Főkép

Miután a concertók és szonáták átütő sikerét követően Robert King és a King’s Consort Vivaldi egyházi művei összkiadásának elkészítésére is vállalkozott, a lemezkiadók már csak az életmű egyetlen komolyabb szegmensével – ironikus módon időtartamát tekintve épp a legnagyobb hányadot kitevő, és Vivaldi és korabeli közönsége számára legfontosabb műfajjal –, az operákkal maradtak adósak. A Naive Records pontosan ezen a helyzeten igyekszik változtatni azzal, hogy elsősorban a torinói Vivaldi-gyűjteményre támaszkodva sorra kiadja ezeket a nem feltétlenül újító szellemű, ám a maguk korában rendkívül népszerű és a mai napig kivételes drámai érzékről és kompozíciós képességről árulkodó műveket.
 
A Griselda pályája csúcsán mutatja a zeneszerzőt. Az alacsonyabb társadalmi rétegek körében sikert sikerre halmozó Vivaldi ugyanis hosszas nélkülözöttség után, 1735-ben végre meghívást kapott Velence egyik fontosabb, arisztokratikus színházába, a Teatro S. Samuelébe, a címszerepet pedig az az Anna Giro kapta, akivel csak nemrégiben simították el viszályukat, és aki ezek után – a komponista hat évvel később bekövetkezett haláláig – kizárólag Vivaldi operáiban énekelt.
 
Fordulópontnak, a régi és az új találkozásaként fogható fel a mű abban az értelemben is, hogy a szerző ekkor dolgozott először az akkor még pályakezdő, de később páratlan karriert befutó Carlo Goldonival, aki Apostolo Zeno velencei költő librettóját dolgozta át az új operához, hogy elevenebbé, korszerűbbé tegye az eredetileg Bocaccio Dekameronjából kölcsönzött történetet – melyhez számos máskomponista, többek között Tomaso Albinoni és Alessandro Scarlatti is készített operát a 18. század első harmadában. Vivaldinak azonban több kellett, frissíteni akart, és ez, úgy tűnik, sikerült is neki.
 
Ottone áriája az első felvonásban („Vede orgoglisosa l’onda”) az opera érzelmileg legterhesebb, leginkább lélekhez szóló megnyilvánulása, ám a szokatlanul nagy hangterjedelem miatt még akkor is rendkívüli technikai előképzettséget kíván meg, ha lírai jellege teljesen elfedi a hibátlan megszólaltatás nehézségeit. Ám hasonlóképp gyönyörű és érzelmekkel teli Griselda, Gualtiero és Constanza tercettje („Non piu regina”), amely a második felvonást zárja le. Vivaldi ebben is azt bizonyítja, micsoda érzékkel kezel dallamokat, szólamokat, ellentétet és ellenpontot; mily kiváló mestere a zenés drámai helyzeteknek.
 
Emellett még jellemző zenei megnyilvánulás Constanza második felvonásbeli bravúráriája („Agitata da due venti”) is, melyben Verónica Cangemi abszolút biztonsággal énekli ki a legnehezebb, szélsőségesen magas fekvésű díszítéseket is. Ám a kevésbé lendületes áriákban, mint amilyen a harmadik felvonásban elhangzó, panaszos és zaklatott „Ombre vane, ingiusti orrori” ugyancsak rendkívül mély és magas szoprán-regiszterekben kell tudnia brillírozni Cangelminek. És ezekhez mérhető technikai bravúrokat igényel Ottone szintén harmadik felvonásbeli, harcias, viharos, diadalmas áriája, a „Dopo un’orrida procella” is.
 
Érdemes meghallgatni még Gualtiero áriáját a második felvonásban („Tu vorresti col tuo pianto”); utoljára a régi, sercegő gramofonlemezeken lehetett hallani Stefano Ferrariéhoz hasonlóan férfias, mégis szépen formált, egyszerre fájóan szívbemarkoló és erőteljes tenoráriát.
 
A Jean-Christophe Spinosi dirigálta Ensemble Matheus interpretációja általában véve rendkívül magas színvonalú, és nem csupán a nagyszerű szólisták, hanem az ihletett és alázatos megszólaltatás okán is. A zenekar nem tündököl olyannyira, nem akarja feltétlenül elkápráztatni a közönséget, mint Jordi Savall zenészei, ugyanakkor érzékeny és határozott megszólalásukkal azonnal közel hozzák hozzánk a szebbnél szebb dallamokat és harmóniákat. Persze, mivel Vivaldi mindenekelőtt a virtuóz áriákról volt és maradt híres, a sikeres megszólaltatáshoz elengedhetetlenül szükséges az énekesek tökéletes felkészültsége és páratlan technikája is.
 
És ezen a felvételen minden egyben van, ami csak szükséges a legmagasabb színvonalú előadáshoz, a Griselda pedig remek darabja a Naive Records egyre gyarapodó, és több mint százalbumosra tervezett Vivaldi gyűjteményes kiadásának.
 
Előadók:
Marie-Nicole Lemiex – alt (Griselda)
Verónica Cangemi – szoprán (Costanza)
Simone Kermes – szoprán (Ottone)
Philippe Jaroussky – kontratenor (Roberto)
Stefano Ferrari – tenor (Gualtiero)
Iestyn Davies – kontratenor (Corrado)
 
Ensemble Matheus
Jean-Christophe Spinosi – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
Griselda RV 718
CD 1
1-3. Sinfonia
4-22. Atto primo
 
CD 2
1-25. Atto secondo
 
CD 3
1-15. Atto terzo