FőképSokszor felteszi az ember magának a kérdést, hogy van-e örökké tartó élet. Aztán belenyugszik a válaszba, hogy nincs. Ez viszont fatális tévedés. Ha mással nem is, de Jimi Hendrix példájával mindenképpen meg lehet vétózni ezt az állítást.
 
Amikor fülembe jutott a hír, hogy a tavalyi remasterizált Hendrix lemezek újrakiadásával tiszteleg a kiadó az énekes-gitáros előtt, aki 40 éve távozott planétánk élő személyei közül, felettébb megörültem, és fülig érő szájjal hallgattam a modern technika segítségével feljavított lemezeket, de arra a legmerészebb álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ez még csupán a kezdet, és még ezek után is van hova tovább.

Először értetlenül álltam a dolog előtt, hogy még mindig vannak zenével töltött fiókok a Hendrix tárban, amiket ezidáig nem sikerült kihúzni, és tartalmukat publikálni, de természetesen örömmel töltött el, hogy ismételten kapunk valami régi-újat. Már a korábbi JH ajánlóimban is rendre elképedtem, hogy ez az ember pár év alatt milyen gazdag életművet tett le az asztalra, de már-már úgy tűnik, sosem fogjuk teljes egészében megismerni azt, mivel rendre kapunk meglepő tételeket újabb és újabb korongokon.
 
A Legacy Recordings nem lassított a tempón, és tavaly bejelentette, hogy az újrakevert kiadványok mellett máig kiadatlan Hendrix dalok tömkelegével rukkol elő, amelyekre a kiéhezett gyűjtők már oly régóta várnak.
Az új album két verzióban került a boltokba. Az egyik egy brutális terjedelmű, 5 lemezt és egy DVD-t tartalmazó szett, míg a másik egy szolidabb, „best of” jellegű egylemezes CD. Én az utóbbit kaptam kézhez, és őszintén szólva először némileg furcsálltam a tok hátulján lévő dalsorrendet, hiszen kapásból a „Fire” című dallal indít, majd a „Love Or Confusion”-nel folytat a kiadvány, amely már köztudottan szerepelt sorlemezen. És persze a laikus, CD korongot még „alig-alig” látott szemeim egyből elkezdték fürkészni a magyarázatot, és meg is lelték.
 
A lemezre nem csupán eddig új, kiadatlan felvételek kerültek, hanem korábbi szerzemények alternatív, demo jellegű változatai is. Eme kis kitérő után már arra is vállalkoztam, hogy a diszket belehelyezzem a lejátszó gyomrába, hogy fültanúként is konstatálhassam a különbséget. Csalódás? Kanyarban sincs. Hendrix feelingadása legalább annyira megbízható, mint egy svájci óra pontossága, és legalább annyira hiteles, mint az eddig napvilágot látott kiadványán szereplő tétel.
 
Szem becsuk, időgépet beindít, és a helyszín máris egy eldugott angol vagy amerikai stúdió, ahol Hendrixünk kellemes másállapotában rögtönzött „rockfunkyprogresszív” fúziói sorjában töltik meg a szalagokat. Működik a varázslat, pedig ezek a dalok ugyebár első körben kiestek a rostán, hiszen ilyen-olyan apropó végett nem kerültek fel sorlemezekre. Nem mondom, hogy egyik-másik nótán nem érezhető, hogy nem érte el a lemezérettségi állapotot, de hát Jimi egyik fontos zenei- és alkotói eleme volt a koszosság és az improvizálás szülte „tudatos véletlen”, és merész módon azt is kijelenthetjük, hogy így jók, ahogy vannak.
 
Nem tudnék kiemelni külön dalokat, mert mindegyik ősújban benne van az, amiért Hendrix munkásságát lehet szeretni. Ami engem nagyon meglepett, az a „Hound Dog Blues” című önfeldolgozás, ami egy olyan eszement, majd 9 perces jammelés, improvizálás, hogy azt tanítani is képtelenség.
 
Rettenetesen jó érzés a szemnek, hogy a kiadó odafigyelt a külcsínre is, és újfent sikerült egy ízlésesen összeválogatott fotóarzenált belepréselnie a kiadványba. Élnek a képek, bennük van a „vintage” érzés, és hála a jó égnek, nem lettek a végletekig manipulálva a photoshop segédletével. A kedvencem egy igazi gyerekkori portré, amelyen a kis Jimi (maximum 16 lehet rajta) Chuck Berry kacsamozgását utánozza nyakában egyik első gitárjával. Hol van még a kócos művészfej, a foggal gitározás, a hangszer elégetése, a kokaincsíkok, a kacifántos hippi ruházat! Nem csak a fotók érnek meg egy misét, hanem a dalok mellé írt velős kommentek, amelyek pontosan leírják, mikor és hol született az adott felvétel, és szinte minden szerzemény esetében olvashatunk sztorikat is a dalok rögzítéséről.
 
Kétség nem fér hozzá, halhatatlanság létezik, örök élet van. Punktum.
 
A lemezen szereplő dalok:
1. Fire*
2. Love Or Confusion*
3. Room Full Of Mirrors**
4. Shame, Shame, Shame**
5. Mr. Bad Luck*
6. May This Be Love*
7. Are You Experienced?**
8. Tears of Rage**
9. Hear My Freedom**
10. Hound Dog Blues**
11. Lonely Avenue**
12. Burning Desire**
13. In From The Storm*
14. Bolero**
15. Hey Baby (New Rising Sun)*  
 
* = Eddig kiadatlan alternatív felvétel
** = Eddig kiadatlan felvétel
 
Diszkográfia:Are You Experienced (1967)
Axis: Bold as Love (1967)
Electric Ladyland (1968)
Band of Gypsys (1970) koncert
First Rays of the New Rising Sun (1997)
Valleys of Neptune (2010)
Valleys of Neptune (2010)
The Jimi Hendrix Anthology: West Coast Seattle Boy (2010)

Kapcsolódó írás:Charles R. Cross: Tükörszoba - Jimi Hendrix élete