Bryan Lee O’Malley: Scott Pilgrim 3-4.
Írta: Péter Nóra | 2011. 02. 26.
Nincs az a valamire való kultfórum, ahol ne vesézték volna már ki Scott Pilgrimet oda és vissza, mint ahogy azt mi is megtettük az előző részekkel. Ezért most hanyagolva az általános okosságokat, arról fogok írni, hogy szerintem miért érdemes tovább olvasni a sorozatot.
Leginkább azért, mert Bryan Lee O’Malley egy határozottan fejlődőképes alkotó. Az első kötet ákombákomjaihoz képest a vonalak egyre karakteresebbek, az oldalak szerkezete tisztább és követhetőbb. Sőt, még a tónusokat is megtanulta rendesen használni, egyszóval a srác kezd rátalálni a saját stílusára. Bár ez egyben azt is jelenti, hogy odavész a rajzok amatőr bája, és kapunk helyette egy Cartoon Network-kompatibilis, profi, de árnyalatnyival kommerszebb látványt.
Ami a történetvezetést illeti, abban is észrevehető az előrelépés. A kezdetben kusza és néha sehová sem vezető epizódok szép lassan összefésülődnek egy történetté, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy nyakig benne vagyunk Scott és barátai szerelmi kalamajkáiban. A párbeszédek továbbra is szenzációsan ütősek, ennek köszönhetően pedig a karakterek is szép lassan háromdimenziós személyiséget kapnak.
Scott Pilgrim végtelen bánatának okozója egykori barátnője, Envy Adams, aki zenekarával együtt a városba érkezik. Envy egy elegáns mozdulattal felszakítva Scott régi sebeit, felajánlja a Sex Bob-ombnak, hogy legyen az előzenekaruk. A Clash at the Demonhead abszolút kenterbe veri Scotték bandáját, de nem is ez az igazán megalázó.
Envy aktuális pasija a gitárosa, Todd, aki egészen véletlenül Ramona soron következő gonosz exe is. Todd vegetáriánus, és a speciális étrendjének köszönhetően különleges pszichokinetikus képességekkel rendelkezik, tehát nem egyszerű ellenfél. Envy és Todd látszólag tökéletes párosa különleges élvezetet talál abban, hogy folyamatosan éreztetik felsőbbrendűségüket Scottal és Ramonával. Vajon Scott képes lesz rá, hogy méltóságának maradékát összekaparva végre rendbe tegye a múltját?
A negyedik kötetben éppen dúl a nyári szünet, a kis kanadai városka a béke és a nyugalom szigete. (Már ha eltekintünk attól, hogy titokzatos szamurájkardos idegenek támadnak Scottra fényes nappal az utcán.) Scott a bevásárlóközpontban keres menedéket a hőguta elöl, ahol összefut egy régi iskolatársával. Lisa nagyon kedves lánynak tűnik, és láthatóan szeretné felújítani a régi ismeretséget.
Ramona életében is feltűnik egy rég nem látott barátnő, Roxanne Richter. Ő azonban nem örül neki ennyire, Scott pedig még kevésbé, mikor felfedezi, hogy a gonosz exek nem csak férfiak lehetnek…
Hogy mindebből mi az erkölcsi tanulság? Vegetáriánus létedre ne igyál tejet, és soha ne becsüld le az igaz szerelem erejét! Különösen akkor, ha egy képregényben élsz.
Kapcsolódó írás:
Scott Pilgrim a világ ellen (film)
Leginkább azért, mert Bryan Lee O’Malley egy határozottan fejlődőképes alkotó. Az első kötet ákombákomjaihoz képest a vonalak egyre karakteresebbek, az oldalak szerkezete tisztább és követhetőbb. Sőt, még a tónusokat is megtanulta rendesen használni, egyszóval a srác kezd rátalálni a saját stílusára. Bár ez egyben azt is jelenti, hogy odavész a rajzok amatőr bája, és kapunk helyette egy Cartoon Network-kompatibilis, profi, de árnyalatnyival kommerszebb látványt.
Ami a történetvezetést illeti, abban is észrevehető az előrelépés. A kezdetben kusza és néha sehová sem vezető epizódok szép lassan összefésülődnek egy történetté, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy nyakig benne vagyunk Scott és barátai szerelmi kalamajkáiban. A párbeszédek továbbra is szenzációsan ütősek, ennek köszönhetően pedig a karakterek is szép lassan háromdimenziós személyiséget kapnak.
Scott Pilgrim végtelen bánatának okozója egykori barátnője, Envy Adams, aki zenekarával együtt a városba érkezik. Envy egy elegáns mozdulattal felszakítva Scott régi sebeit, felajánlja a Sex Bob-ombnak, hogy legyen az előzenekaruk. A Clash at the Demonhead abszolút kenterbe veri Scotték bandáját, de nem is ez az igazán megalázó.
Envy aktuális pasija a gitárosa, Todd, aki egészen véletlenül Ramona soron következő gonosz exe is. Todd vegetáriánus, és a speciális étrendjének köszönhetően különleges pszichokinetikus képességekkel rendelkezik, tehát nem egyszerű ellenfél. Envy és Todd látszólag tökéletes párosa különleges élvezetet talál abban, hogy folyamatosan éreztetik felsőbbrendűségüket Scottal és Ramonával. Vajon Scott képes lesz rá, hogy méltóságának maradékát összekaparva végre rendbe tegye a múltját?
A negyedik kötetben éppen dúl a nyári szünet, a kis kanadai városka a béke és a nyugalom szigete. (Már ha eltekintünk attól, hogy titokzatos szamurájkardos idegenek támadnak Scottra fényes nappal az utcán.) Scott a bevásárlóközpontban keres menedéket a hőguta elöl, ahol összefut egy régi iskolatársával. Lisa nagyon kedves lánynak tűnik, és láthatóan szeretné felújítani a régi ismeretséget.
Ramona életében is feltűnik egy rég nem látott barátnő, Roxanne Richter. Ő azonban nem örül neki ennyire, Scott pedig még kevésbé, mikor felfedezi, hogy a gonosz exek nem csak férfiak lehetnek…
Hogy mindebből mi az erkölcsi tanulság? Vegetáriánus létedre ne igyál tejet, és soha ne becsüld le az igaz szerelem erejét! Különösen akkor, ha egy képregényben élsz.
Kapcsolódó írás:
Scott Pilgrim a világ ellen (film)