek hála az is képet tud alkotni erről a világról, aki soha előtte nem hallott még róla, magából a történetből pedig azt is megtudhatjuk, mitől is annyira menő ez a figura. A sztori Vampirella halálával indul, aki az örök vadászmezők helyett saját világában, a haldoklásnak indult Drakulonban találja magát, ahol rögtön döntéskényszerbe kerül: vagy anyja, Lilith életét menti meg, ezzel halálra ítélve saját világát, vagy anyja élete árán újra beindítja a vérfolyót, életet adva így Drakulon földjének. Régi társa, Van Helsing segítségével, sok veszéllyel dacolva és a vérszipolyok által üldözve neki is indul, hogy beteljesítse végzetét.
 
A mindössze 48 oldalas képregény egy rövid, de elég meggyőző bemutatkozásnak teljesen elegendő. Az akciókban és vérontásban bővelkedő történet leginkább látványban erős. Joe Jusko a legismertebb fantasy-művészek nyomdokain haladva ábrázolja hőseinket, vagyis a realisztikus vonások mellett kicsit talán még jobban is domborodnak mindenhol, mint kellene. A kötet emellett kellően erőszakos és véres, ahogy azt egy vámpírtörténettől el is várja az ember.
 
Összegzésképp elmondható, hogy a szexis vámpírlady magyar bemutatkozása meggyőzően sikerült és bár első ránézésre elég húzósnak tűnhet a kiadvány ára (a terjedelméhez képest), de már csak a döbbenetesen kidolgozott illusztrációk miatt is megéri a befektetést.