FőképElső alkalommal csak háttérben szólt a zene – azt hiszem éppen ajánlót írtam közben, és ilyenkor nem nagyon figyelek a külvilágra. Így volt ezúttal is, de egy idő után feltűnt, hogy Ramazzotti hangján kívül milyen gyakran csendül fel kíséretként gyerekkórus. Ekkor elhatároztam, mindenképpen megnéznem a koncertet, mert a közelmúltból nem emlékszem hasonló felállásra. Eltelt némi idő, mire megvalósult a szándék, és végre behelyeztem a DVD lemezt a lejátszóba. Elindítottam a koncertet, és kíváncsi szemmel vizslattam, mikor tűnnek fel a gyerekek. Várok, várok, teljesen hiába – hiszen mint kiderült, nem őket hallottam, hanem a közönséget.
 
Azt eddig is tudtam, mert az Itáliában bóklászók mesélték, mennyire önfeledten szórakoznak arrafelé a koncertre járók, de döbbenetes élmény volt mindezt saját szememmel látni. Mennyire más ez, mint az időnként idehaza tapasztalható szemlélet, amikor súlyos ezrekért hazánk fiai/lányai lelki ráhangolódás nélkül jelennek meg, s a zenei program egy része arra megy el, hogy hangulatba kerüljenek, a hétköznapi egyszínűségből eljussanak a jól érzem magam állapotba. Itt meg, az első pillanattól az utolsóig, mondhatni egy emberként áll a közönség Eros Ramazzotti mellé, s már az első percben fantasztikus a hangulat. Persze ebben sokat segít a teltház, és kicsit talán az is, hogy két, egymás utáni napon felvett koncertből vágták össze az anyagot (egyébként nem érezhető-látható eltérés a két koncert között, a jelenlévő rajongók/nézők egyszerűen jól érzik magukat, és élvezik a zenét).

Koncert közben szó sincs olyan látványos show elemekről, mint amilyenekkel például Pink kápráztatta el a közönséget, miként nem is az énekes testén van a hangsúly, mint mondjuk Beyoncé esetében láttuk. A színpadkép nagyon jól eltalált, egyszerre elegánsan minimalista, ipari és modern – hiszen az egymásra halmozott konténerekből nem csupán az énekest csomagolják ki, hanem ügyes megoldással egy hatalmas vászon is előkerül. Ezzel összhangban Ramazzotti ruhája minden sallangtól mentes farmercucc, és viselkedése, megjelenése is azt sugallja, csupán egy énekes vagyok, nem sztár, egy srác a szomszédból, aki szeret és tud énekelni. Ramazzotti a szememben az olasz énekesek azon nemzedékét testesíti meg, akik sikerrel túlléptek a hatvanas-hetvenes évek dalnokain, a túlzott érzelmeken, s a kissé már ripacs előadási mód után ismét a hitelességet képviselik.
 
A koncert egyfajta best of program, ahol nem csak az egymás után sorjázó régi-új slágerek hozzák extázisba a közönséget, hanem a produkció jól eltalált ritmusa is, ami apró szusszanásokat engedve (lassúbb számok formájában) egyenesen vezet a fináléhoz. A színpadon álló előadó és a közönség között folyamatos a kontaktus, ami nem csak a bevezetőmben említett, rendkívül gyakori közös éneklésben nyilvánul meg, hanem Ramazzotti minden gesztusán, hangján érződik: számára ez nem hakni, hanem roppant komolyan vett fellépés. A dalokba beleteszi érzéseit, lelkét – és ez minden hangszerelési rásegítés nélkül átjön. Hihetetlen egy fazon.
 

Zene. Végig olyan érzésem volt, hogy a korábban hallottaknál rockosabb formában szólal meg a szerzemények többsége. Ez talán a többinél kicsit hangsúlyosabb gitárnak is köszönhető – apropó, Ramazzotti maga is gitárt ragad. De ettől ez még pop marad, némi rockos beütéssel.
 
Hozzám a DVD+2CD kombó kiadvány került, aminek nem csak azért örültem, mert egy igényes, a koncertet idéző fényképekből összeállított könyvecske is járt hozzá, hanem mert nem teljesen egyező műsort préseltek a korongokra, ugyanis egy-egy szám eltérés van közöttük. Ráadásként felkerült a DVD lemezre egy kisfilm, amelyben mindenféle hírességek beszélnek Ramazzottiról – ebből egy kicsit megtudjuk, milyen is valójában az énekes. Mindenestre ahogy végigmotorozik az utcán, az alapján nincs ember, aki megmondja, hogy ott megy egy sokmillió lemezt eladó énekes. Nem mondom, hogy a jövőben fanatikus rajongóvá válok, de tény, amit ezen a koncertlemezen láttam, az nagyon meggyőző, és ezért csak remélem, továbbra is készíti majd olasz nyelvű albumait.
 
Előadó:
Eros Ramazzotti – ének, gitár
 
Közreműködők:
Gary Novak – dob
Reggie Hamilton – basszusgitár
Michael Landau – gitár
Luca Scarpa – zongora és billentyűs hangszerek
Nicola Peruch – billentyűs hangszerek
Everette Harp – szaxofon
Chiara Vergati – háttérvokál
Romina Falconi – háttérvokál
Sara Bellantoni – háttérvokál
 
A lemezen elhangzó számok listája:
DVD
1. Appunti e note
2. Dove c’é musica
3. Un attimo di pace
4. Quanto amore sei
5. Stella gemella
6. Terra promessa
7. Una storia importante
8. Adesso tu
9. Se bastasse una canzone
10. Bucaneve
11. Favola
12. Un’ emozione sempre
13. I Belong To You (Il ritmo della passione)
14. Musica é
15. Amore conto
16. Un’ altra te
17. L’aurora
18. Per me per sempre
19. Controvento
20. Il cammino
21. L’ombra del gigante
22. Cose della vita
23. Fuoco nem fuoco
24. Questo Immenso Show
25. Parle con me
26. Piu bella cosa
+
Appunti e note di un viaggio ()

CD1
1. Appunti e note
2. Dove c’é musica
3. Un attimo di pace
4. Quanto amore sei
5. Stella gemella
6. Terra promessa
7. Una storia importante
8. Adesso tu
9. Se bastasse una canzone
10. Bucaneve
11. Favola
12. Un’ emozione sempre
13. I Belong To You (Il ritmo della passione)

CD2
1. Musica é
2. Amore conto
3. Un’ altra te
4. L’aurora
5. Per me per sempre
6. L’orizzonte
7. Controvento
8. Il cammino
9. L’ombra del gigante
10. Cose della vita
11. Questo Immenso Show
12. Parle con me
13. Piu bella cosa
 
Diszkográfia:
Cuori Agitati (1985)
Nuovi Eroi (1986)
In Certi Momenti (1987)
Musica E (1988)
In Ogni Senso (1990)
In Concert (1991) koncert
Tutte Storie (1993)
Dove C`e Musica (1996)
Eros (1997)
Eros Live (1998) koncert
Stilelibero (2000)
9 (2003)
Calma Apparente (2005)
E2 (2007)
Ali E Radici (2009)
Collection (2010)
21.00: Eros Live World Tour 2009 / 2010 (2010) koncert