FőképVannak itthon olyan zenekarok, akik nem szorulnak különösebb bemutatásra, ugyanis mindenki kialakított már róluk egy képet, ki így, ki úgy vélekedik róluk, van aki jobban és van aki kevésbé merült bele a munkásságukba, de az biztos: pozitív vagy negatív véleményt kialakítottak a bandáról. A Hooligans pont beleillik ebbe a kategóriába.
 
A ’90-es évek végén indult zenekar eleinte még dögös, dirty rockot játszott, és kezdte bontogatni a szárnyait. Lépésről lépésre lettek egyre ismertebbek, fokozatosan növekedett a rajongótáboruk és népszerűségük. Azt azért nem mondanám, hogy állandó vendégei voltak a honi rádiók zenei programjainak, de a különféle zenei tv-ken gyakorta lehetett belefutni a klipjeikbe. Majd az egyik kereskedelmi televízión volt egy zenés műsor, amelyben sok hazai banda vett részt, és nagy slágereket adtak elő új köntösben, vicces szöveggel. Ebben szerepeltek a huligánok is, és azt hiszem, hogy a komolyabb hírnevet ezzel nyerték meg maguknak, illetve az ezután elkészült dalukkal, a „Királylány”-nyal. Orbitális nagy sláger lett belőle, nem tudott az ember nem találkozni vele valamelyik zenei médiumban. Ezt követően nem is volt megállás, sikert sikerre halmoztak.
 
Kiadták a Vírus című albumukat, amely után személy szerint én is becsatlakoztam a brigád zenéinek követésébe. Az még egy tökös rocklemez volt, különösebb gond nélkül. Majd ahogy teltek az évek, és a siker nem maradt el, úgy a zenekar is alakított a stílusán. Fő hatásként talán a Good Charlotte-féle punk/rock-ot lehetett felhozni, mind zenében, mind külsőségekben (Tóth Tibi tényleg úgy nézett ki, mint a GC gitárosa...). A rajongóbázis persze nem fogadhatta ezt a változást egyértelmű szimpátiával: volt is szemöldökráncolás és lemorzsolódás, de az új érkezők jóval többen lettek, mint az elfordulók.
 
Évről évre, ahogy haladtak előre, sajnos egyre inkább felhígult a zenéjük, és a kezdeti húzós rockzene átment egy könnyen fogyasztható, rádióbarát pop-rockba. Ugyanakkor azt azért nem lehet mondani, hogy ezek az albumok rosszak lennének, mert nem azok, és van néhány olyan dal mindegyiken, amelyiket szívesen hallgatgat az ember. Nyilván ez ízlés kérdése, és ahogy a mellékelt ábra is mutatja, sokkal többen vannak azok, akik imádják az újabb kiadványokat, melyek közül a legfrissebb a 2010. december elején a boltok polcaira került Nyolcszemközt.

A banda nem fukarkodott a felvételekkel, hiszen attól eltekintve, hogy 1 intro és 3 „feldolgozás” is helyet kapott a lemezen, így is 13 új nóta szerepel rajta. Már a nyáron nyilvánosságra hozták a felvezető klipes dalt, az „Illúzió”-t, amely egy „Intro” után nyitja a dalok sorát. Annak ellenére, hogy ez nem egy ballada, hanem egy húzósabb, rockos felvétel, kicsit meg is lepődtem, hogy feljutott a rádiók játszási listáinak élére, és igen komoly slágert faragtak belőle. Nem is véletlenül, hiszen tényleg egy jó nótáról van szó, így nagyon várták is a rajongók az új lemezt.
 
 
Az album igazi erőssége szerintem még nem az ezt követő néhány nóta, mert én speciel a „Szépnek tűnik”-kel nem tudok sokat kezdeni, a „Mész vagy maradsz?”-nak jó a refrénje és a sampler is érdekes benne. A „Menj, ha menni muszáj”, már egy lírai felvétel, valamint az egyik első nagy slágerüket, a „Paradicsom”-ot is újragondolták a srácok. A lazább, funky-s nótából faragtak egy monumentális, balladisztikusabb darabot vonósokkal. Majd innentől érkeznek az igazán jó dalok: a „Keresd a lányt” egy tempós, amolyan „feelgood-punk” téma, a „Szívből kell”-ben pedig visszavesznek a lendületből. Akusztikus gitár, vonósok, tiszta középkori hangulattal indul útjára felvétel, amelyet nyilván sokan nyáladzósnak fognak találni, és le merem fogadni, hogy kapnak is majd érte a rockerektől. A „Küzdj az álmodért” ha néhány évvel ezelőtt készül el, akár egy combosabb nu metal-dal is lehetett volna, mert van benne kemény gitár és dob valamint egy remek refrén is.

A sebességre nem lehet panasz a „Holnapunk a tegnapunk”-ban sem. Ennek a menetelős nótának az az érdekessége, hogy ezt már régebb óta ismerheti a közönség, ugyanis a hatalmas nagyot zakózó és bukó magyar mozifilmnek, a Szuperbojz-nak az egyik betétdala volt. Utóbbi dolog nyilván nem a zenekaron múlt, hiszen a dallal nincs probléma, és fel is rakták erre a lemezre egy kissé átalakított szöveggel. Az „Ez így jó” egy melankolikusabb nóta, amely a refrénjére keményedik be. A „Nem szól semmiről” egy kőkemény punk téma, amelyre nehezen tudom elképzelni, hogy a koncertekre kilátogatók ne kezdenének el villámgyorsan táncolni. A címadó funky-s, sampleres témájára és „uu-uu-zós” refrénjére is mehet majd a tánc a parketten.

A következő két dal is a lendületesebb kategóriába sorolható, azonban a slusszpoént a végére hagyta a zenekar, hiszen az első albumukról vettek elő egy dalt, a „Várok rád”-ot. Bevallom, én ezt nem ismertem ezelőtt, mert nem vagyok minden régebbi albumukban otthon, és amikor először meghallottam egy rockdiszkóban az „eredeti” nótát, arra még csak tippelni sem mertem, hogy ez Hooligans. Óltári nagy refrén, zeneileg nagyon ötletes megoldások és egy rekedtes, rockos ének. Majd kiderült, hogy ezt is a huligánok készítették el, és külön örültem, hogy erre a kiadványra is feltették. Annyira nem fordították ki magából, mint a „Paradicsom”-ot, „csak” XXI. századi köppenyt adtak rá. Tibi szerencsére nem spórolta le a remek gitárszólót sem, a dobok is dübörögnek, a basszus dohog, minimális problémám az énekkel van. Illetve nincs baj vele, mert aki nem ismerte az eredetit, annak fel sem fog tűni a változás, de régebben mintha őő.., khm.., mélyebb és rockosabb hangja lett volna Csipának. Megijedni nyilván nem kell, valamint érthető is, hiszen az már több mint 10 éve volt…
 
Zárásként megkapjuk még az „Illúzió” duett verzióját, amelyben korunk egyik feltörekvő tini pop-punk csapata, az Idiot Side-ot hallhatjuk közreműködőként. Az album nagy erősségei a refrének és a dallamok, ugyanis Tóth Tibiék remek dolgokat hoztak össze, zeneileg nagyon jó lemez lett, amely Dandó Zoltán (pl. Machine Mouse gitáros és egy rakás hazai pop-rock lemez producere) hathatos segítségével készült el.
Ha valamit meg kell említeni, ami annyira nem tetszik, az a hangzás, ugyanis az elmúlt évek tendenciái folytatódtak, és a végeredmény újfent kissé „műanyag” lett. Talán elférne némi kosz és dög a megszólaláson, de valószínűleg ez a rajongók többségének nem fog szemet szúrni, és nem találnak majd benne semmi kivetnivalót. Aki pedig hasonló véleményen van minderről, mint én, nekünk maradnak a koncertek, ahol majd rendesen megdörrenek az új dalok is…
 
Összegzés:
A Hooligans ismét remek albummal rukkolt elő, ami számára szinte borítékolható is a siker. Aki rajongó, azt különösebben úgysem kell meggyőzni és kétszer mondani, hogy jó lett az album, azonban a fanyalgók számára sem vállalhatatlan a végeredmény, hiszen a dallamok a helyükön vannak, a zenei megoldások ötletesek, így ha nem is teljes egészében, de néhány felvétellel biztosan megtalálhatják a számításukat ők is.
 
Az együttes tagjai:
Ördög „Csipa” Tibor – ének
Tóth Tibor – gitár, vokál
Kiss Endre – dobok
Késmárki Zsolt – basszusgitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Intro
2. Illúzió
3. Szépnek tűnik
4. Mész, vagy maradsz?
5. Menj, ha menni muszáj
6. Paradicsom
7. Keresd a lányt
8. Szívből kell
9. Küzdj az álmodért
10. Holnapunk a tegnapunk
11. Ez így jó
12. Nem szól semmiről
13. Nyolcszemközt
14. Bárhogy játszható
15. Tűzzel játszom
16. Várod rád
17. Illúzió (feat Idiot Side)
 
Diszkográfia:
Nem hall, nem lát, nem beszél (1997)
Mesét, álmot, mámort (1998)
Kánaán (2001)
Szenzáció (2003)
Vírus (2005)
Bohémélet (2006)
Privát mennyország (2008)
Live in PeCsa 2009.06.13 (2009) (CD+DVD)
Nyolcszemközt (2010)